2010. július 30., péntek

Honey & Loyd

Valahogy eszembe jutott ez a történet. Ahogy mostanában fekszem az ágyban, újra és újra eszembe jut, hogy mi lett volna, ha akkor nem utazik el.

Ő mesélte hátul a teraszon, amikor kávéztunk. Cigarettázott is, nevetett ahogy mesélte. Aranyosan tudott kacagni. Legszívesebben nem engedtem volna levegőt venni. Egyszer sem. Csak amit én szívok be, de nem tüdőzök le abból engedtem volna neki át. Résből résbe. Keresztbe tette a lábát és elmondta.
Gordonnal az állatorvosnál voltunk, tudod, hogy ki akartam heréltetni, hogy szép nagy legyen azután. Egy ismerősömbe ütköztem a rendelőben. Elújságoltam neki, hogy a hátsó tóba Gordon rendszeresen belekapdos. Kérdezte, hogy milyen halak vannak benne. Azt válaszoltam, hogy aranyhalak. Azt javasolta, hogy tegyünk bele sügéreket.
Itt nagyon hahotázott. Én vele.
Nem értette min kuncogok.
Én értem - mondtam.

Miért maradt meg ez? Nem tudom. Talán egyszer elolvasod ezt.

A man who invents itself needs
someone to believe in him,
to prove he's managed it.
[...]
Not only the need to believed in,
but to believe in another.
You've got it:Love.

/Salman Rushdie: The Satanic Verses/

2010. július 29., csütörtök

Shelter

Julianne Moore-t régóta kedvelem, úgyis mint nőt illetve mint színésznőt. Többször van az az érzésem, ennél a mozinál kiváltképpen így tűnik, hogy ő vette át Jodie Foster helyét a thrillerek és horrorok világában. Elég csak a The Forgotten aggódó anyájára /v.ö. Flightplan/ gondolni. A nyomozó karakter sem áll távol tőle: Ridley Scott Hannibal-ja vs. a kilencvenegyes Bárányok hallgatnak Jodie Fosterrel. Mindketten Clarice Starling szerepét játszották. Az elmúlt években játszott még a Blindness-ben illetve a Chloe című drámában, melyben a férjéért aggódó feleséget alakította Liam Neeson oldalán.

A történet:
Talán nem annyira meglepő, hogy a hollywood-i filmesek eleddig posztapokaliptikus környezetbe helyezték a világvégét. /The road, Book of Eli stb./ Mind, némelyik lazábban, van amelyik szorosabban, de kötődött a Bibliához, mint a nyugati civilizáció meghatározó okmányához. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ebben is erről lesz, csak egy kicsivel rafináltabb megfogalmazásban, beállításban. Ezúttal leszállunk az egyének szintjére, nem kollektív problémával szembesülünk.
Adva van egy a tudomány oltárát rendszeresen látogató pszichológusnő - napjaink papja, ha úgy tetszik -, aki egy, az apjától kapott, telefonhívás után, látogatást tesz nála az intézetben. Egy fiatal srácnak mutatja be. Jonathan Rhys Meyers bújik Adam bőrébe, akinek mint kiderül van még egy lélek a testében. A különbség szembetűnő már elsőre, egyikük tolókocsihoz kötött, míg másikuknak semmi gondja nincs a járással.
A tudományos módszerek - röntgen - igazolják egytől egyig azt, amiben a Jessup doktornő kételkedett, miszerint márpedig lehetetlen, hogy valakiben két lélek legyen. A csigolyák állása különbözik a két felvételen.
Ahogy haladunk előre és göngyölítjük fel az ügyet s annak részleteit akaratlanul is belebotlunk néhány részletbe, ami ha nem is közvetlenül, de közvetve kapcsolódik Istenhez, Bibliához és a hithez. Van egy jelenet, ahol lapok száradnak a szabad ég alatt, többségükön írás, aminek később jelentősége lesz, azonban eltekintenék a spoilerezéstől. Tetszett, hogy azokhoz az orális kultúrákban jobban jelenlévő hagyományhoz nyúltak a film rendezői - egyikük sem amerikai, az imdb szerint legalábbis -, amiket az európai kultúrkör jobban ismer és használ, mint az újvilágbeli. Többször éri vád az óceánon túliakat, hogy nincsenek gyökereik. Dehogyis nincsenek, csak mi, lusta európaiak nem vagyunk hajlandóak észrevenni. Jó néhány jelenetben adódik lehetőségünk arra, hogy ezt meg is tapasztaljuk akárcsak Jessup doktornő. Hol található mindez az ősi tudás? A hillbillyknél. Elő is bukkannak odvaikból, próbálva segíteni - a maguk módján - a válaszok után kutató doktornőn. Felszínre bukik egy XIX. századi történet egy déli tisztelesről, bizonyos Christian Moore, aki a hit erejével próbált gyógyítani a spanyolnátha járvány idején. Bemagyarázta a völgyben lakóknak, hogy kizárólag a hitből táplálkozva meg tudják magukat menteni. Hogy miként és hogy járt, milyen következményekkel járt ez a szónoklata, emiatt kell megnézni a filmet.

Először teljesen sablonosnak gondoltam a filmet, azonban ahogy bontogatja kifelé a csomókat a story, úgy kezd érdekesebbé válni s nem a halmozódó hullák miatt. Kár, hogy csak a vége felé jött be ez a szál, több figyelmet érdemelt volna.

7/10 az osztályzatom így a végére, de ezúttal nem a főszereplőnő miatt.
@ youtube

Pécs

Pécsi kóborlásaim ideje alatt felfigyeltem arra, hogy a város gyönyörű, legalábbis ez az állítás áll a fő, sétáló utcára. Fényévekkel szebb számomra, mint a szegedi Kárász utca.

2010. július 14., szerda

Néni, nem ad egy ci-gi?!

Alig értem haza negyedikén délután Voltról, másnap kora délután már mehettem is tovább Pécsre. Kissé szerencsétlen csillagállásnak néztem elébe, kiváltképp így, hogy fél, legnagyobb jóindulattal is, csak egy nap állt rendelkezésemre, hogy ki-és bepakoljak, összeszedjem a fekete holmijaimat, majd felpattanjak Choofie-ékkal a Szeged felé tartó buszra, hogy később a kettőkor induló pécsi járatot elérjük.

2010. július 12., hétfő

Volton vadultam

Idén is megnyitom a fesztiválozós élményeimmel kapcsolatos posztok sorát. Elsőként az idei Voltról lesz szó. Hosszasan nem kellene ecsetelgetni a dolgokat, röpke hatórás vonatút után sikerült eljutnom Sopronba, majd némi telefonos értetlenkedés után - amit én idéztem elő - sikerült összefutnom Nóriékkal. Nulladik napra érkeztem meg, hogy legyen sátorhelyem vagy -ünk. Többek már hamarabb érkeztek, mint mi, foglaltak nekünk helyet.