Stux és a három nemes nyár

Ücsörögtem egy kicsit efelett a téma felett, hogy miként és hogyan kezdjek a lejegyzésébe, ugyanis az tiszta sor, hogy túl kell tennem magamat ezen. Mindig is problémákat generált bennem a 'miért'-ek okozta turbulencia, azonban ha ez a harmadfokú függvénnyé alakul, akkor teljes a csőd. Az eltelt évek alatt azért ez a 'miért'-ek által okozott problémahalmaz csökkent, helyébe lépett a hátborzongató nyugtalanság, aminek a kérdőszavát még nem tudtam megtalálni.

A harmadfokú egyenleteket nem szerettem gimiben sem. Háromváltozós, bosszantó mondatok, melyekben egyetlen stabilizáció létezik, az X. A jelenlét ennél sokkalta bonyolultabb, semmint a három együtthatót együtt tudjuk kezelni, mi több, egymásból ki tudjuk fejezni.

Így néz ki:



A legnagyobb kitevő volt az, akivel legtöbbet törődtem. Viszont a feketében látható fehéret keresni arra engedhet következtetni, hogy az illető nem lát jól.

A második legnagyobb együtthatóról furcsamód többször is szó esett már, szóval túl sok további nyargalászást a gondolatok közt nem érdemel. A beszélgetés után haloványat léptünk csak előre, így hát megtoldottam a gondolkodási és átkötési fázist egy kis olvasnivalóval. Ennek volt foganatja.

Egy kitérő.

Téged kérdezlek, aki olvas vagy a szemeit futtatja a sorokon, valóban olyan nehéz eltalálni az én határaimat? Hol vagyok, mi vagyok, miért vagyok, miért teszem azt amit? Nekem van elképzelésem, hogy hol,mi,ki és miért ez azonban vákuum a legtöbb esetben.

A legkisebb együttható volt a legkedvesebb, de a legtöbb problémát magával rántó.
"egy stabil kapcsolatba jön egy hurrikán, és felkavar ; olyan ez az egész mint hirtelen jött vihar. felemelt és földhöz csapott."

Mindezt az okfejtést ez a cikk szponzorálta, és ez valamint ez segített életre kelteni.

S hogy a konstans? Jelenleg nincs
- látható a képleten is -,
de remélem nem is lesz!

Főzés

Ha szakácsnak érezném magam, jelenleg úgy van, akkor jól főzöm. Mindenkinek ízlik ami a kezem alól kikerül. Én azonban meg sem tudom kóstolni. Jól néz ki, gusztusos, szépen van tálalva, mégsem tud lecsúszni egy falat sem a torkomon.
Nincs rajta fűszer. Mások szájíze talán nem tapasztalja, de én - sajnos - igen. Ezáltal akármilyen jóízű is az a fogás nem tudom még csak megkóstolni sem. Hiányzik a só, a bors. Nem vagyok képes szeretettel készíteni azt az ételt. Megveszekedhetek, talán már meg is történt, ki tudja?, de akkor sem fogom elérni azt, amit mások igen. Szomorú, hogy ismételten itt tartok. Írtam ezt már tömérdek alkalommal.
Egyszer volt szerencsém olyat főzni, amire tényleg büszke voltam. Mintha nem is én készítettem volna. Olvadt a szájban, omlott a fogak alatt és remekül el lett találva az ízesítés. Félelmetes, hogy azóta nem.
Azt lehet talán gondolni, hogy ez nincs így. De bizony hogy így van. Ha az ember a konyhába megy, lazítani kell, ám határozott mozdulatokkal kell a hozzávalókat vágni és aprítani. Hiába túrom át az egész helységet, akkor sem találok egy csipetnyi sót sem.

És szomorú vagyok, hogy nem
tudok főzni.

Eredmények

Kurvára meglepődtem. Van néhány tárgy a listán, amiből tényleg azt gondoltam, hogy meg tudom csípni a legjobb jegyet. Tévedtem, előfordul. Az utolsónak beírt jegy azonban kőkeményen pofára ejtett. Kissé tanácstalan vagyok. Követem Ágit, ő sem kapott nála sohsem ötöst. Eleddig én sem. S őszintén szólva nem is érdekel, hogy melyiknél csúsztam el.

Mennydörgés

Kétségtelen, hogy az elmúlt hetekben megdöbbentő mennyiséget zeng az ég. Villámlik és szól az égi csinnadratta. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy ide leüljek és elkezdjem a billentyűket egymás után lebillenteni. Ötletem támadt.
Nem kívánok se a Logodi utcába, se máshová ellátogatni hajnalban, különösen nem részegen, de szöget vert a fejembe a mennydörgés. Kíváncsivá váltam, mi is ez a zaj. Hosszasan tervezgettem, hogyan fogom felfejteni ennek a rejtélynek a varrását a Nagyanyámtól kapott varrókészletből elhalászott alkalmatossággal. Valahogy így:
Pufók kerubok dobálják egymásnak a mennyei medicín labdákat. Ezek adnak olyan hangot, mikor puffannak azon a talapzaton, melynek lábazat idelenn található. Érdekes, nem? Lukaskezű angyalok próbálják elkapni ezeket a mannának telt gömböket, amik telve vannak hanggal, fájdalommal. Felfakadnak amint ütköznek valamivel. Robajjal, fülsértően hömpölyög ki az összefércelt mennyei bőrökből a zörej és jajveszék. Származási hely: Kína, ez volna olvasható a címkén. Itt nem.
Hogy mi, és honnan van ez a lamentálás, azt nem tudom, ha jön egy megvilágosodott pillanatom, akkor leírom.

Rontom-bontom karakter

Az óra körbejár. Így tűnik, egyre több jel mutat arra, hogy a szimatom nem csal. Ugyanazokat produkálja, miket láttam már. Ebben a kicsivel több, mint egy évben rájöhettem, hogy nem éri meg.
Tabula rasa, csakis az. Csak tudnám, hogy mit csinálok, ami orron rúgja az alvó szörnyet. Feltételezhetően a jelenlétem az. Szükségem van mérlegelésre, ám nem ezzel kapcsolatban, ez nyilvánvalóan nem kaphatja meg azt.
Csak lenne már július.
Ez egy irgalmatlanul béna bejegyzésre sikeredett, pont ahogyan érzem magamat mostanában.

Lélek-negró

Amikor februárban - bár lehet hogy az még január volt - letettem a húszfillért amellett, hogy a félévet minden megszakítás nélkül végigtanulom, még nem láttam előre a következő hónapok tartalmát. Elintézhettem volna egyszerűbben is, de nem akartam, így volt a lehető legkorrektebb. Az már természetesen más kérdés, hogy a lelkemet kirázza az a néhány perc. Befejezte, vissza akarja adni nekem.

Irigylem, mértéktelenül irigylem azokat az embereket, akik erősebbek nálam. Megingathatatlan érv egy vitában, hogy én, aki majdnem a legalsó grádicson ücsörgöm, csak nagy belső labirintusbeli bolyongások után jutok el oda, ahová mások sokkalta egyszerűbben. Ha lemegy ez a hét, elmegyek. A közönség megköszöni, hogy láthatott. Ezúttal keserűn fogok távozni, nem úgy, mint a korábbiakban.
Azt érzem, hogy az óra körbejár. Két évet öt hónapba. Én ezt akkor nem tudtam átvészelni, ilyen tempóban még annyira nem fog sikerülni.

Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
[...]
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak: űznek
S neki hajtanak önvesztükre
[...]

Szeretném már magamat utálni.
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten
Bújdosni, szökni, sirni, fájni.

[...]
Győzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom s a halálom.
[...]
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.
/Ady Endre - Muszáj Herkules/

A Móricz Zsigmond fordította passzust nem találtam

1.	És te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felől, és mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr beszédét,
2.	Így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondja az ellenség reátok: Haha! és: Az ősi magasságok a mi örökségünk lőnek.
3.	Ennekokáért prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Azért, mert pusztítanak, és kívánnak titeket mindenfelől, hogy legyetek öröksége a pogányok maradékának, és az emberek rágalmazó ajkára-nyelvére kerültetek;
4.	Ezokáért, Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Így szól az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek ragadományra és csúfolásra lőnek a pogányok maradékának köröskörül.
5.	Azért ezt mondja az Úr Isten: Bizony, féltő szerelmem tüzében beszéltem a pogányok maradékai és egész Edom ellen, kik magoknak vették az én földemet örökségül teljes szívöknek örömével és lelkök megvetésével, hogy azt néptelenül zsákmányokká tegyék;
6.	Ezokáért prófétálj Izráel földjéről, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Ímé, féltő szerelmemben és búsulásomban beszélek, mivelhogy a pogányok gyalázását viseltétek;
7.	Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Én fölemelem kezemet! Bizonyára a pogányok, kik körülöttetek vannak, ők viseljék gyalázatukat.
8.	Ti pedig, Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajőjjenek.
9.	Mert ímé, én hozzátok hajlok és hozzátok fordulok, és megmívelnek és bevetnek titeket.
10.	És megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel házát egészen, és lakják a városokat, és a romokat megépítik.
11.	És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom őket rajtatok, mint régi időtökben, és több jóval lészek hozzátok, mint első napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
12.	És járatok rajtatok embereket, az én népemet, Izráelt, és bírjanak téged, s te légy nékik örökségül, s többé nem teszed őket gyermektelenné.
13.	Így szól az Úr Isten: Mivelhogy mondják néktek: emberevő vagy és gyermektelenné teszed népedet:
14.	Ennekokáért embert nem eszel többé, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, ezt mondja az Úr Isten.
15.	És többé nem hallatom ellened a pogányok gyalázását, és a népek szidalmát többé nem viseled, és nemzetedet többé gyermektelenné nem teszed, ezt mondja az Úr Isten.

Ez. 36:1-15