(El)Havazás

Nem voltam túlságosan léha a héten.
Hétfőn volt az első KRESZ oktatáson, megcsináltam a fényképeket, valamint az orvos alkalmasnak nyilvánított. Valahonnan ismerős volt a pacák. Másnap délelőtt elintéztem minden számlát a Vedres utcával kapcsolatosan, lemondtam a Roosevelt téri lakásban lévő mobilinternetet, szerda ismételten Szegeden ért, kihagytam a német órát, helyette Kreszen ültem.
Csütörtökön nem mentem KRESZ-re, reggel voltam fodrásznál, délután pedig Essay Writing-on.
Szerdáról csütörtökre és csütörtökről péntekre nem aludtam többet 6-6 óránál. Tegnapról mára legalább kialudtam magamat.

Öröm-görcs

Kiváltó szituáció: /megjegyzem, végre ki tudtam magam aludni; fél tizenegytől háromnegyed kilencig húzni a lóbőrt az tetemes mennyiség nálam/

Reggelihez készülődöm, sőt már az első kenyeret majszolom, mikor betoppan öreganyám. Félgúnyosan, bár meg mernék kockáztatni, hogy némi humor is bújkált a hangjában, odaveti nekem a kérdést: Jól vagy? Mintegy körmönfontan jelezve azt, hogy számára nyílvánvaló, hogy én tegnap szeszt fogyasztottam, mi több, tudni véli, hogy én másnapos vagyok.
Erre annyit löktem oda válasz gyanánt: Nem vagyok másnapos, ha erre gondolsz.

Ezzel megelégedett s kiment a konyhából.
Szeretem a rokonaimat.

Én nem hiszem, hogy normális vagyok

Egy idő óta csak a saját elképzeléseimnek hiszek. Na jó, beismerem, csak annak hiszek. Akárki, akármit hajtogat, nem hiszek neki. Még akkor sem, ha jóhiszeműen mondja. Abban az esetben különösen nem.

Feltételezhetően fel fogok fúvódni, mint valami marha a lucernától s szétszaggat a belső feszültség. Ugyanis az jön. Amikor amiatt igyekszem összepréselni a gondolataimat, hogy elkerüljem azt, hogy akár egy is kiszökjön s galibát okozzon nekem, szégyenszemre, ott már igen-igen elütötték a huszonöt órát. Se baj. Jön a régi nóta. Ezúttal azonban nem fogom azt mondani, hogy ne, ne adjon.

Egy telefon, de feltehetőleg csak márciusban lesz foganatja.

Hogy mit fogok mondani? Mindent, hogy szakadt a gát, elöntött a víz s az iszaptól megfulladtam, mert így volt helyes, nem tudtam úszni. Holott ez nem igaz, tudok úszni.

Szorosra kell(ene) zárnom a számat, orromon venni a levegőt.

Egy tetű vagyok.

Mielőtt teljesen kétségbeesne mindenki, a cím a Kibédi Ervin dalból jött, de tecsőn nincs fenn.

Murphy visong

Úgy tűnik, hogy a mai nap Murphy rendesen kihúzta a lábam alól a talajt. Ma 10 és 12 között szerelők jártak nálunk. Pista elment, nekem szintén volt dolgom, otthagytam nekik a kulcsomat, mondván, hogy ha végeztek csak dobják be a postaládába.

Ez így elgondolva nem is olyan problémás. Azonban Mr. M. csak bele kell, hogy köpjön a már amúgy is zavaros levesembe. Miután hazaértem, Anyám közli, hogy másnap reggel kora délelőtt érkezik a bútor az új lakásba, vegyem már át. Jó, német után irány Szeged. Háromnegyed tíz volt, mikor felcsengettem nálunk, bízva abban, hogy van otthon valaki. Nem volt. Telefon egy, nem vagyok otthon, telefon kettő, nem vagyok otthon. Fantasztikus! Kizártam magamat úgy, hogy miattam csinálták az ágyat. Valahol magamat okolhatom a hanyagságomért, hogy nem szóltam senkinek, hogy jövök vissza.

Másnap elbandukoltunk Orsival a Somogyi könyvtárba. Ott kapásból legomboltak rólam 200 forintot, még jó, hogy fizetem a tagdíjat és az ideit már be is fizettem, azon a jogcímen, hogy a napi jegy. Halkan mormogom csupán, hogy az éves bérlet 650 forint. Le kell vonnom ismételten a konzekvenciát.

A két nap folyamán állandóan viaskodtam magamban. Ha rossz irányba terelődtek a gondolataim, elképzeléseim, akkor ráripakodtam magamra, bár ebben a verbális "lesújtásban" nem voltam olyan hatékony, mint esetlegesen más dorongolásában.

Köszönöm, hogy levetted a rendszeres olvasást.

Jó volna, ha nem csak
a negatív tulajdonságaidat
tartanád számon, hanem
a pozitívakat is.

Teljes a bolondok háza

Fel s alá rohangálok, mint akinek ráléptek a farkára. Ezt intézd el, ennek vigyél szerződést, amannak kéne ruhaszárító, de ezt vagy amazt a pénzt hogyan intézzük el, hányan fizessük! Küldd el az előzőeknek a számlát, fogadd a bútort szállítókat! A felsorolás a teljesség igénye nélkül készült, nem tudom számba venni, mennyi mindent kellett/kell majd megcsinálnom.

Mindennek tetejébe jön a német, heti három alkalommal három órában, aminek egyenes következménye, hogy a ledarált agyamat bedobom a párnám alá, hátha reggelre megszilárdul. Jövő héttől indul a "Szerezz jogosítványt!". Valamint múlt héttől elkezdtem ismét egyetemre járni, látogatásaimmal az Essay Writing című kurzust tisztelem meg. Az egyetlen előnye, hogy senkit sem ismerek személyesen, legfeljebb köszönőviszonyban vagy még abban sem vagyunk.

Előre látom már, miként fogok viaskodni az ütközések pókhálójában, hosszasan töprengve azon, hogy melyiket hagyjam el az adott hétre. Kanyarban van a Kátai projekt is, neki is kellene szedelődzködni, ugyanakkor a Rushdie fordítás előkészületeiből is már csak az esszé elolvasása van, mielőtt hozzálátok a fordításhoz.



Ebben most van valami ironikus...

Kayo Dot Szegeden

A Kayo Dot egy amerikai avant-garde zenei társulat. Zenéjüktől kivert a víz, mintha János jelenései materializálódtak volna hangokká, robajjá. Ezt hivatott - talán? - felerősíteni a sok fúvós hangszer.
Számomra ezért hagyott maradandó élményt, ha nem is kellemeset.

Kátai projekt II.

A munka fordított mintát mutat. Tamás megkért, hogy a Távolodó, távolodóból vegyünk ki néhány verset. Mint mondta, azokat már nem érzi annyira erősnek.

Beleegyeztem, övé az ultima manus, nem pedig az enyém.

Ma délután átküldte a verseket. Huszonhárom oldal. Akad közte próza is, habár jobbára verses formájúak. Néhány visszaköszön a Gireból vagy T.C.-ból.

Jó tudni, hogy nem tette félre az írást.