2009. szeptember 28., hétfő

Eszter

Ez a portrésorozat nem jöhetett volna létre Eszter (Stella) aktív közreműködése nélkül s én ezúton szeretném megköszönni a türelmét illetve az, hogy nem harapta le a fejemet, amiért el vagyok maradva ezzel a bejegyzéssel.

Néhány háttér-információ: a képek szeptember nyolcadikán készültek Szegeden. A gép, amit használtam egy OLYMPUS SP550UZ.

Sokáig tervezgettem ezt a sorozatot, az ötlet még télen született meg, akkor vetettem fel Eszternek is a dolgot, egyből igent mondott. Az eltelt hónapok alatt többször előkerült az ügy, de csak húzódott, halasztódott, míg végül valósággá vált.
Eredeti helyszín a Bertalan-híd lett volna, azonban nem messze ettől találtam egy eldugott játszóteret ami megfelelt az elképzeléseimnek. Ismerem Esztert annyira, hogy tudom, hogy nem fog tudni ellenállni a hintának és a mászókának. Az idő kicsit hűvös volt már ekkor.

Mivel első sorozatról van szó - amit közel sem biztos, hogy folytatok -, gyakorlatnak szántam az egész fényképezést. Előtte soha nem dolgoztam modellel, ezért számomra is újkeletű volt az ilyesmi. Láttam Eszteren is, hogy meg van kicsit illetődve, ezért egy olyan munkamenetet ötöltem ki, ahol egy idő után teljesen elfelejti, hogy fényképezem és képes természetesen viselkedni a lencse előtt. Másrészt én a legtöbb esetben koncerteket, fellépéseket szoktam megörökíteni, ezért könnyebb volt nekem is dolgozni.
Tehát nem okvetlenül pózolásról volt itt szó, sokkal inkább arról, hogy beszélgetünk és nekem folyamatosan kattog a kezemben a gép. (Megjegyzem, hogy cirka kétszáz képet lőttem el, ennek mint majd látható, töredéke került csak fel!) Ezért fedezhetőek fel majd mosódások a képeken .

A kezdeti feszélyezettség (mindkét részről) után azt hiszem sikerült viszonylag jó képeket összehoznom.
Íme a galéria:


































Konklúzió: jobban szerettem a közeliket csinálni, mint az egész alakos képeket. Az az érzésem, hogy azok jobbak is lettek. Lehettek volna változatosabbak a pózok, arcmimika úgyszintén.

2009. szeptember 27., vasárnap

9

Tim Burton és Shane Acker nagy fába vágta a fejszéjét. Utóbbinak egy 2006-ban készült, 10 perces animációjából egy egész filmet készíteni nagy munka. Ennek ellenére mégsem érzem úgy, hogy elnagyolt és kusza alkotásról lenne szó.

Nem kívánom elmesélni a történetet, azonban néhány fejtegetést megengednék magamnak.
Az első mindenképpen a karakterek egyedisége. Ezek a zsákbábok engem az Oddworld lényeire emlékeztetnek. Ők voltak ilyen esetlenek, Abe-bel az élen. A hangulat is kiköpött mása. Az a hivogató sötétség, a neszek és
zörejek, a fények hiánya mind-mind ezeket látszanak megerősíteni. (link)

Szereplőink jellemének kidolgozása nem túl bonyolult, legtöbbjüknél egy-egy tulajdonságot domborítottak ki.


1 - vezető, pap, rendelkezik a tudással, azonban ezt nem hajlandó megosztani másokkal, szemellenzős és bigott
2 - ő az, aki megtalálja 9-t a poszt-apokaliptikus cirkusz közepén, habár rövid ideig, de fényt hozott 9-nak s egyúttal célt ad neki a továbbiakban
5 - orvos, csak jobb szeme van, követő, alávetett, holott rendelkezik a lehetőséggel, hogy kiálljon magáért vagy másokért, azonban kompromisszumot köt a fennálló renddel
6 - a látnok, belezavarodott a tudásba, folyton a film szempontjából kulcsfontosságú szimbólumokat rajzol
7 - a nő, ráaggattak egy amazon attitűdöt, többször menti meg a csapatot
8 - testőr, fizikai erején legfeljebb együgyűsége tesz túl
9 - idealista próféta, aki a fénnyel rendelkezik ebben a sötét időszakban
Twins - a tudós testvérpár, ugyanakkor könyvtárosok is

Furcsa látni, hogy bár külsőleg a társadalom és a civilizáció megszűnt, mégis mekkora lelkesedéssel tartják fenn az utolsó morzsáit is a rendnek. A kialakult hierarchia csúcsán 1 áll. Gyakorlatilag egy teokratikus társadalmat láthatunk a filmben. Ennek - feltételezem? - következményeként kapunk némi kritikát is az egyházakkal kapcsolatban.

9: And you are a blind man, guided by fear.
[something flies by the window, darkening it] (Ami Mihály (?) arkangyalt ábrázolja)
1: Sometimes fear is the appropriate response.

Összegezve: egy iszonyatosan pörgős, üresjáratoktól mentes, kicsivel több, mint egy órás rajzfilmet kapunk, ezúttal romantikus száltól mentesen, kizárólagosan fókuszálva a történetre.
A zenét Danny Elfman és Debroah Lurie szerezte, előbbit felesleges volna bemutatni a Tim Burton rajongóknak.

Linkek:
Az eredeti animáció
A Coheed & Cambria által játszott szám
Hivatalos trailer


But this world is ours now. It's what we make of it.

2009. szeptember 26., szombat

2009. szeptember 24., csütörtök

Hirdetmény

23 éves, barna szőrű kan kutya ingyen elvihető. Féregtelenítve, a szükséges oltásokat megkapta.

Érdeklődni nálam!

Ízelítő


JÖN!Hamarosan!

2009. szeptember 21., hétfő

A ceruzák visszamosolyognak

Olvasva az innen-onnan érkező információkat mosolygom. Ezzel elősegítem, hogy a jót és a rosszat tudatosítsam magamban.
Használlak titeket s visszanéztek rám, felfelé görbül a szátok, ha sokáig nézlek benneteket. Ez azonban nem nyíltan megnyilvánuló állhatatosság.

hát, ő nem egyszerű eset

:)

jól van, mert az eddigi visszajelzések alapján én sem:]

:D

tudom

2009. szeptember 20., vasárnap

Putative

Amikor már ülve szédülök, az már nyugtalanító. De talán még nem vészes. Előrelátom, hogy a következő hétre leosztott pénz elfogy. Az utolsó penny-ig.
Több, mint kellemetlen.

E hét végterméke pedig not pertinent.

Talán én összegzem furcsán a dolgokat -mi több, biztos -, de sohsem értem, hogy ha nem kérdezek részletet, akkor miért mondanak? Különösen, ha nem is vagyok rá kíváncsi. A megbizhatósági faktorom igen magas, optimális esetben. Meg azontúl is. Nincs értelme fecsegni.

Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben. Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk.
/Márai Sándor/

2009. szeptember 14., hétfő

Såsom i en spegel

Néha olyan védtelenek vagyunk.
[...]
Mint a gyerek, akit
kitettek éjszaka a pusztaságba.
Baglyok repülnek fölötte,
és nézik nagy sárga szemükkel.
Halk surranások, csörtetés,
susogás és sóhajtozás...
Szimatoló orrok...
És farkasok fogai...

/I.B./


Egy esélylatolgató nyugtalansága

Az esélyes már nem reménykedik, tudja, amit tudni kell s hogy miként fog az adott esemény bekövetkezni.
Az esélytelen, ha elég ostoba, remél. Ezáltal egy borzasztó táptalajt nyújt önnön képzelgéseinek. Fertőzőt, mely át- és átissza magát mindenen. Szöveten, húson.
S az aki még töpreng az esélyein? Annak először is realistává kell válni. Aki latolgat, még nem vehet részt az eseményekben. Illetve részt vehet, de ha idő előtt ugrik bele a vízbe akkor félő, hogy nem olyan végkimenetellel szembesül majd, amit előre elképzelt.

Az igazat megvallva semmi kedvem esélyekkel bajlódni. Sőt, tulajdonképpen a hideglelés kerülget, ha számolnom kell velük.
Nyugtalan voltam az elmúlt néhány hétben, most már csak fásult.
Lassacskán vesszőparipámmá válik a fásultság, de - meglepő módon - az eltelt néhány hónapban elkerült. Vagyis nem egészen, csak írás nem közlődött arról az állapotról.

Utálom a péntek tizenhármat!

2009. szeptember 10., csütörtök