2009. december 31., csütörtök

Leltár 2009-ről

Tépelődések hosszú sora vezetett ehhez az összegzéshez, lajstromhoz. Nem számadás ez, nem vagyok juhász, se pásztor.
Ha van kedved, gyere velem ebbe a cicomátlan maskaraforgatagba.

Január

Goth lettem
és
befejeztem a vizsgaidőszakot.

Február

Erre már jobban emlékszem. Az első látogatásomra, az első beszélgetésre.
A második Volbeat koncertre.
Elmélyült egy ismeretségem, barátsággá terebélyesedett. S azóta nőttön nő.
Egy irodalmi példaképre is sikerült szert tennem ebben a hónapban, azóta bővültek a róla való ismereteim.
Az első olyan tudományos visszajelzést is megkaptam magamról.

Így visszatekerve az időt, rájöhetek, hogy nagyon elhagyatott voltam februárban, akármennyire is nem úgy tűnt.

Március

Normális vagyok vajon? - röppent a fejem végig a kérdés agyam girbegurba sikátorain.
Zuhanás, menekülés, betyárélet.

Április - a jégolvasztó

Az elején csak karistolás volt, később lyukat ütött rajtam egy jégcsákány.
A hónap elején megköszöntem valamit, akkor nem is jutott eszembe, hogy még találkozni fogunk.
Mindig csodáltam azokat az embereket, akik több hittel vannak felvértezve, mint én.
Április tizenöt - a legszebb pillanat, ami az elmúlt huszonhárom év alatt történt velem.
Elindulás után kisvártatva megfogták a kezemet.

Május

Elutazott s én összementem. Hihetetlennek, egy csodának könyvelem el
Naponta kétszer tudtunk beszélni, eleinte. Későbbiekben csak egyszer. Vizsgák. Bukások, felkelések.
S Én pedig szépen lassan megtanulom, hogy nem szabad önzőnek lenni és az az érzésem, hogy diétázni fogok.

Június

Itt már megvolt a fene. Ette bele magát a kötelékbe, ami nap nap után egyre kevesebb szállal kötött össze bennünket.
Alulértékelésben felülmúlok bárkit.
Megérkezett egy ajándék, egy almáriumnyi emlék, aminek korong alakja van. Emlékek, múltnak fuvallatai söpörtek végig az agyam szobáin. A hónap közepén már bizonyosságom is volt. A fejemben mindenképp. Toporzékoltam, rimánkodtam, személy nélkül. Vae Victis.
Azért félév távlatából csak derűsebbnek tűnik az az esemény, hogy nem csaptak ki az egyetemről s szeptemberben, legnagyobb meglepetésemre, ösztöndíjat is kaptam. Megkedveltem Bob Dylan-t. Olvasd el, hogy megértsd miért! A hónap vége egy jóslatba tornyosult, ami valósággá cseperedett az én beleegyezésem nélkül.

Július

Kiszöktem a horizontomból a színek, csak a szürke maradt. Dombos Fest, később mosolyogtak rám. Hálás voltam, mérhetetlenül hálás. Kirángatott egy kátyúból.
Zenta: az örök, a vad, a féktelen. Ahová hazaérek minden évben.

Augusztus

8 strigula. Beváltatlanok maradnak. Tegnap délután eszembe jutottál. Szinezet nélkül, de előkavarodtál az emlékek füstfelhői mögül s felsejlettél. Ismételten s megint.

Fekete Zaj fesztivál két napban. AzFeszt, utolsó napról jöttem el. Végül SZIN. Erről nem készült részletes jegyzőkönyv. Lett egy félreértett mondat, aztán találgatások kétfelől.
És a nyárértékelőm

Szeptember

Lakásavató. Találtam egy macskát, adtam neki enni. Megkarmolt. Bajt is sikerült hozni többek fejére. Viszont ezt:
hát, ő nem egyszerű eset

:)

jól van, mert az eddigi visszajelzések alapján én sem:]

:D

tudom

Még mindig nem tudom megfejteni. A kettő meg kettő az egyszerű, egy humanoid nem az.
Felkerült az első galériám.

Október

Ad Astra bemutató - félblamázs; hiszed-e, nem hiszed-e? Nem hiszed. Szegedi csavargók motzorognak. Az őszi szünet tanulással telt.

November

Eljutottam kettőszázig. Draught vanished the candlelight, I am not going to light it again for a while. Eltettem a gyufát. Szétnéztem egy ismerős helyen, hátha történt változás. Elindultam a rend felé.

December

Utolsó hónapról felesleges olyan nagy konklúziót vonnom, lentebb scrollolsz s elolvasod. Mindenesetre azonban felszabadultam.

S néhány okosság a végére ~

A lélek világa, mint mondja, a nyitott könyvek könyvtára: nyitottak a másik számára. /John Donne/

a vereségben kéretik értelmesen beszélni /Németh Andor/

a férfi nő révén váltatik meg

2009. december 30., szerda

(TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN...)

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
[...]
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
[...]
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

2009. december 29., kedd

Rakonca

Pattogok így, vizsgaidőszak közepén, most azonban mégis úgy tűnik, le kell ülnöm s írnom kell.

Régen morzsáztam már ide valamit, s egész használható ötlet jutott az eszembe, hát álljon itt, mindeneknek okulatjára!

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy bölcsészkar. Ama bölcsészkarra járt hősünk, kinek nevét e helyütt nem írom kifelé, mert nem volna kifejezetten túl jó ekhója illetve az ázsiómat sem akarom kifejezetképpen rombolni. Elég az hozzá, hogy beoldalog ez a valaki vizsgázni. Szigorú vizsga volt, jaj de szigorú. Kilencre jöttek Tengelengiék, csordástól. Hangos viháncolásuk betöltötte a folyosót, szerencse, hogy egy oktató sem járt arra. Későbben erre lófrált Ló Flóra is. Elégedetten nyihogott egyet, majd megrázta üstökét. Jobbról is, balról is kisébb odébb léptek tőle, nem óhajtván, hogy hosszú lobonca beleakadjon szemüvegükbe s vaskosan megkötött sáljukba.
Befutott a professzor. Hóna alatt papirosok, nosza, osztotta serényen s elmondta, hogy nem szeretne szekundát. Mindenki boldogan fordította a lapot, de amint végigfutották a kérdéseket úgy tűnt számukra, valami hibádzik. Csalé lett a leosztás, kérem szépen! Hát a szegény Pilinszkyt miért hagyták ki? Sebaj, néhány rafinált egyén dörgölni kezdte a papírt, hátha előtűnik az előbb emlegetett ember neve.
Egyikük szétsandít, meginti őt felügyelőnk: Nem serte-perte, szedte vette teremtette! Remekelt. Nevettek.
Gyorsan véget ért a vizsga, kósza ötven perc. S már jöhettünk is haza.


Aki komolyan venné a fentebbi szöveget, az meg is érdemli!

az értelem égő lámpája kezében,
megvetve, mi barbár, mindazt,
mi hazugság.
/Kosztolányi/

2009. december 23., szerda

Hattyúdal

Megtörtént a beszélgetés. Előzőleg úgy gondoltam, hogy az volna a legideálisabb, ha monológként jön felém az információ, végül csak párbeszéd lett. Próbáltam törekedni arra, hogy mindennemű nosztalgiától, ujjal mutogatástól s bűnbak-kereséstől mentes legyen ez az egy, utolsó óra amit 'együtt töltünk'. Nem vagyok teljesen biztos, hogy ezt az elhatározást maradéktalanul teljesítettem.

Hónapok marcangolása lett a tisztítótűz martaléka. Iszonyatosan szükségem volt erre az egy órára. Én akkor lettem könnyebb, nem miután vége lett. A vég csak kérdőjeleket hagyott s üres foltokat, amiket össze kellett pacáznom most illetve az idő spriccelt rá némi festéket ami rászáradt később.

Végeredményben miként zárhatnám ezt le? Igaz, hogy nem köszöntem el, ahogy te tetted, akkor nem is akartam, okkal. Nem rosszindulat vezérelt vagy az, hogy árgus szemmel csapjak le nyelvbotlásodra - néha az volt a meglátásom, hogy ha körültekintőbben olvasom, mint akkor, akkor még több kérdés vetődik fel bennem -, hanem mert abban az egy órában nem éreztem volna őszintének.

Összefutunk-e még? Kétlem. Egymásra találásunk is egy merő véletlen volt, következő találkozásunkra is cirka ekkora odszot adok.

Én is hasonló jókat kívánok és Bon Voyage!

Hiszen a szerelmesek menten megbánják, ami jót tettek, ha vágyuk megszűnt. /Platón - Phaidrosz/

2009. december 18., péntek

INFJ

The Protector

As an INFJ, your primary mode of living is focused internally, where you take things in primarily via intuition. Your secondary mode is external, where you deal with things according to how you feel about them, or how they fit with your personal value system.

INFJs are gentle, caring, complex and highly intuitive individuals. Artistic and creative, they live in a world of hidden meanings and possibilities. Only one percent of the population has an INFJ Personality Type, making it the most rare of all the types.

INFJs place great importance on havings things orderly and systematic in their outer world. They put a lot of energy into identifying the best system for getting things done, and constantly define and re-define the priorities in their lives. On the other hand, INFJs operate within themselves on an intuitive basis which is entirely spontaneous. They know things intuitively, without being able to pinpoint why, and without detailed knowledge of the subject at hand. They are usually right, and they usually know it. Consequently, INFJs put a tremendous amount of faith into their instincts and intuitions. This is something of a conflict between the inner and outer worlds, and may result in the INFJ not being as organized as other Judging types tend to be. Or we may see some signs of disarray in an otherwise orderly tendency, such as a consistently messy desk.

INFJs have uncanny insight into people and situations. They get "feelings" about things and intuitively understand them. As an extreme example, some INFJs report experiences of a psychic nature, such as getting strong feelings about there being a problem with a loved one, and discovering later that they were in a car accident. This is the sort of thing that other types may scorn and scoff at, and the INFJ themself does not really understand their intuition at a level which can be verbalized. Consequently, most INFJs are protective of their inner selves, sharing only what they choose to share when they choose to share it. They are deep, complex individuals, who are quite private and typically difficult to understand. INFJs hold back part of themselves, and can be secretive.

But the INFJ is as genuinely warm as they are complex. INFJs hold a special place in the heart of people who they are close to, who are able to see their special gifts and depth of caring. INFJs are concerned for people's feelings, and try to be gentle to avoid hurting anyone. They are very sensitive to conflict, and cannot tolerate it very well. Situations which are charged with conflict may drive the normally peaceful INFJ into a state of agitation or charged anger. They may tend to internalize conflict into their bodies, and experience health problems when under a lot of stress.

Because the INFJ has such strong intuitive capabilities, they trust their own instincts above all else. This may result in an INFJ stubborness and tendency to ignore other people's opinions. They believe that they're right. On the other hand, INFJ is a perfectionist who doubts that they are living up to their full potential. INFJs are rarely at complete peace with themselves - there's always something else they should be doing to improve themselves and the world around them. They believe in constant growth, and don't often take time to revel in their accomplishments. They have strong value systems, and need to live their lives in accordance with what they feel is right. In deference to the Feeling aspect of their personalities, INFJs are in some ways gentle and easy going. Conversely, they have very high expectations of themselves, and frequently of their families. They don't believe in compromising their ideals.

INFJ is a natural nurturer; patient, devoted and protective. They make loving parents and usually have strong bonds with their offspring. They have high expectations of their children, and push them to be the best that they can be. This can sometimes manifest itself in the INFJ being hard-nosed and stubborn. But generally, children of an INFJ get devoted and sincere parental guidance, combined with deep caring.

In the workplace, the INFJ usually shows up in areas where they can be creative and somewhat independent. They have a natural affinity for art, and many excel in the sciences, where they make use of their intuition. INFJs can also be found in service-oriented professions. They are not good at dealing with minutia or very detailed tasks. The INFJ will either avoid such things, or else go to the other extreme and become enveloped in the details to the extent that they can no longer see the big picture. An INFJ who has gone the route of becoming meticulous about details may be highly critical of other individuals who are not.

The INFJ individual is gifted in ways that other types are not. Life is not necessarily easy for the INFJ, but they are capable of great depth of feeling and personal achievement.

2009. december 15., kedd

Disgrace - Szégyenfolt

John Malkovich egy olyan kaliberű színész, akit nagyon tisztelek. Megvan benne az, amiért a vásznon a nők olvadoznak, a férfiak szemében pedig tekintélyt parancsoló személyiség. Sokoldalú, merész vállalkozásokba fogó ember.

J.M. Coetzee 1999-ben kiadott regényének adaptációja ez a film, ami a napjainkban játszódik a Dél Afrikai Köztársaságban. Maga a regény és vele együtt a film is, sikár, kopár, úgyszólván jellegtelen. Az emberi élet megfeneklik itt, nincs előre, nincs hátra, teljes a mozdulatlanság, amit előidéz a meleg és az agyműkődés tunyasága.

A film két ember kálváriáját meséli el. Az egyik saját maga hozza fejére a bajt, a másik elszenvedője csak. A teljes történetet botorság volna elmesélni, annyit azonban említenék, hogy előbb vedd kezedbe a regényt, mert akkor látod a teljes szövevényét ennek az interpretációnak. Ráadásul nem is hosszú, potom száznégy oldal. Drámával van dolgunk, ahol az események többnyire az emberi tudat legmélyén mennek végbe. Ezért is olyan kiemelkedő Malkovich és a lány, Jessica Haines. Nincs pörgés, néhány esemény van pusztán, ami meghatározza a teljes történet hangulatát.

Az egész film olyan, mint a bennünket körülvevő világ. Pőre, mentes minden jellegű romantikus felhangtól. Semmi tisztaság nem rejlik benne s a film illetve könyv végére az ember rádöbben, hogy a karakterek által felállított értékek talán nem is olyan helytállóak.

2009. december 12., szombat

Tabu

Nem igazán tudok visszaemlékezni, hogy valaha is tabuként kezeltem volna egy szót. Azonban ehhez is elértem. Ahogy csütörtök este beszéltünk, felelevenedett előttem, hogy eképpen kezeltem ezt az egy szót. De már nyáron is egy beszélgetésben. Teljesen oda nem illő szót használtam, holott tudtam az volna a megfelelő, hogy azt ne mondjam, norma.

Nem kell visszaolvasnom a nyár elejétől felvitt bejegyzéseimet, hogy tudjam, ritka volt az olyan, amelyik mentes volt felemlegetéstől. Akár burkolt formában, akár egészen nyíltan.

Előzőleg meg voltam győződve arról, hogy amit én neveztem el először afelett van hatalmam. Bármikor visszavehetem, elvégre az én szüleményem volt, én találtam ki. Amint a kötél elszakadt, a szó értelmét veszti, hisz' azt volt hivatott jelezni, hogy közöttünk kapcsolat áll fenn. De már efeletti ellenőrzésem létjogosultságában is kételkedem. Vajon annak is van hatalma az adományozott név felett, aki kapta vagy csak annak aki adományozta?

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
/Weöres Sándor/

2009. december 11., péntek

Didergő király a homokviharban

Alapvetően igyekszek számításba venni minden lehetséges fejleményt, sőt, amit most nagyjából elhadarok arra is számítottam, igaz az időzítés is ezúttal is hagy némi kívánnivalót maga után. Tisztában voltam azzal, hogy előbb-utóbb visszaköszön a múlt.

Nem vagyok egy olyan vérszomjas ember, hogy ne lehessen velem beszélni.

Nem zártam el semmilyen információcsapot.

Az igazi problémák ott kezdődnek, amikor másnapos vagy tőlük. Ezzel feküdtem, ezzel keltem. Mondta, tizet egyből ugrott a vérnyomásom. Próbáltam higgadt maradni, nem ment. Szinte már kiabáltam, amit lehet meg is tettem volna, ha nincsenek körülöttünk emberek s az utcán csak ketten ácsorgunk. Nem akartam ordítozni.

Hajlandóságom van, hogy beszéljek vele, vannak körülmények, amiket csak ő tud megvilágítani.

Eli, Eli! Lama sabaktani?

2009. december 10., csütörtök

Fox met foxes - Sally's adventures in the Final Party

I woke up at 9 :30//Thinking I had already missed//The daylight

Az egész ott kezdődött, hogy négy órakor kikecmeregtem az ágyból s hozzáláttam a megírni a beadandókat. Tizenegyre végeztem, majd gyors ebédmelegítés és azt követő mosogatás után összerámoltam a dolgaimat a hátizsákba s nekiindultam a -jobb esetben - fél órás útnak. A könyvtárban nehezen tudtam letenni a magammal hozott poggyászt, néhány perc kóválygás után azonban csak akadt egy szabad szekrény. Visszavittem s ki is vettem könyvet.

Izgágán futottam Modern Magyarra. Nem figyeltem teljes erőbedobással, hogy miről folyik éppen az előadás, pótolnom kellett még a referátumomba. Pinteres órán tökéletesen meg voltam arról győződve, hogy leszerepeltem, a végső levonásnál meglepődtem, mert összejött egy jó jegy.

Kucival összefutva kibaktattunk a karácsonyi vásárba. Elidőztünk mindkét helyen többedmagunkkal.

Később tisztálkodás, majd szakest. And now for something completely different.

I arrived late, however, this deed did not cause any trouble to the security guards and let me in.
I checked the end of the performances and to my great astonishment, Ági walked in. She told me that she had few drops earlier, funny I did not notice that. I got a VBK and sat down.

After I had my glass emptied, a chap came around and said if we would like to join in the back just follow him. Well, alright! We continued our conversation, Ági started to talk about Karinthy. It seemed a bit odd because none of my acquaintances appreciate him as I do. In a nut shell, it was a suprise even to me.

We moved in, I sat next to a girl whose eyes were closed. I tried to be nice and started to chat with her, regardless of the fact that she did not answer any of my question. After a while I got enought, but soon she said: "I'm gonna vomit!" And she did so. Charming expectations for a night...
She puked I hold back her hair.
Would somebody be so kind to bring us a bucket? - I inquiried. No response. Now I said it louder than someone brought us a case.
It would be pointless to narrate how she spewed for an hour and a half. After more than an hour I fed up with the situtation and decided to go home. We could not leave her there, but she was unable to speak and even to mumble. We carried her out, she stopped us she had something left in her tummy. We rushed into the Boys' Lavatory. We left the club, she got better and started an endless chat. I mentioned I got three litres of wein, some of our companions were still thirsty thus I thought it would be a good idea to drop by my flat. We took the elevator upstairs. I opened one bottle of white wine and had a great time. All of them slept there on the floor. I had only two or three hour sleep before they woke up claiming where the heck are we?

It was a pleasure in some way, but next time I definitely not going to invite drunk pillocks to my room.

2009. december 6., vasárnap

From Russia with love

A toronyember helyzete

Elérkeztem a második periódushoz. Meséltem erről is, arról is. Kaptam házi feladatot is, tulajdonságaim osztályozása. Bár meglátásom szerint ez többségében kontextus-függő, bár a frász tudja.
A múlt héten arra lettem figyelmes, hogy Anyám fordít egy regényt. Először nem tudtam hová tenni a helyzetet, végül - némi gondolkodás után - arra a megállapításra jutottam, hogy én voltam a kiváltó ok.
Ismételten tengernyi filmet akarok majd megnézni. Colour Me Kubrick: A True...ish Story; Le Temps retrouvé; The League of Extraordinary Gentlemen; Romper Stomper; Rosencrantz and Guildenstein Are Dead; Décalage horaire.

Az udvari bolond különleges fajta volt,
aki megengedhette magának,
hogy bölcseket mondjon és kinevettesse magát;
az igazat megvallva azonban úgy őrizte meg
eszét, hogy közben buta csengők
csilingeltek a fején.
- Igen, a Bolondok bölcsek voltak,
oly bölcsek, mint az óra,
mert annak látták az időt,
ami.

2009. december 5., szombat

Fehér csóka

Wake up, get up you bastard!
I felt my ribs were clunging from the tramples of the boots. Blood flowed out of my lips. Charming.

Ideje volt már, hogy egy kis szünetet tartsak. Ám most, news flash appeared on the screen. Az eltelt időben volt néhányszor 'Lupus in fabula', valamelyiket elég csendesen fogadtam, akadt azonban olyan is, ami néhány perc erejéig bénulást okozott bennem.
Átléptünk decemberbe. Szilveszter várhatólag idén is elmarad, már csak valami fedőszöveget kell kitalálnom lefelé, hogy mégis merre leszek.
Leadtam a témavezetőmnél a szakdolgozat-kezdeményemet, csütörtökön meg is beszéltük, nagyon tetszett neki. Jövő hétre összecsődült néhány beadandó, zh és felelés, az utolsó hétről összességében elmondható, hogy feszített tempójú lesz.


Nem volna utolsó néhány sorban méltatni a november végi Virrasztók és Kerecsensólyom fellépéseket, de nem most. PKD-t elolvastam, Salman Rushdie is hamarosan erre a sorsra jut - meglehetősen érdekes a stílusa, először meghökkentett, később ráhelyezkedtem az álláspontjára s már folyamatosan a kapcsolatokat keresem másfelé a mondataiban -, A somogyi diákkal is haladok, fele már befejezve, jó volna, ha ma be tudnám fejezni. Mészöly Miklós egyelőre olvasatlanul, de nem beleolvasatlanul sorakozik a polcon.