2008. október 31., péntek

I. Goth Bál Szegeden

Beesteledett. A sötétség széleit levarrták már mindenhol. A cilinderes, köpenyes várurak érkezésére még várni kellett, azonban néhány vámpírhölgy már megmutatta a foga fehérjét. A beígért időpontok állandó mozgásával nézhetett szembe a rendezőség, viszont ez a hangulaton egyáltalán nem láttatta hatását. A belépőhöz mindenki kapott egy pohár vörösbort.

Kilenc előtt nem sokkal indult útjára a Vampire kártyajáték bemutatása, amit a hely tulajdonosa vezetett elő. Szépszámú figyelő tekintet követte minden mozdulatát a szakértő úrnak. A kialakulástól a jelenlegi helyzetig lehetett figyelemmel követni az események láncolatát s azt, hogy mi a különbség, közös a mi világunk és a World of Darkness kitalált világa között.

Milyennek képzeled egy huszonegyedik századi költő szobáját? Nos, Sebők Maya, Janó és Kuci úgy gondolták, hogy nem sokban különbözik huszadik századi sorstársaitól, ezért egy pakli cigeratta, egy pohár fehérbor, olvasólámpa s megannyi teleírt papír tette teljessé Kátai Tamás elképzelt szobáját. A jelenetfüvér, melynek szem- és fültanúi lehettünk híven ábrázolta Tamás lépegetéseit a költészet avarában. A piros plafonon vörös sziluettek úsztak és kúsztak egymásfelé, többször összefonódtak s szempillantásnyi ideig megelégedtek azzal, amit kaptak. Az indulatok felhorgadtak s lecsillapodtak, meggondolatlanságok ütötték fel fejüket, hogy a megbocsátás később azt szelíden megsimogassa. Az alkotó több korszakából is csendültek fel versek, melyeket megszemélyesített a két főszereplő. A háttérben Tordai Gábor szolgáltatta a muzsikát az Erika szobája című korongról, mely Kátai Tamás néven látott napvilágot.

Ezután az élőzenéé lett a főszerep. Elsőként a szegedi illetőségű Dreamgrave vette birtokba a színpadon. Megmondom őszintén nem ismerem ezt a műfajt. A tagok nagyon ügyesek voltak, különösen a dobosnak a technikássága nyerte el a tetszésemet. (Na meg az Osszilyánozás az elején...) Álltam, hallgattam, nem talált meg.

Éjfél után állt fel a deszkákra a Sentio Ergo Sum. A már kialakult rajongótáborral rendelkező helyi doom metal zenekart többször elérte a végzet fellépésük során. Kezdés előtt hajszálnyival az egyik gitárosnak szállt el az erősítője, később szintén műszaki problémák akadályozták őket abban, hogy zavartalanul átadhassák dallamaikat a közönségnek. A csapat felállása változásokon ment keresztül az elmúlt két hónapban. Szalma Tamás gitáros helyét Choofie vette át, Nyári Dávid billentyűst pedig Zsuzsána váltotta. A megújult legénység teljes erőbedobással vette az akadályt, lévén az új tagok nem először állnak színpadon. A Mézer János vezette banda ismételten lenyűgözte a közönséget, ahogy sodorták, görgették, altatták s felébresztették őket. Az utolsó nótánál Tamás vette kezébe a gitárt. Megéreztem, hogy milyen is az, amikor az ember magabiztosan kijelentheti magáról, hogy „Sentio ergo sum”.

Hálátlan szerepkörben találta magát a pécsi Athalay, amikor kettő óra magasságában elfoglalta az emelvényt. Két lány és három fiú alkotta együttes azonban fittyet hányva a kései órára nagy erőket mozgósítottak s a pódium elé csalták a még talpon maradtakat. Dallamosabb black metaljukat többen is díjazták a jelenlévőkből s dalaik után tapssal jutalmazták a színpadon állókat. Feldolgozás is terítékre került, mégpedig a Dimmu Borgir klasszikusa, a Puritania. Hangzásuk kevésbé volt teátrális mint a felvételeiken, de a szerényebb körülmények között így is becsületükre vált ez a megszólalás.

Summa summarum, a megjelentek közül titkon többen megválasztották a Bál Királynőjüket vagy Bál Királyukat s mosollyal az arcukon tértek haza otthonaikba, nyugtázva egy olyan estét, ahol legközelebb is szívesen teszik tiszteletüket.

2008. október 29., szerda

Őszi szünet Hegyesen és egy kis visszadátumozás




Szokás szerint nem az összes kép, csak néhány a több tucatból. Fényrizs reagálása az egyik kevésbé jól sikerültre: "hbazdmeg o.O"

2008. október 23., csütörtök

2008. október 19., vasárnap

Nagyapám mesélte, hogy nem árt ha beszélgetéseink során letisztázunk néhány fogalmat, nehogy félreértések lássanak napvilágot, mert abból csak a feszültség és galiba származik. Bizony velem is előfordult, hogy ezt az óvintézkedést nem tettem meg már a konverzáció elején s a végére igen csalódott arccal távoztam a helyszínről.

Ha hibbant emberek közlik az emberrel, hogy éppen ráléptünk a félig piros paradicsomára, ezért ő mostantól igen nagy tiszteletben fog bennünket tartani, akkor óhatatlanul is a többség a fejéhez kap, hogy valami oka csak van ennek a kivívott tiszteletnek. Persze botorság lenne azt hinni, hogy meg is tudjuk érteni az egyes cselekvések mögött húzódó logikát. Kísérletezni azonban lehetséges, sőt némiképpen kötelező, ha másért nem, hát a játék kedvéért.

Ilyen meglátásai voltak az én öreg nagyapámnak mielőtt örökre elszenderedett volna egy kórházban egy ólomcseppel borított hajnalon.

Athame, Negură Bunget @ Garaboncziás 10.12.

Töredelmesen be kell vallanom, hogy sohsem voltam nagy értője a fekete fémnek, de azt készséggel elismerem, hogy vannak olyan csapatok, akik képesek ebből a túljátszott műfajba is hajtást vagy hajtásokat oltani. Eme együttesek mostanság többször is felbukkanak a lejátszómban, nem kevés köszönet illeti azokat a személyeket, akik korábban felhívták rá a figyelmemet. [Igen Fényrizs, ez neked szól, hogy szakadj alá:]] ] Név szerint: Primordial, Sólstafir, Enslaved.

Ezután a kitérő bevezető után rátérnék a bejegyzés tárgyára, a fellépésre. A makói-szegedi származású Athame kezdte meg a színpad s hallójárataink bevételét. Északi black metal hagyományok feltétlen tiszteletének jegyében íródott saját nóták végére
beillesztették a srácok az idén napvilágot látott Burzum feldolgozásukat, a Beholding the daughters of firmament-et. Ennél a pontnál Gabi, a Szenti testvérpár másik bandájából, az Evil's Tears-ből a szólógitáros is a deszkákra lépett s együtt adták elő a nótát. Ezzel zárták programjukat, amit összefoglalva azzal lehetne zárni, hogy a pandamedve smink, a lebegő hajak s a hangba injektált ömlő feketeség a hangfalakból mindenkit magával ragadott s ezzel elnyerve többek megítélése szerint az est fellépője címet. (számsorrendes képre kattintva le tudod szedni a többi képet is!)Itt ki kell, hogy térjek arra a csodára, ami velem történt. Valami oknál fogva életre kelt a kezemben a fényképezőgép, de oly módon, hogy olyan emberektől kaptam pozitív véleményt a kész képekre, akiknek a véleménye fontos a számomra. Köszönöm még egyszer! Tény, hogy a Negură Bunget régen nem játssza ezt a pőre változatát a black metal-nak, mint az előző csapat, azonban nem megkerülendő tény, hogy muzsikájuk mélyen ebben az irányvonalban gyökeredzik. Az ő esetükben többször előfordult, hogy vaku nélkül dolgoztam s meg kell hogy mondjam, hogy még az én magasra állított mércém esetében is volt több olyan kép is, ami megugrotta ezt.

Az apró problémák nem voltak a legkönnyebben kiküszöbölhetőek a zenészek számára. Maga a dob felszerelése félórát igényelt. Szintetizátor, népihangszerek, basszusgitár, két gitár, üstdob s dob alkotta a hangszerek sorát. Zúgva, sodorva haladt minden szám, leginkább egy hol gyorsan vágtató tiszta folyóhoz, hol pedig egy mély, kavargó lassan hömpölygő folyamhoz tudnám hasonlítani. Hibátlan volt a maga nemében, dacára annak, hogy hanghordozón csak egyszer hallgattam őket, élőben valamikor 2004 végén láttam őket a JATE-ban, azóta rengeteget változtak ők is, meg az én ízlésem is. Ha van lehetőséged megnézni ezt a professzionalitás írmagját is magában hordozó csoportot, egy percig se habozz! Vizen fogsz utazni s érezni fogod milyen az, amikor a hang hullámai átcsapnak a csónakon, amiben ülsz vagy éppen finoman folydogálnak s te bele tudod lógatni a kezedet, hogy megérints minden eljátszott hangot. Köszönjük Negura!














Tarot


You are The Magician


Skill, wisdom, adaptation. Craft, cunning, depending on dignity.


Eleoquent and charismatic both verbally and in writing,
you are clever, witty, inventive and persuasive.


The Magician is the male power of creation, creation by willpower and desire. In that ancient sense, it is the ability to make things so just by speaking them aloud. Reflecting this is the fact that the Magician is represented by Mercury. He represents the gift of tongues, a smooth talker, a salesman. Also clever with the slight of hand and a medicine man - either a real doctor or someone trying to sell you snake oil.


What Tarot Card are You?
Take the Test to Find Out.

2008. október 17., péntek

2008. október 16., csütörtök

Velvet Stab, Shell Beach, The Idoru @ Garaboncziás 10.10.

Érdekesen indult az este. Indulásnak elköltöttünk egy üveg bort, majd nemsokára Annáék is megérkeztek a kedd óta elfogyasztásra váró sütivel. A probléma ott kezdődött, hogy tojást is tartalmazott a sütemény, ezért megromlott. Sajnáltuk nagyon, de gyomorrontást nem akarunk kapni. Még bevettük a másfél liter Sangriát, úgy ráadásként, meg ugyebár a péntek esti láz kötelez, majd nagyon nekividámodva nyakunkba vettük a várost s ellátogattunk a Garaboncziásba.

Mire a helyszínre értünk már egy helyi illetőségű csapat húzta a talpalávalót. Szerény sikerük volt, néhány kép azonban róluk is készült. Az est első nagyobb nevű fellépője a Velvet Stab volt.

Többször próbáltak felvenni myspace-en is, de nem engedtem. Az ének ott sem, élőben sem volt számomra nyerő. Hardcore alapú muzsikájuk teljesmértékben divatos mostanság. Kiabálunk egy nagyot, majd a refrénbe beleillesztünk egy ívnyi dallamos éneket s ezzel mindent megoldunk.

Következő versenyző a Shell Beach volt. Szintén Budapestről érkeztek, híres mesterségük címere: Indie rock -core csapásirányon tapicskolva. Számomra inkább turbózott indie zenebonának tűnt. Véleményem szerint ismételten divatkövető együttesről van szó. Itt már pogóra "gyűlt az éji vad", mozgot rendesen a dühöngő.

Shell Beach és közönsége

Éjféltájban lépett színpadra a The Idoru. A Newborn utózöngéjeként indult csoportosulásról a lehető legpozitívabban tudok nyilatkozni. Pörgős, húzós, közönséghergelő, fiatalos és legfőképpen profi előadásmód jellemző rájuk. Itt akkora pogók alakultak ki többször is, hogy engem is elsodort a tömeg, pedig igyekeztem távol tartani magamat az epicentrumtól.

The Idoru (képre kattintva leszedheted az összes képet!)

Úgy látszik egyfajta jellegzetesség, de az énekes állandóan törzsből előredőlve énekelt. Meglepődtem, sőt meg is mosolyogtam eleinte a dolgot, de aztán megszoktam. Amint elült a zene okozta izgalom, lassacskán kezdtek becsorogni azok az emberek, akik a Metál Fesztivált választották nempedig ezt a -core csomagot.

Elefántcsont

A héten éreztem igazán, hogy a csontjaim átalakulnak elefántcsonttá. Idegesítővé, mi több bosszantóvá vált a démosz. Eleddig sohsem használtam ezt a kifejezést általánosságban, de az az érzésem, hogy egyre többet fogom. Néhány - számomra érhetetlen - incidens váltotta ki ezt.

Hétfő kora délután baktatok hazafelé a Tömörkény előtt. Néhány suhanc üldögél a padon, egy előttük ácsorog főnök módjára. Elhaladok mellettük, fönök böffent egy hangosat és egészségeset majd utánam szól, hogy valami probléma van?

Másnap. A Szentháromság utcában már régóta felszedték a járdát a gimnázium felőli oldalon. Ettől függetlenül a gyalogosok használják. Lépegetek, srác és barátnője megáll a még nem felszedett járda határán, megvárják míg odaérek, azt mondja a fiú: Köszönjük szépen!

Azt hiszem tényleg én lettem a hülye és nem tudok mit kezdeni az idegenek - számomra hülye - megnyilvánulásaival.

Álom

Szerda hajnalban lázas lettem, de fel kellett kelnem 4 óra tájban, hogy tanuljak az aznapi zárthelyire. Időközben meguntam, egy álom teljes története kezdett alakot ölteni a képzeletemben. Meg is szövegeztem: (maradok a lejegyzett verziónál, ergo nem javítok bele)

Anita nevű lányt az egyik aluljáróban ismertem meg. Szórólapot osztogatott. Elvettem tőle egyet s megköszöntem. Eljött velem egy darabon, mert szimpatikus voltam neki. Fekete haja volt, helyes lány. Addig-addig, hogy egy kocsma raktárában kötöttünk ki egy bárszéken, aholis csókolóztunk. Ismerték őt, mert már itt is dolgozott. Bejött egy kínai, fenyegetőzött, Anita elhajtotta, majd srác jött be. Leemeltünk Anitával valamit a polcról s eltűntünk. Próbáltam a Nyugati felé menni, mert Budán lett volna jelenésem egy születésnapon. Valahogy az Állatkertnél kötöttünk ki. Ekkor én telefonáltam, egy csókát hívtam fel, aki dzsippen jött értünk. Mialatt vártunk, meggyőztem Anitát, hogy jöjjön velem. Meg is jött a pasi, igaz ekkor már késésben voltunk, ezért a szembejövő sávban indult el Buda felé. Egy földalatti úton jutottunk át Budára.

2008. október 13., hétfő

3 óra a pontos idő

Úgy érzem magam, mint a saját édességétől megfosztott körtelé. Gyanús állagú, szagú, kinézetű s nincs az az isten, hogy bárki is belenyomja az ujját, hogy megnézze, hogy helyesek-e a feltevései a pohár tartalmára vonatkozóan.

2008. október 8., szerda

Ad Calendas Graecas

Ki vidítja fel az udvari bolondot, ha szomorú?

Nekimentem a tárgynak, át is estem rajta. Ha egészen szigorú akarok lenni, akkor azt írnám, hogy engem bizony löktek. Rásegítettek, hogy könnyebb legyen az utam felfelé, a többit már a gravitáció megoldotta. Keményen érkeztem a földre, bevertem a vállamat. Fájt. Szitkozódtam, ráztam az öklömet, de semmi nem használt.

S mikor lesz jó? Címre pillants s megtudod!

2008. október 5., vasárnap

Ilyen is előfordul itt


Darvasi László – A világ legboldogabb zenekara (recenzió) első verzió

Darvasi László mai világi irodalmunk egyik felettébb ügyeskezű ecsetkezelője. Magától értetődő természetességgel ábrázol halált és születést, örök kárhozatot s felmagasztosulást. Néha tépelődő lassúsággal, ám nem elkalandozó figyelemmel cselekedteti karaktereit, melyeknél állandó jellegzetességek is felbukkannak. Általános mélabú át-átszövődik a történetek szövetén, lazán hálót fonva a karakterek köré.

Elbeszéléseiben az emberek ugyan beszélgetnek egymással, de nem állnak ki a színre, mint arra esetlegesen az olvasó számít. Stíluseszközök széles tárházából válogatja szerszámait, akad ahol töprengő aprólékossággal s választékossággal mereng, máshol egyenesen a közepébe lép, nyitott szájjal mocskolódik, ám ez a szitkozódás belesimul a keretbe s a végén az alkotó lesimítja a gyűrött lepedőt az ágyon. Ez a kettősség nem válik az olvashatóság és az érthetőség ellenségévé, sőt kéz a kézben járnak.

Morbid, bizarr, képtelennek tetsző jelenetek peregnek le a szemünk előtt, a meztelenség kényelmetlen s ódon eufémiázálásának leplét már régen levetkezett helyszínek s szereplők kajlán köszönésre hajló keze üdvözöl, ha belépünk Darvasi László elképzelt világába. A sarokpántokig kitárt ajtókon szűrődik kifelé a szürrealitás árnyait magán viselő zenekari ricsaj, minden hangszer egy-egy írás. Dallamuk disszonáns, mégis ismerős.

Számvetéstől eltekintenék, viszont ha hagyunk némi időt annak, hogy gyomrunk megeméssze az olvasottakat, akkor ráeszmélünk, hogy a Zuhanás „élő szobra” mindennap ott koldul valamelyik utcasarkon vagy Koller Géza jön szembe az utcán.


(Tudni kell, hogy kettő verzió készült ebből, ez az, amelyiket nem adtam be. Túlpörgettem az irodalmi fentebb stílt, ezért írtam egy pőrébbet, az kerül majd az Öreg kezibe.) Ezt pedig lehet véleményezni!

2008. október 4., szombat

Csorba kávéscsésze

Remeg a kezem, mint az ifjú házasnak. Az agyam képtelen befogadni bármiféle fontosabb s sürgetőbb információt. S veszettül röhöghetek majd ezen egyszer, ha tó aljáról felszedett iszapot csorgatnék lefelé a torkomon.

2008. október 2., csütörtök

Magabiztos vagyok, mint a kérdőjel a felkiáltójel után

Megint igazam lett. Nem számít. Bűntudatom van. Arasznyival rosszabb, mintha nem lenne, mert így legalább tudom, hogy nem veszett el bennem teljesen minden. Hazafelé a buszon bambultam ki az ablakon a fekete éjszakába s megállapítottam, hogy a szememből árad a magány, a kétségbeesettség s a nyugtalanság. Erre a rózsára is jól rátiprunk.


****************************

- Kaphatok vörösbort? - rebegte.
- Nem. - válaszolta a bíró foghegyről.
- És fehéret? - kérdezte továbbra is mohón.
- Maga lüke! Nem jár magának semmiféle bor. Miből következtette ki, hogy bármiféle juttatás is jut magának?!

****************************

- Helyes srác. - jelentette ki.
Helyes srác, visszhangzott az elméjében. Rá még soha, senki nem mondta, hogy helyes srác. Talán nem változna semmi, talán a világ is megváltozna...

****************************

- Ne adjon nekem fekete cipőbokszot maga elfuserált majom! - pirított rá a másikra.
- Bocsánat, azonnal szétnézek van-e másik.
Elsurrant, kisvártatva megjelent a kezében egy másikkal.
- Színtelennel kenjem be a barna cipőt? Nem lesz annak baja?
- Már miért lenne? Próbálja csak meg, szépen oszlassa el a felszínen, hogy aztán mélyen bele tudjon ivódni a bőrbe!