Ceruzatörés

Lassan ereszkedem alá a hegyről. Néha az a meglátásom, hogy vannak dolgok, amiket mézzel kell bekennem, hogy egyáltalán törődjek velük vagy észrevegyem őket. Felütötte fejét a 'tudom-is-én' hangulat. Hullámzik, a legénység már rég tengeri beteg, a víz nem adja fel. Sohsem adja fel. Nem az a típus.

Nem megyünk hétfőn a Mozaik kiadóhoz. Szólt az Öreg, hogy előfordulhat ez az eshetőség is, nem túl kecsegtető kilátás. Nem sok kedvem van tovább pakolgatni a régi folyóiratokat, talán a következő héten.

Folyton panaszkodik. Nem hajlandó tudomást venni arról a tényről, hogy másnak sem fenékig tejfel a meglét, hát még a jólét. Apránként észre fogja magát venni, de addig még sokszor fog észbekapni s rosszul lenni a legénység.

Végezetül néhány fotó:

Cassandra's Dream

Anyám meglehetősen sokat emlegeti Woody Allen-t, igaz, negatív kontextusban. Innentől kezdte még abban is lusta voltam, hogy utánakérdezzek, hogy mi váltotta ki belőle ezt a véleményt.
Ennyit a családi háttérről.

A Kasszandra álmát 2007-ben forgatta a fent említett úriember, méghozzá Londonban, mert az egész mozi hemzseg a londoni helyszínektől. Hogy mást ne említsek, többször ad egymásnak randevút a London Bridge előtt Ewan McGregor és filmbeli partnernője. A helyzet meglehetősen hétköznapinak mondható. Alsóközép-osztálybeli család két férfikorban lévő csemetéje eljátszik a gondolattal, hogy milyen is lenne az, ha rendelkeznének pénzzel.
Terry (Colin Farrell) egy autójavítóműhelyben tengeti mindennapjait, miközben vagy viszkit vedel vagy gyógyszert töm magába. Ez a teljes művön végigvonul, igaz, a dózisa folyamatosan nő. Egzisztenciálisan lecsúszott figura, azonban a nagyobb erkölcsi érzékkel rendelkezik, mint a bátyja, Ian(Ewan McGregor). Ian barátunk az édesapja éttermében vezetőállást betöltő, magát nagystílűnek beállító, erkölcsileg labilis figura.

Történetünk akkor veszi kezdetét, mikor a testvérpár megvesz egy vitorlás hajót s Terry kártyán nyer 30 ezer fontot. Emellett többször kockáztatja szerencséjét agárversenyeken is. Azonban a legnagyobbat szakító póker mellett teszi le voksát. Ian-nek szintén megvan a maga keresztje. Nagyszabású tervei vannak, Kaliforniában akar hotelt építtetni. Azonban a tőke hibádzik még. Elcsavarja egy fiatal színésznő fejét, akihez kölcsön old-timerekben megy, hogy imponáljon neki.
Ezalatt Terry-t szépen megkopasztják kártyapartnerek s az uzsorások már a nyakára járnak, hogy mikor fizet. A testvéri egymásrautaltság itt jelenik meg először mélyebb motivációban. Terry szeretne kölcsönkérni Ian-től, de az érintett nem rendelkezik elegendő pénzzel, hogy ki tudja segíteni öccsét.


A dúsgazdag amerikai nagybácsi ekkor lép elő a színfalak mögül s hőseink meginvitálják őt egy családi beszélgetésre. A bácsi kötélnek is állana, azonban egyetlen dolgot szeretne még kérni a fiúktól. A kérés csupán annyi, hogy el kell tenniük Howard bácsi egyik volt munkatársát. Az anya rokona ez a bizonyos Howard bácsi, aki saját magát támogatva fejezte be az orvosi egyetemet. A hölgy ezt minduntalan férje orra alá dörgöli, ennek okán a sógorok közt már korábban elmérgesedett a kapcsolat. Erkölcsileg szintén szeret ingoványos talajon mozogni, ami hasonlatossá teszi karakterét Ian-ével. Teljes ledöbbenéssel fogadták az ajánlatot. Némi erkölcsi affektálásnak lehetünk szemtanúi, inkább az alkoholista Terry részéről, végül beadja a derekát s Ian-nel megölik az áldozatot.
A végső csavart azonban most, itt kihagynám, ha kíváncsivá váltál, akkor keresd ezt a mozit!

Vers mindenkinek rovat!

Én sietek
te sietsz
ő siet
Mi sietünk
ti siettek
ők sietnek
s mindnyájan sajnáljuk!

Komoly

Komoly volnék? Konzervatív volnék?
Lennék karrierista! Leszek is! Sőt, már vagyok is. Csak a karrier felirata még elválik. Címkét nekem, de iziben!
Korlátokkal közt egyszerűbb!Egyszerűbb? Valóban az volna?

I.
N.
R.
I.

Ezt fel lehet vésni fogvájóval a márványtömbömre. I.N.R.I. vagyis Intelligens, Naív, Romantikus, Ingerlékeny.

Kapufélfa

Ott állt az ajtóban s kezét tördelte.
- Mi lesz ha nemet mond Laci bátyám?
- Ne legyél már szamár, hát mért mondana már nemet?! Mars, belefelé!
Azzal betaszította az idősebb, át a küszöbön, majd' fellökte a konyhában a székeket.
- Kezit csókolom! - köszönt a fiatal, levéve kalapját.
- Fogadj isten! - szólt az öregasszony s azzal hátat is fordított az érkezettnek. Gallyat tett a tűzre. A kemencesutban több macskaszem pislákolt, nyílván nem régen kölykedzett le. Egyik ki is mászott, hogy üdvözölje a fiatalembert. Az felvette a csöppséget, megforgatta, hogy egészséges-e majd újra letette.
Majd befelé tekintett a szobába. A lány kilépett a konyhába, kendőjét maga köré csavarta. Megilletődötten valami köszöntésfélét mormolt el az orra alatt, majd sietve felkapta a fás vödröt s iramodott volna kifelé.
- Várj! - kapott utána a fiú. - Elkísérlek!
Azzal kiléptek a csípős, októberi délutánba.

Köpj bele a Styxbe!

Elsodort az ár. S hamarosan el fog árasztani a víz is, majd mindezek után pedig savanyú pofával fogok gubbasztani egy felfújható óriási, sárga gumikacsa tetején s próbálom elhessenteni a szúnyogokat egy jókora húskloffolóval. Ennyit az avant-garde énemről.
Hétfőn az Öreg közölte, hogy szeptember huszonkilencedikén a Mozaik kiadóhoz megyünk látogatóba. Általános- és középiskolai tankönyvekre specializálódtak. Kíváncsian várom!
Tegnap megvettem a Rubicon idei első különszámát, amikor egy indiai pasas odajön hozzám, kezembe nyom egy papírfecnit és közli angolul, hogy ezt az újságot szeretné megvenni. Ennyi állt a cetlin: Déli Apró.
Mondtam neki, hogy ha sorra kerülök, megkérdezem a kiszolgáló hölgyet, hogy hol van a bolton belül. Nem sokkal később megpillantottam, szépen egymásra voltak pakolva, hát elemeltem egyet és a külföldi kezébe nyomtam. Fizet, majd hozzám fordult, hogy megköszönje. Nagyon szívesen, válaszoltam. Hozzátette, hogy azért vette meg, hogy szexpartnert találjon benne. Meglepődtem egy pillanatra, elvégre egy olyan újságban, ami tele van apróhirdetésekkel, hogyan lehetne találni ágytáncost.

Kezd véglegesen visszapottyani a hangulatom az általam túrt nyirkos gödrök egyikébe. A minap is azon agyaltam, hogy miért ődöngök savanyú pofával a Belvárosi hídon. Arra a megállapításra jutottam, hogy talán a kedvezőtlen időjárás az oka. Azonban ezzel kapcsolatban többször felmerült bennem a kétely.
Nem kellene kidoboltatnom, de magyarszakosnak néztek. Ezt bóknak könyveltem el.

SMS ist Krieg!:]

Manuel runs out of the building.
- Mr. Fawlty, Mr. Fawlty telephone!
Mr. Fawlty looks up.
- What?
- Tele-, telephone!
- Where's Sybil?
- Qué?
- Where's S-y-b-i-l?
- Where's civil?
- I don't pay bills. Where's my wife?
- She not here!
- She is there!
Manuel confused. Mr. Fawlty gives up, wakes up from his seat.
- Nevermind, alright leave to me, I'll do it!
Manuel tries to navigate him.
- This way!
- Yes, I know this way, I own the place.
Sybil enters, answers the phone.
- Hello, Fawlty Towers! André, thank you for calling. Kurt is marvellous!We are absolutely delighted with him. He is wanderful.
Manuel turns around, escapes. Mr. Fawlty chases him.
Mr. Fawlty gets Manuel's wrist, takes him to the hall.
- This Basil's wife. Showing Sybil to Manuel.
- This Basil. Introduces himself.
- This, is smack on a head.
Manuel nods.

Mary Oliver - Crossing the Swamp

Here is the endless
wet thick
cosmos, the center
of everything—the nugget
of dense sap, branching
vines, the dark burred
faintly belching
bogs. Here
is swamp, here
is struggle,
closure—
pathless, seamless,
peerless mud. My bones
knock together at the pale
joints, trying
for foothold, fingerhold,
mindhold over
such slick crossings, deep
hipholes, hummocks
that sink silently
into the black, slack
earthsoup. I feel
not wet so much as
painted and glittered
with the fat grassy
mires, the rich
and succulent marrows
of earth— a poor
dry stick given
one more chance by the whims
of swamp water— a bough
that still, after all these years,
could take root,
sprout, branch out, bud—
make of its life a breathing
palace of leaves.

(Cím és szerző felül)

Sántulj!

Fáradtság lassan úrrá lesz rajtam. Eddig a ráérős egyetemisták habkönnyű életét éltem s lassacskán kezdek eszmélni, hogy eljött a változás ideje. Pörgés, sürgés és forgás, meglepődés mások részéről, hogy tudok olvasni (itt egy erős túlzás!). Azonban megköszönném annak a postán dolgozó hölgynek a mai mosolyt, amit felém lövelt amikor a csekket fizettem be.
Nemrégen hallottam olyan panaszosokat, akik azt sérelmezték, hogy a ma dolgozója keveset mosolyog és szemlátomást nem élvezi a munkáját. Jah kérem, ki élvezne egy olyan munkát, ami megfelel a lélek vágóhídjának és bemenetel után nem tudsz onnan kifordulni. Ez a görgetés tegnap jutott eszembe, mikor is a Bociban üldögéltünk odalenn. Orwell-i állapotok még nem uralkodtak el, de kétlem, hogyha az ÁNTSZ szögre akasztaná a csekkfüzetét, akkor nem köszöntene ránk ismét az az időszak.
Elkezdtem a háttérben ügyködni a Garaboncziásban. Egyelőre Kósáékat tudtuk benyomni a fellépők közé, aminek örülök. Egyrészt, mert kimozdulnak Szarvasról, másrészt, ügyesen játszanak, harmadrészt, pedig sok-sok ismerős lesz ezáltal.

Dombon innen s túl

Óvatosan ráejtette a fejét a szoknya ráncaira. A lány simogatta az odadugott fejet. Beszélgettek a sötétben. Az az érzése támadt, hogy ez az egyetlen dolog, ami valaha is hiányzott neki és hiányozni fog neki. Soha, semmi más nem kell majd, csak ez az egyetlen helyzet.

Sötét, egy női kéz és egy figyelő szempár az árnyékok spalettái mögül.

Intolerancia és pesszimizmus sarjad az akasztófa árnyékában

Véletlenszerűen történhetnek olyan események, amelyek nincsenek ínyére a benne résztvevőknek. Van nekem egy félismerősöm, aki - meglátásom szerint - engem vásáros mutatványosnak néz. Lány, 18 éves, helyes, erkölcstelen és borissza. Irigy volnék a fiatalságára, a szabadságára, a valakihez tartozására? Lehetséges. Sőt, kimerném jelenteni, hogy némi igazságalapja is van.
Viszont a fentebb említett meglátása miatt irritál. Szó szerint! Meg kellene tanulnom (még egy dolog, ami már régóta esedékes), hogy tűrtőztessem és moderáljam magamat, ha ilyen szellemi huppanókkal hoz össze a jósors.

Más. Vége van a nyárnak. Véglegesen. Ezt abból a tényből is meg lehet állapítani, hogy a naptár szeptembert mutat. Azonban a minap ahogy baktattam hazafelé egy makkra léptem rá. Eszembe is jutott rögtön, hogy nemsokára beérik a gesztenye és beköszöntenek az ablakon a gesztenyesütögetők. Ilyenkor mindenki temetőbe jár, más alkalom hiányában, Halottak napja idején. Kijőve a temetőből legtöbbször magukhoz vesznek egy tölcsérnyi frissen sütött gesztenyét, hogy a hideg széltől elgémberedett tagjaikat átmelegítsék vele. Talán ezért is szoktam kedvelni az őszt, mert egyik kedvenc eledeleim egyike a sült gesztenye. Kár, hogy ritkán jutok csak hozzá.
Másrészt pedig az a tény is igazolja a napsütés végét, hogy új szokásokat elkerülve ismét elővettem a régieket. Zsebredugott kézzel járok-kelek az emberek között, mintha zavarnának. Pesszimizmusom is elő-előcsillan, habár eddig még vészesen nagy méreteket nem öltött. Lassan fel-felszakadoznak az élet foltozott zsákjáról a foltok.

Egyszer koldusbotra jutok a könyvek miatt!