Ha jobb lett volna a 2008-as évem, talán a Volbeat állna előrébb, de visszapillantva okkal lett ez a korong a dobogós. Mégis milyen? Ami a neve, csigolya s gerincvelő. Benn van, átsző, irányít, hol élesebben lüktet s fáj, hol pedig gyengéden pulzál a hátadban. Ilyen lett az Enslaved idei albuma s a egyben a legjobb is ebben az évben.2. Volbeat – Guitar Gangsters and Cadillac Blood
Ha a fekete és vörös keveredik s hangokat öntenek belőle egy kicsit noir-szagú gengszter filmhez, akkor kap életre Mike Patton amerikai zenei zseni agya s megalkotja az ehhez tökéletesen passzoló muzikális aláfestést. Hadd lám, mennyire mondtam igazat!
Ezek az olasz arcok jöttek és taroltak, szántottak, beledöngöltek a földbe. Meg voltam róla győződve, hogy a Deadlock idei kiadványa fog irgalmatlanul leverni mindenkit melodikus death metal színtéren, de az ördögöt! Ezek a csókák úgy tolják a műfajt, mint régebben talán az AtG, mostanság pedig a Dark Tranquillity. Van egy kanálnyi The Haunted is bennük, egy arasznyi metalcore, de szerencsére nem sok, sőt észre sem veszi az én patikamérleg agyam, ami kifejezetten jelezni szokott, mikor metalcore kerül terítékre. Bömbölde a javából, Deadlock, megjött a trónkövetelő!\w/
„...Lefeküdt a pamlagra, ellazult, fáradtnak látszott. Az álom azonnal elragadta. Veríték verte ki, befordult a fal felé, szívverése felgyorsult, önkéntelen mozgások szakították meg pihenését. Úgy tűnt alszik, ébersége azonban nem múlt még el.
Alámerült a nyugtatólag ható alvásba, mégis nyugtalanság vett rajta erőt. Felriadt a hirtelen, mindent elárasztó fényre. Kéz érintette homlokát, Anyja lesöpörte a rakoncátlan hajfürtöt az arcáról. Nem álmodsz többet rosszat! – ígérte és ujjbegyével felszárította a kisfiú könnyeit. Bátorítólag végigsimított a gyermek nedves karján. A fiú feltekintett. Anyja arcát látta, mely még mindig azt a melegséget hordozta magában, amit sok-sok évvel ezelőtt. Szarkalábai azonban eltűntek.
Gyengéden megfogta a fia kezét és magával vonta a ház többi része felé. Az ebédlőben nagy zongora állt, amelyen apja játszott azokon a vasárnap délelőttökön, mikor esőre állt az idő. Halkan – mintha - fel is hangzottak volna azok a dallamok, amik az édesapja keze alól futottak ki. Elcsigázottá vált, leült egy székre. Vezetője mellé állt s dúdolta a vasárnap délelőtt melódiáját. A nagy, barna szemek a remény szikráját szórták felé. Mégis, nem tudott felnőni apjához. Felpattant és elfutott édesanyja mellől.
Rohant, zihált, a fájdalom belemarkolt a húsába.
Megtorpant, emlékek bukkantak fel. Le-lecsordul egy-egy perc, ahogy a régi élmények közt kormányozza figyelmét. Egymás után jöttek felszínre az elfedettség homályából. Hol gyorsan, hol lassan, ám többnyire gördülékenyen. Hangok szállingóztak alá. ’Őrizze meg a szépséget, mi ezek közül való.’ Átlépett egy küszöböt, a bűntudat termébe érkezett. Fejét meghajtotta, a tett nagyobb volt, mint amit be lehetett volna vallani. Feltekintett bíráira. Majd a padlót tanulmányozta. Beszélni akart, szólásra nyitotta száját. Vicsorított. Jelentéktelennek érezte a saját szempontját, vállat vont. Töprengésbe merült.
Újra a szobájában volt. Labdák, fakockák körötte. Játszani kell, játssz! Régebben nehezebbek voltak azok a kockák. A labda is kisebbnek tűnt. Elgurította s utánaszaladt. Felemelve a karját tapasztalta, hogy eléri az asztalt, sőt még lábujjra sem kell állnia ehhez a mutatványhoz. Örömében körbe-körbenyargalászott a kis területen.
Elesett, beverte a térdét. Az ablakon keresztül nyári szellő fújt be. Álárnyékok vetődtek a függönyre. Véglegesen búcsút kell mondani. Hosszasan gyalogolt az előtte fekvő folyosón. Helyet foglalt a padlón és morfondírozni kezdett.
Dallamok kúsztak elő a sarokból merengése alatt. Elcsúsztak. Disszonáns hangok kerítették hatalmába figyelmét. Két hang szüntelenül váltakozott. Felébredt. Újra kezdődik az alakoskodás. Azonban ami történt mindig vissza fogja csábítani.” (innen)
12. Forefather - Steadfast
A ködös Albion szolgál otthonául a két férfinak, akik 1997 óta szállítják egyre magasabb színvonalú black metal alapú lemezeiket a közönségnek. Mi is ebben a különleges?
A helyzet az, hogy Wulfstan hangjának karaktere, férfias, mély tónusa és a gitárok gyönyörű harmóniái olyan elegyet alkotnak, amely visszarepít a IX. századba.
Szintén debütáló lemez a francia EtHersens-től. Progressive metal, kicsit olyasmi, mint PoSt, Green Carnationt s egy jóadag őszi hangulatot mixelnénk össze s öntenék ki.
