Nem úgy lett

Sajnos nem úgy történt, ahogy Orsi gondolta. Kevés ember van az angol szakon, akitől tartok. Természetesen az egyik kaptam opponensnek. Judihuj!
Elég kemény menet lesz január tizenkilencedikén.
Mindazonáltal pedig nem vagyok kreatív, mint azt a bejegyzés címe is jelzi. Egy most egy ilyen periódus.

Befejeztem a BA-t, ha jól sejtem

Minden véget ér egyszer, befejeztem a BA-t, jövő héten, amilyen gyorsan csak tudom, el akarom intézni az Abszolutóriumot. Nem ilyen jegyeket szerettem volna - tudom, "bután" vagyok maximalista - de ez egy utolsó elköszönés lett volna a szaktól. Remélhetőleg csak jövő szeptemberig.
Az Academic English 2-re való anyagot már letöltöttem, kicsomagoltam - tisztára, mint egy ajándék -s ma még neki is fogok.

Boldog karácsonyt!

Szagest pt.II

Hosszas taglalásba nem fogok kezdeni, előzetesét elregélem azoknak, akik szeretnék hallani, egyébiránt nem egy nagy kaland. Inkább fókuszálnék arra, hogy mit is láthattam, hallhattam azon az estén.

Ahogy figyeltem - már amikor, bár volt néhány epizód, amire irányítottan nem figyeltem -, akkor az alapötletet azt megtartották. Az alapötlet az én verziómban annyi volt, hogy adott egy egyetemista, aki a szakestjén berúg, kiüti magát s összefut az angol, egy helyen az amerikai irodalom néhány alakjával. Mindez megspékelve intertextusokkal valamint nyúlásokkal az angol humor bödönéből mélyen merítve.

Ami megmaradt s figyeltem is rá, az tetszett. Ami azonban fájt, az az, hogy a babérokat learatták helyettem. Áginak hálás voltam, hogy leült velünk (Orsival voltam) dumálni.

Jó néhány elteltével annyira pirinyónak tűnik az egész esemény, kiváltképpen annak fényében, ami azóta történt velem, hogy el is feledkeztem róla.

Két hét múlva

Nem tudom, hogy említettem-e, de leadtam a szakdolgozatomat, még huszonkilencedikén kora délután. Meg kell csinálnom három, hátramaradt tantárgyamat - ebből már kettőt abszolváltam - s végül jön az Academic English 2 vizsga, sóval, borssal, minden jóval valamint nádi hegedűvel, hogy ha a delikvens tüsszög, csengjen legalább a füle, ha a prímás hamisan rántja a vonót.

Feszt feszül bennem az ideg, az elmúlt három hétben két nap, pontosabban délután volt, amikor kicsit ki tudtam kapcsolódni. Múlt pénteken a Harry Potter újabb epizódját néztük meg Orsival. Nem hagyott maradandó nyomot.

Nincs karácsonyi hangulatom, nem is volt, tegnap délután, vizsga után eszméltem csak rá, miután elköltöttem cirka hetvenezer forintot, hogy hoplá, ma már huszonkettedike van, holnapután szenteste.

Orsival azon tanakodtunk, hogy vajon kit kapok opponensnek. Mindkettőnknek volt egy álláspontja, aminek részletezésébe nem mennék bele, annyi azonban biztos, hogy jobban örülnék, ha az ő változata valósulna meg, még ha kicsit tartok is az egésztől, mert úgy gondolom, hogy ha valakivel az ember jóban van, annak nehezebb bizonyítani, de ez feltételezhetően csak az én ostobaságom.

Már töröm a fejemet, hogy miként osszam be az időmet februártól, terveim, ötleteim már vannak, hogyan s miként töltöm el az időt. Számomra nem tűnik haszontalannak. Ámbátor, ezt mások nem egészen biztos, hogy így látják.

Temérdek könyv vár arra, hogy leüljek vagy lefeküdjek mellé, felüssem s elkezdjem olvasni. A jelenlegi Neil Gaiman-Terry Pratchett páros alkotta könyvét falom lassacskán befelé, olyannyira megtetszett a kettejük által összevarrt világ, hogy a polcon található másik Terry Pratchett-tel is szemezek, igaz utóbbi angol.

Ezt lehetséges, hogy nem kellene kihagyni az elmúlt hét eseményeiből, hogy vettünk Szegeden egy lakást. Oda fogok idővel eltakarodni, ha végre minden el lesz intézve. Ha jót akarnék magamnak, akkor nem adnám ki albérletbe s nem azért mert kicsi.

"A magyarok mindig a szabadság illúziójáért harcoltak,
a lengyelek mindig a szabadságért"
/Szabó Magda/

Bin-Jip & Barabás Lőrinc Eklektric, Nicola Conte

Bin-Jip
Barabás Lőrinc Eklektric
Nicola Conte

Ghost Brigade, Orphaned Land, Amorphis @ Diesel Klub

Már az év elején megtudtam, hogy ismételten lesz Orphaned Land koncert Magyarországon. Nagyon jónak ígérkezett az őszöm, köszönhetően a DT-nek illetve nekik. Az izraeli csapatra cirka öt évet vártam, kettőezeröt nyarán játszottak a Primordiallel, akkoriban nem merültem még el a Mabool-ban annyira, hogy félelem nélkül fel merjek menni Pestre megnézni őket, az sem mellékes, hogy akkoriban azt sem tudtam, hogy mi fán terem a Primordial.

Esőben

Anyámnak még aznap, nekem meg most tört el a mécses. Azzal, hogy eladta Nagyanyám házát megszüntetett egy biztos pontot ott, ahol születtem. Nem fog többet kiállni a roló elé, ami a hajdani kocsmaajtót lett volna hivatott palástolni, azonban a lépcsők még mindig ott voltak, hiába sarokház, hogy várja, hogy mikor érkezem. Nem fogja többé megkérdezni, hogy sokan voltak-e a buszon, nem érdekli többet, hogy ki volt a sofőr a Gyuri-e vagy a Feri. Nem fogja többet aggódva kérdezni az ebédlőasztalnál, hogy jól laktam-e illetve, hogy miért ettem ilyen keveset.
Nem fog többet azon sopánkodni, hogy mivé lett Jugoszlávia.

Kiabálni lehetett a ház hasában, mikor otthagytuk. S még csak az emlékek sem verik vissza, hogy "Júliám, drága Júliám!"

Ír és a patkányok

A Paddy & the Rats ismét fellépett a Garaboncziás Borozóban. /Bár számomra kétséges, hogy mennyire borozó mostanság/
Az est ugyanazt a koreográfiát követte, mint május közepén. Hagyományőrzők bemutatót tartottak, mielőtt elkezdődött volna a buli. Egy helyi (?) előzenekar tüzelte fel a nagyszámú közönséget. Nagyon meglepődtem, mikor azt láttam, hogy ennyire sokan vannak. Péntek - gondolta Stirlitz.

Tikk Ász; Örökség - Hagyaték

Eltelt már némi idő, hogy ide írtam. Sok minden történt, mialatt hanyagoltam az írást, azonban ezekből is most csak azokat akarom leírni, amik nagyon foglalkoztatnak. Nem véletlen a két cím sem, többet akarok most lejegyezni, mint általában.

Fekete I. Alfonz itt nyugtalankodik

Feltételezhetően ostoba vagyok, hogy igényelném azt, hogy némi lelkesedéssel viseltessenek mások a munkám iránt, hogy magamon más is értékelje azt, amit csinálok leírok. Rosszul érintett, igaz nem borzasztóan a beszélgetés. Sótlan volt. Amolyan itt ezt írd oda, ott pedig amazt. Valahol hálás is lehetnék azért, hogy ennyire tárgyilagos. De viszonyítva ahhoz, hogy eleinte lelkesen mondta - legalábbis nekem úgy tűnt, hogy az -, hogy mennyire sokat fogok majd írni, mert ez egy jó téma eléggé lehangolt. Én mentem nagy reményekkel s kicsit meglepődtem, hogy ennyire visszafogott lett a fogadtatás. S emiatt nyugtalankodom kicsit. Nem tetszik.

Más.
Héten sor került a félévenkénti Subscribe bulira. Unalmas volt. Lehetséges, hogy a közönség heterogén összetétele zavart vagy az, hogy jócskán üres volt a tankom, de nem tetszett. Nem dobott fel, nem adott semmit. Azért a Trooper és a Beat It jó volt. Huzamosabb ideig nem fogom most őket megnézni klubbulin.

Papírra vetve

Megfoghatatlan érzés, amikor felemelnek a kánonba. Talán ez túlzás, de mégis így éreztem a pillanatot, amikor kinyitottam az októberi Hidat. Ott voltak az egy évvel ezelőtti írásaim nyomtatásban s egy olyan folyóiratban kaptak helyet, ami 1934 óta jogfolytonosan (?) működik.

Már szerda van, jövő keddig szünet van, azonban dolgozom s őrlöm magamat azon, hogy vajon minden zökkenőmentesen fog-e lemenni a végső vizsgákon. Hátra van még 10 oldal a szakdolgozatból, valamint az, hogy tökéletesen gatyába rázzam illetve felkészülés a vizsgákra. Nem arról a háromról beszélek, amik kötelezőek, inkább a záró-, államvizsgákról.

Szagest

Érdekes dolog, hogy némi megbeszélés után lecsorgom egy olyan kikapcsolódási pontra, ahol igényelném, hogy valaki fogja a kezemet. Ez nem történt meg mégpedig közös megegyezés után határoztuk ezt el. Nem is azért lett volna üdvösebb ha ott vagy, hogy esetlegesen kísértenek vagy beszólnak, sokkal inkább azért lett volna igényem a jelenlétedre, mert ott álltál volna szorosan mögöttem s abban bíztam volna egész végig, hogy nem is mozdulsz el a hátam mögül, nekisimulsz s ráfeszülsz, ha éppen dőlnék.

Bemutattam az egész darabot, a reakció, talán nem elhanyagolhatóan annyit mondott, hogy intelligens. Tisztában voltam azzal a lehetőséggel, sőt, nem is írtam meg máshogy az egészet, mint arra a maroknyi emberre, aki érteni fogja. Egy tanár "rúgott tökön". S hogy miért?

Annyival kommentálta az egészet, hogy ő háromszor felnevetett, majd a kanapéhoz csapta és elrohant. Beszéltünk arról, hogy át kell vagy éppenséggel újra kell majd írnia. Ahogy a tanár megfogalmazta tartani kell a főbb stratégiát, aztán nem lesz gond. Azonban én tartok tőle, hogy lesz. De még nem is ez volt, ami betette a kaput, hanem a kommentje. Rövid volt, de velős.

"Egy srófra jár az agyatok, néhelyütt." Baszd meg! Csak ennyi villant fel előttem.

A másik ironikus dolog, egy rövid mondat volt. Odajött, közel hajolt s ennyit mondott: "Becsüld meg jól!" Seriously, a világegyetemem közepe vagy.
Büdös rabló hétszentség, akár egy szempontból, akár kettő!

holnap elmúlik az egész,
de most muszáj volt
kipuffantani ide.

Esőtáncos

Mézer Janót nagyon régóta ismerem, kettő-ezerhét őszén ismerkedtünk meg a HódStock fesztiválon. Mielőtt útjára bocsátotta volna ezt a formációt, megkérdezett, gondolom másokat is, hogy a saját neve alatt szerezzen zenét vagy keressen egy hangzatos nevet. Én akkor az Esőtáncost javasoltam neki.

Három év telt el azóta, sok hordalékot tett le s vitt el a Tisza Szegedről. Egy tárlatot hoztam létre abból a kevés képből és egy Janó által írt versből, melyet meg is zenésített az együttessel.

Üvegcse

Érezd még
zöld és kék
minden mit hoztál

Erdőízű tested lángján
máglyád is voltál

Száz új kép
lopta szét
lelked szűz báját


Szunnyadt vágyú testem lángján
égetted fáját

Egyszer rég
láttam még
megszürkült hamvát

Porból porba feltámadni
tündöklő hangját

Vérző tél
elmentél
tavaszt váró tánc


Foltos rongyaim közt élve
hercegnősdit játssz…

Elveszítve szép
arcod emlékét
üvegcsébe rejtem,
törd hát szét

Hajnal szakadtán
elfeledlek tán
hajszál gyenge karból
elhullván

Setét Csendességben Álmatlanul hánykolódom

Ha tudtam volna 2007-ben, amikor elmentem a Folk'n'Troll fesztiválra s előtte, utána csendesen szitkozódtam, hogy miért volt előtte egy nappal ugyanott Dark Tranquillity, akkor inkább utóbbira mentem volna el. Kiváltképpen, hogy elkövetkező három évben nem is jönnek Magyarországra. Bár akkoriban még zöldfülű voltam az egész D.T.-hez, mostanra beérett.

Szakdolgozat-görcs

Köszönöm!

That Was The Week That Was

Péntek van, kora reggel, nem megyek be órára, de három és fél óra alvás után kihajított az ágy, mindenki alszik a lakásban, ilyenkor mit lehet tenni, mint leül az ember s egy kicsit összekuporgatja a héten vele megtörtént dolgokat. Akár pozitív szaldóra is kihozhatnám az egészet, másrészről még csak péntek van, tehát előttem van még két nap, de a saját, jottányi hülyeségeim nem engedik, hogy egy plusz jel legyen ez előtt a hét előtt.

Heidenfest 2010 - Duhajkodó trollok

Nem először fordul meg nálunk az ilyen jellegű folk metál nagycirkusz. Először 2008 tavaszán, majd abban az évben még egyszer láthattunk rikoltó népi hangszereket a színpadon, mégpedig novemberben.

Posztmodern

Ahogy olvasgatom, tanulom az irodalmat, kiváltképp a posztmodernt, feldereng bennem az mélységes kiábrándultság, ami árad a művekből, ezt természetesen nem mindre értem, sokkal inkább azokra, amikhez szerencsém van. Annyi szabadidőm sajnos nincs, hogy állandóan árgus szemekkel figyeljem a folyóiratokat, de amit szoktam (jelenleg tizenhatra rúg a létszám), azokban megdöbbentően ez dominál.
Bár feltételezhetően én vagyok a korlátolt s csak azokat olvasom el, amiket/akiket ismerek. Ez már így vagyon.
Valahogy kihalni látszanak azok az apró szárnycsapások, amelyek felemelték az ember képzeletét s egy kissé elringatták.

Soha nem derítette fel semmi,
de nem érzett szomorúságot sem,
a dolgok közömbösek voltak a számára,
tehát jók.

/KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: Egyszer a 381-esen (novella)/

Dilihopp avagy egy Nobel békedíjas esti mesemondó

Mindenkinek vannak berögződései, az enyéim általában negatívak. Felülkerekedni ezeken az igazi győzelem, amikor két vállra fekteted saját magadat s mosolyogsz ezen, de nem magadban.
Az elmúlt munkahetet sikeresnek könyvelhetem el, tekintve, hogy betoppant a hír, hogy októberben megjelenek a Hídban. Hosszasan nincs kedvem most szavakat pörgetni, mert piszmogásnak tűnik számomra. Sok minden vár rám még a mai nap, és már negyed öt.

Örömmel tölt el, hogy sikerült rákfenét okoznom. Türelem, odafigyelés, pontos időbeosztogatás, ütemterv-készítés.

Én, a Nobel békedíjas esti mesemondó

Nem lelkendezem annyira Lukács Györgyért...

de ez a beszélgetés félelmetes.

Már halálos beteg volt [Lukács György], amikor Illyés Gyula találkozott vele. Látván a filozófus szellemi frissességét, megkérdezte: „Mi tartott meg ilyen elevenségben, ilyen hitben?" A válasz: „Az tart meg, hogy nincs benső életem. Mindennel foglalkozom, csak a lelkemmel nem foglalkozom soha." (ÉS)

Reggeli pislákolás

Szépen elosonok mindenki mellett, az általam létrehozott levegőmozgást pedig igyekszem a legkisebbre összeszorítani. Két dolog fog a szemem előtt lebegni mint valami Grál. Az egyik a szakdolgozat, a másik pedig az írás. S hogy közte mi történik? Nem tud érdekelni.

Az augusztusi túláradások tökéletesen bebizonyították, hogy hosszabb időre szüntessem meg magamat s ennek érdekében célszerű mindent elkövetni, az olyan megjegyzéseket igyekszem felejteni mint példának okáért: " Úgy hiányoztál!". A mondat kimondásának felfogása után gyors iszkolásba fogtam illetve igyekeztem összekapargatni valami értelmes, érzelmileg releváns feleletet. Nekem őszintén szólva senki nem hiányzott.

Míg el nem felejtem. Könyvek, talán keresve sem lehet jobb segítőtársat találni az ilyen esetekben. Bár hosszabb ideig való fenntarthatósága kissé furcsa lesz, lsd. "I got return some videotapes!"

We are what we pretend to be,
so we must be careful about
what we pretend to be.

/Kurt Vonnegut Jr./

Sherlock Holmes

Nem volt meglepő húzás a BBC1-től, hogy július végétől műsorára tűzte a Sherlock Holmes sorozatot. A XXI. századi London milliője idézi meg a néző számára a Conan Doyle-i atmoszférát, megbolondítva természetesen azzal a technikai háttérrel, ami nem állt rendelkezésére se az írónak, se karakterének a XIX. század végén.

A detektívet az Atonement liliomtiprója, Benedict Cumberbatch játssza, míg Doktor Watsont Martin Freeman alakítja, aki olyan filmekben válhatott emlékezetessé, mint a Shaun of Dead, Nightwatching vagy éppen a Galaktikus útikalauz stopposoknak.
Három rész gurult ki eddig a futószalagról, egyenként kilencven percesek, ami kicsit meglepő, hogy ilyen hosszúra írták.

Sherlock és Watson viszonya az összeköltözéssel kezdődik, majd a nyomozó - aki ezúttal "detektív tanácsadó" - lenyűgözi az orvost éleslátásával. Apróbb súrlódások már az elején akadnak köztük, ez azonban betudható Sherlock antiszociális és antipatikus karakterének.
Egy ízig-vérig angol férfit ismerhetünk meg, akit az alkotók felruháztak több olyan tulajdonsággal, mely kiemeli őt az emberek forgatagából. Nem feltétlenül a logikájára gondolok, sokkal inkább arra, hogy unalmában a falat lövöldözi, ezért egyfelől - meglátásom szerint - örökölte a Guy Ritchie által megteremtett alak különcségét.

Korunknak megfelelően a főszereplő nem pipázik, ezt a jellegzetes szokását nem vették el tőle, hanem nikotin tapaszokat tapaszt magára, egyszerre kettőt, hármat, mintegy ellensúlyozva a fapipa hiányát. A nagyító megmaradt, mint kellék, csak sokkal kézreállóbb lett. A hegedű is a helyén maradt.
Watson személye számomra egyszerűbb volt, mint a Jude Law által megszemélyesített doktor. Afganisztáni veterán, akit egy pszichológusnő kezel poszt-traumatikus tünetekkel, ennek tetejébe még biceg is az első részben, amitől aztán az adrenalin megszabadítja. A pszichológus javasolja neki, hogy írjon blogot, ami itt olvasható.
A harmadik részben fény derül arra is, hogy Sherlock is gyakran postolgat az internetre, ami szintén elérhető a közönség számára.

Ezt még érdemes megemlítenem. Nem biztos, hogy újdonság néhányunknak, de itt előkerül Sherlock szexuális vonzódása. Többen a szereplők közül furcsálkodva értesülnek róla, hogy Watsonnal költözött össze. Az ügy akkor veszi fel teljes alakját, amikor az orvos faggatja lakótársát, hogy ezt nem érti miért költözne össze két, felnőtt férfi?! A későbbiekben többször is azzal gyanúsítják meg Holmes-ot, hogy Watson a párja. (Irodalomkritikában felbukkant már ez az elmélet illetve néhány filmadaptáció is született ebből.)

Akit érdekel, hogyan festhet a bűnügyek legjobb felgöngyölítője a XXI. században, valamint szereti a zengő diftongusokat, rajong a krimiért és a néhanapján becsempészett angol humorért, annak még nem késő bekapcsolódni.

@ Tecső

Honey & Loyd

Valahogy eszembe jutott ez a történet. Ahogy mostanában fekszem az ágyban, újra és újra eszembe jut, hogy mi lett volna, ha akkor nem utazik el.

Ő mesélte hátul a teraszon, amikor kávéztunk. Cigarettázott is, nevetett ahogy mesélte. Aranyosan tudott kacagni. Legszívesebben nem engedtem volna levegőt venni. Egyszer sem. Csak amit én szívok be, de nem tüdőzök le abból engedtem volna neki át. Résből résbe. Keresztbe tette a lábát és elmondta.
Gordonnal az állatorvosnál voltunk, tudod, hogy ki akartam heréltetni, hogy szép nagy legyen azután. Egy ismerősömbe ütköztem a rendelőben. Elújságoltam neki, hogy a hátsó tóba Gordon rendszeresen belekapdos. Kérdezte, hogy milyen halak vannak benne. Azt válaszoltam, hogy aranyhalak. Azt javasolta, hogy tegyünk bele sügéreket.
Itt nagyon hahotázott. Én vele.
Nem értette min kuncogok.
Én értem - mondtam.

Miért maradt meg ez? Nem tudom. Talán egyszer elolvasod ezt.

A man who invents itself needs
someone to believe in him,
to prove he's managed it.
[...]
Not only the need to believed in,
but to believe in another.
You've got it:Love.

/Salman Rushdie: The Satanic Verses/

Shelter

Julianne Moore-t régóta kedvelem, úgyis mint nőt illetve mint színésznőt. Többször van az az érzésem, ennél a mozinál kiváltképpen így tűnik, hogy ő vette át Jodie Foster helyét a thrillerek és horrorok világában. Elég csak a The Forgotten aggódó anyájára /v.ö. Flightplan/ gondolni. A nyomozó karakter sem áll távol tőle: Ridley Scott Hannibal-ja vs. a kilencvenegyes Bárányok hallgatnak Jodie Fosterrel. Mindketten Clarice Starling szerepét játszották. Az elmúlt években játszott még a Blindness-ben illetve a Chloe című drámában, melyben a férjéért aggódó feleséget alakította Liam Neeson oldalán.

A történet:
Talán nem annyira meglepő, hogy a hollywood-i filmesek eleddig posztapokaliptikus környezetbe helyezték a világvégét. /The road, Book of Eli stb./ Mind, némelyik lazábban, van amelyik szorosabban, de kötődött a Bibliához, mint a nyugati civilizáció meghatározó okmányához. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ebben is erről lesz, csak egy kicsivel rafináltabb megfogalmazásban, beállításban. Ezúttal leszállunk az egyének szintjére, nem kollektív problémával szembesülünk.
Adva van egy a tudomány oltárát rendszeresen látogató pszichológusnő - napjaink papja, ha úgy tetszik -, aki egy, az apjától kapott, telefonhívás után, látogatást tesz nála az intézetben. Egy fiatal srácnak mutatja be. Jonathan Rhys Meyers bújik Adam bőrébe, akinek mint kiderül van még egy lélek a testében. A különbség szembetűnő már elsőre, egyikük tolókocsihoz kötött, míg másikuknak semmi gondja nincs a járással.
A tudományos módszerek - röntgen - igazolják egytől egyig azt, amiben a Jessup doktornő kételkedett, miszerint márpedig lehetetlen, hogy valakiben két lélek legyen. A csigolyák állása különbözik a két felvételen.
Ahogy haladunk előre és göngyölítjük fel az ügyet s annak részleteit akaratlanul is belebotlunk néhány részletbe, ami ha nem is közvetlenül, de közvetve kapcsolódik Istenhez, Bibliához és a hithez. Van egy jelenet, ahol lapok száradnak a szabad ég alatt, többségükön írás, aminek később jelentősége lesz, azonban eltekintenék a spoilerezéstől. Tetszett, hogy azokhoz az orális kultúrákban jobban jelenlévő hagyományhoz nyúltak a film rendezői - egyikük sem amerikai, az imdb szerint legalábbis -, amiket az európai kultúrkör jobban ismer és használ, mint az újvilágbeli. Többször éri vád az óceánon túliakat, hogy nincsenek gyökereik. Dehogyis nincsenek, csak mi, lusta európaiak nem vagyunk hajlandóak észrevenni. Jó néhány jelenetben adódik lehetőségünk arra, hogy ezt meg is tapasztaljuk akárcsak Jessup doktornő. Hol található mindez az ősi tudás? A hillbillyknél. Elő is bukkannak odvaikból, próbálva segíteni - a maguk módján - a válaszok után kutató doktornőn. Felszínre bukik egy XIX. századi történet egy déli tisztelesről, bizonyos Christian Moore, aki a hit erejével próbált gyógyítani a spanyolnátha járvány idején. Bemagyarázta a völgyben lakóknak, hogy kizárólag a hitből táplálkozva meg tudják magukat menteni. Hogy miként és hogy járt, milyen következményekkel járt ez a szónoklata, emiatt kell megnézni a filmet.

Először teljesen sablonosnak gondoltam a filmet, azonban ahogy bontogatja kifelé a csomókat a story, úgy kezd érdekesebbé válni s nem a halmozódó hullák miatt. Kár, hogy csak a vége felé jött be ez a szál, több figyelmet érdemelt volna.

7/10 az osztályzatom így a végére, de ezúttal nem a főszereplőnő miatt.
@ youtube

Pécs

Pécsi kóborlásaim ideje alatt felfigyeltem arra, hogy a város gyönyörű, legalábbis ez az állítás áll a fő, sétáló utcára. Fényévekkel szebb számomra, mint a szegedi Kárász utca.

Néni, nem ad egy ci-gi?!

Alig értem haza negyedikén délután Voltról, másnap kora délután már mehettem is tovább Pécsre. Kissé szerencsétlen csillagállásnak néztem elébe, kiváltképp így, hogy fél, legnagyobb jóindulattal is, csak egy nap állt rendelkezésemre, hogy ki-és bepakoljak, összeszedjem a fekete holmijaimat, majd felpattanjak Choofie-ékkal a Szeged felé tartó buszra, hogy később a kettőkor induló pécsi járatot elérjük.

Volton vadultam

Idén is megnyitom a fesztiválozós élményeimmel kapcsolatos posztok sorát. Elsőként az idei Voltról lesz szó. Hosszasan nem kellene ecsetelgetni a dolgokat, röpke hatórás vonatút után sikerült eljutnom Sopronba, majd némi telefonos értetlenkedés után - amit én idéztem elő - sikerült összefutnom Nóriékkal. Nulladik napra érkeztem meg, hogy legyen sátorhelyem vagy -ünk. Többek már hamarabb érkeztek, mint mi, foglaltak nekünk helyet.

Stux és a három nemes nyár

Ücsörögtem egy kicsit efelett a téma felett, hogy miként és hogyan kezdjek a lejegyzésébe, ugyanis az tiszta sor, hogy túl kell tennem magamat ezen. Mindig is problémákat generált bennem a 'miért'-ek okozta turbulencia, azonban ha ez a harmadfokú függvénnyé alakul, akkor teljes a csőd. Az eltelt évek alatt azért ez a 'miért'-ek által okozott problémahalmaz csökkent, helyébe lépett a hátborzongató nyugtalanság, aminek a kérdőszavát még nem tudtam megtalálni.

A harmadfokú egyenleteket nem szerettem gimiben sem. Háromváltozós, bosszantó mondatok, melyekben egyetlen stabilizáció létezik, az X. A jelenlét ennél sokkalta bonyolultabb, semmint a három együtthatót együtt tudjuk kezelni, mi több, egymásból ki tudjuk fejezni.

Így néz ki:



A legnagyobb kitevő volt az, akivel legtöbbet törődtem. Viszont a feketében látható fehéret keresni arra engedhet következtetni, hogy az illető nem lát jól.

A második legnagyobb együtthatóról furcsamód többször is szó esett már, szóval túl sok további nyargalászást a gondolatok közt nem érdemel. A beszélgetés után haloványat léptünk csak előre, így hát megtoldottam a gondolkodási és átkötési fázist egy kis olvasnivalóval. Ennek volt foganatja.

Egy kitérő.

Téged kérdezlek, aki olvas vagy a szemeit futtatja a sorokon, valóban olyan nehéz eltalálni az én határaimat? Hol vagyok, mi vagyok, miért vagyok, miért teszem azt amit? Nekem van elképzelésem, hogy hol,mi,ki és miért ez azonban vákuum a legtöbb esetben.

A legkisebb együttható volt a legkedvesebb, de a legtöbb problémát magával rántó.
"egy stabil kapcsolatba jön egy hurrikán, és felkavar ; olyan ez az egész mint hirtelen jött vihar. felemelt és földhöz csapott."

Mindezt az okfejtést ez a cikk szponzorálta, és ez valamint ez segített életre kelteni.

S hogy a konstans? Jelenleg nincs
- látható a képleten is -,
de remélem nem is lesz!

Főzés

Ha szakácsnak érezném magam, jelenleg úgy van, akkor jól főzöm. Mindenkinek ízlik ami a kezem alól kikerül. Én azonban meg sem tudom kóstolni. Jól néz ki, gusztusos, szépen van tálalva, mégsem tud lecsúszni egy falat sem a torkomon.
Nincs rajta fűszer. Mások szájíze talán nem tapasztalja, de én - sajnos - igen. Ezáltal akármilyen jóízű is az a fogás nem tudom még csak megkóstolni sem. Hiányzik a só, a bors. Nem vagyok képes szeretettel készíteni azt az ételt. Megveszekedhetek, talán már meg is történt, ki tudja?, de akkor sem fogom elérni azt, amit mások igen. Szomorú, hogy ismételten itt tartok. Írtam ezt már tömérdek alkalommal.
Egyszer volt szerencsém olyat főzni, amire tényleg büszke voltam. Mintha nem is én készítettem volna. Olvadt a szájban, omlott a fogak alatt és remekül el lett találva az ízesítés. Félelmetes, hogy azóta nem.
Azt lehet talán gondolni, hogy ez nincs így. De bizony hogy így van. Ha az ember a konyhába megy, lazítani kell, ám határozott mozdulatokkal kell a hozzávalókat vágni és aprítani. Hiába túrom át az egész helységet, akkor sem találok egy csipetnyi sót sem.

És szomorú vagyok, hogy nem
tudok főzni.

Eredmények

Kurvára meglepődtem. Van néhány tárgy a listán, amiből tényleg azt gondoltam, hogy meg tudom csípni a legjobb jegyet. Tévedtem, előfordul. Az utolsónak beírt jegy azonban kőkeményen pofára ejtett. Kissé tanácstalan vagyok. Követem Ágit, ő sem kapott nála sohsem ötöst. Eleddig én sem. S őszintén szólva nem is érdekel, hogy melyiknél csúsztam el.

Mennydörgés

Kétségtelen, hogy az elmúlt hetekben megdöbbentő mennyiséget zeng az ég. Villámlik és szól az égi csinnadratta. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy ide leüljek és elkezdjem a billentyűket egymás után lebillenteni. Ötletem támadt.
Nem kívánok se a Logodi utcába, se máshová ellátogatni hajnalban, különösen nem részegen, de szöget vert a fejembe a mennydörgés. Kíváncsivá váltam, mi is ez a zaj. Hosszasan tervezgettem, hogyan fogom felfejteni ennek a rejtélynek a varrását a Nagyanyámtól kapott varrókészletből elhalászott alkalmatossággal. Valahogy így:
Pufók kerubok dobálják egymásnak a mennyei medicín labdákat. Ezek adnak olyan hangot, mikor puffannak azon a talapzaton, melynek lábazat idelenn található. Érdekes, nem? Lukaskezű angyalok próbálják elkapni ezeket a mannának telt gömböket, amik telve vannak hanggal, fájdalommal. Felfakadnak amint ütköznek valamivel. Robajjal, fülsértően hömpölyög ki az összefércelt mennyei bőrökből a zörej és jajveszék. Származási hely: Kína, ez volna olvasható a címkén. Itt nem.
Hogy mi, és honnan van ez a lamentálás, azt nem tudom, ha jön egy megvilágosodott pillanatom, akkor leírom.

Rontom-bontom karakter

Az óra körbejár. Így tűnik, egyre több jel mutat arra, hogy a szimatom nem csal. Ugyanazokat produkálja, miket láttam már. Ebben a kicsivel több, mint egy évben rájöhettem, hogy nem éri meg.
Tabula rasa, csakis az. Csak tudnám, hogy mit csinálok, ami orron rúgja az alvó szörnyet. Feltételezhetően a jelenlétem az. Szükségem van mérlegelésre, ám nem ezzel kapcsolatban, ez nyilvánvalóan nem kaphatja meg azt.
Csak lenne már július.
Ez egy irgalmatlanul béna bejegyzésre sikeredett, pont ahogyan érzem magamat mostanában.

Lélek-negró

Amikor februárban - bár lehet hogy az még január volt - letettem a húszfillért amellett, hogy a félévet minden megszakítás nélkül végigtanulom, még nem láttam előre a következő hónapok tartalmát. Elintézhettem volna egyszerűbben is, de nem akartam, így volt a lehető legkorrektebb. Az már természetesen más kérdés, hogy a lelkemet kirázza az a néhány perc. Befejezte, vissza akarja adni nekem.

Irigylem, mértéktelenül irigylem azokat az embereket, akik erősebbek nálam. Megingathatatlan érv egy vitában, hogy én, aki majdnem a legalsó grádicson ücsörgöm, csak nagy belső labirintusbeli bolyongások után jutok el oda, ahová mások sokkalta egyszerűbben. Ha lemegy ez a hét, elmegyek. A közönség megköszöni, hogy láthatott. Ezúttal keserűn fogok távozni, nem úgy, mint a korábbiakban.
Azt érzem, hogy az óra körbejár. Két évet öt hónapba. Én ezt akkor nem tudtam átvészelni, ilyen tempóban még annyira nem fog sikerülni.

Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
[...]
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak: űznek
S neki hajtanak önvesztükre
[...]

Szeretném már magamat utálni.
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten
Bújdosni, szökni, sirni, fájni.

[...]
Győzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom s a halálom.
[...]
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.
/Ady Endre - Muszáj Herkules/

A Móricz Zsigmond fordította passzust nem találtam

1.	És te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felől, és mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr beszédét,
2.	Így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondja az ellenség reátok: Haha! és: Az ősi magasságok a mi örökségünk lőnek.
3.	Ennekokáért prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Azért, mert pusztítanak, és kívánnak titeket mindenfelől, hogy legyetek öröksége a pogányok maradékának, és az emberek rágalmazó ajkára-nyelvére kerültetek;
4.	Ezokáért, Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Így szól az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek ragadományra és csúfolásra lőnek a pogányok maradékának köröskörül.
5.	Azért ezt mondja az Úr Isten: Bizony, féltő szerelmem tüzében beszéltem a pogányok maradékai és egész Edom ellen, kik magoknak vették az én földemet örökségül teljes szívöknek örömével és lelkök megvetésével, hogy azt néptelenül zsákmányokká tegyék;
6.	Ezokáért prófétálj Izráel földjéről, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Ímé, féltő szerelmemben és búsulásomban beszélek, mivelhogy a pogányok gyalázását viseltétek;
7.	Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Én fölemelem kezemet! Bizonyára a pogányok, kik körülöttetek vannak, ők viseljék gyalázatukat.
8.	Ti pedig, Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajőjjenek.
9.	Mert ímé, én hozzátok hajlok és hozzátok fordulok, és megmívelnek és bevetnek titeket.
10.	És megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel házát egészen, és lakják a városokat, és a romokat megépítik.
11.	És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom őket rajtatok, mint régi időtökben, és több jóval lészek hozzátok, mint első napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
12.	És járatok rajtatok embereket, az én népemet, Izráelt, és bírjanak téged, s te légy nékik örökségül, s többé nem teszed őket gyermektelenné.
13.	Így szól az Úr Isten: Mivelhogy mondják néktek: emberevő vagy és gyermektelenné teszed népedet:
14.	Ennekokáért embert nem eszel többé, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, ezt mondja az Úr Isten.
15.	És többé nem hallatom ellened a pogányok gyalázását, és a népek szidalmát többé nem viseled, és nemzetedet többé gyermektelenné nem teszed, ezt mondja az Úr Isten.

Ez. 36:1-15

Mit tehetnék

"A legtöbben annyira boldogok, amennyire elszánták rá magukat." /Abraham Lincoln/

Shutter Island

Leo DiCaprio-t talán a Revolutionary Road óta kedvelem. Bár tény, hogy A téglában is jól alakít. Ez a 2010-es film egy pszicho dráma, ami az emberi mivolt hármas leosztásának határait feszegeti. Véleményem szerint a dráma, mint kategóriai besorolás nehezebben állja meg a helyét, mint teszem azt egy Bergman film esetében.

A diegesisben gyakran csúsztatások történnek, narratológiailag felettébb összetett. Az idősíkok keverednek, az átúsztatások nem mindig következetesen flashback-ként vannak elővezetve. Az egyik ilyen eszköz a zene volt. Név szerint Gustav Mahler Quartet for Piano and Strings in A Minor-ja (pt. 1,2).

A narratológiai szintek lebontása majd újboli felépítése alapján tudja a néző rekonstruálni az eseményeket, mert a syuzhet nem a legbarátibb több esetben. Három vagy négy szál fut egyszerre, melynek ismeretében többször megkérdőjeleződik a valóság és az illúzió közötti különbség s talán még a kettő közötti árnyékzóna is felsejlik.

A lélek erdejében:
A helyszín megválasztása sem volt teljesen véletlenszerű. Egy elhagyatott börtön sziget, távol a civilizációtól, sűrűn benőve fákkal, bokrokkal, igazi elveszettséget injektál a nézőbe. Ahogy Edward Daniels rendőrbíró vágja át magát a kusza növényekkel benőtt erdőségen, akkor megtorpanunk egy pillanatra és elgondolkodunk, hogy várjunk csak, mit is látunk pontosan.

Žižek(g)és:
Ez alászállás, a lélek bugyraiba, ahonnan nincs menekvés. Mindenkitől el tudunk menekülni, csak attól a bizonyostól nem. Az egész sziget, a tébolyda épülete az ID. Az erdő, a sziklás perem, az őrültek háza, mind-mind azt sugallják, hogy amit látunk, tapasztalunk az esetlegesen nem a valóság, erre látszik ráerősíteni a történetszövés is, hanem képzelgés, kitaláció. A film folyamán több utalás is történik erre. Nem véletlen az sem, hogy a börtönben három szárny van. Egy 'A' a férfiaknak - ők közelebb állnak a Superego-hoz -, egy 'B' a nőknek - ők kevésbé racionálisak, tehát Ego-k lesznek -és egy 'C' szektor - az ID, ahol meglepő módon csak férfiak vannak -.
Amikor Ted belép a tiltott zónába /'C' szektor/, némi bolyongás után a sötét alagutakban megtámadják, a megszemélyesített ID lesz az, aki megkísérti, de bántani - megölni - nem akarja. Az események innentől más irányt vesznek.

Karakterekről beszélve említettem már az ID, az Ego maga Teddy Daniels, azonban a Super Ego kérdése még nyitott. Ezt a szerepet Ted társa, Chuck Aule tölti be, akit Mark Ruffalo alakít.

Ezt a pszichoanalitikai megközelítést erősíti az a tény, hogy maga Freud is megjelenik a mozifilmen, igaz Dr. Nähring néven. Max Von Sydow alakítja a derék bécsi neurológust. Meg kell emlékezni még a világítótoronyról, ami itt fontos szerepet tölt be, illetve a 'C' épületben való céltalannak tűnő kódorgáskor használt gyufákról.

Kellemes kikapcsolódást nyújt a film - amennyiben ez a jelző érvényes lehet egy thrillerre -, miután azonban az ember rájön a dolgok nyitjára, azon kezd el tanakodni - legalábbis én mindenképpen -, hogy meddig lehet csavarni még.

@ youtube 1/2

Túl az első vizsgákon

Mielőtt elindult a vizsgaidőszak, készítettem egy táblázatot, hogy tudjam követni hogyis állok. Eleddig hét jegyem meg van, ebből egy hármas. A mai vizsgán mondhatni ideges voltam, mitöbb úgy éreztem, mintha herélni vittek volna. Bár ezt inkább betudom annak, hogy első éles bevetés volt, a továbbiak feltételezhetően már nyugodtabban fognak menni. Azonban el nem hanyagolható tény az is, hogy körülbelül két és fél napot készültem.

Szerencsém volt, illetve pofátlan voltam. Talán nem kellett volna...
(Tudom, hogy könnyű megakasztani, hát még zavarba hozni...)

Tan(-e)mese?

A viaskodók szaga horgonyt vetett az agyamban. Felverte a kakofón hangközöket, azok pedig természetesen rázendítettek. Fülfalfosztó firkák ötsornyi területen. Piszmogok a zavarban, próbálok odafigyelni. Nem megy.

Ahogy jövök felfelé a lifttel és az esernyőre támaszkodom, mint egy modern betyár, közben a liftaknát vizslatom, tornáztatom a húrokat a fejemben, hogy egy tiszta hangzást csikarjak ki. Fejgerinchúros kellene hogy legyek, állapítom meg hirtelenjében. Túl sok volt ez egyszerre.

Rázom a fejemet, hangosan tolul kifelé az orromból a széndioxid. Először szénmonoxidra gondoltam, de nincs ilyen tüdőm. Mindenesetre hallószervemet letakarom a tenyeremmel. Befogom a fülem.

A zsibvásártartás jogát meg kellene vonni tőlem. Visszajőve, hogy állnak a tusakodók. Szemlélet és gyakorlat állnak szemben egymással. Ezért olyan rossz ezt nekem nézni.

Kóc

Sok minden történt az eltelt tíz napban. Volt halál - itt abszolút nem képletesen beszélek -, volt öröm, volt munka, volt megérdemelt hátbaveregetés, volt izgalom, volt lámpaláz, volt tiszta kép.

Öröm - megtartottuk a II. Irodalmi Estünket a Bibliotéka pincéjében. Érdekes volt látni, ahogyan életre kelnek, dimenziót kapnak azok az ötletek, amiket még tavaly őszön varázsoltam elő a kalapból. Mindezek után elment egy könnyedebbet ünnepelni, bár az eső később közbeszólt, amikor távozni akartunk, de ez mégsem ronthatta el az este hangulatát. Külön örömet okozott, hogy Zsizsi is jól érezte magát.
Munka - Akár tetszik, akár nem, jövő héttől vizsgaidőszak köszönt ránk. Pénteken, tizennegyedikén már vizsgázom, ma adtam le egy esszét Film Adaptációkra. Vár rám még 5 vizsga és egy beadandó.
Hátbaveregetés - Ezt már az Est utáni összeülésen kaptam meg, megmutatta a Kertben. Kuci magára ismert a sorokban, tetszett neki, bár nem voltam teljesen hű a történésekhez. Sebaj, át kell még dolgoznom, mert még be sem fejeztem.
Izgalom - Tűkön ültem, miként fog elsülni a múlt csütörtök. Gyakorlatilag egy árva lélek nem volt ránk kíváncsi. Azok közül, akiket hívtam három ember jelent meg.
Lámpaláz - Rettentő zavarban voltam, amikor a színpadra kellett mennem. Kifejezetten nem szeretem a reflektorfényt, ez fokozottan igaz, ha a szemembe tűz. Zsizsi mondta, hogy áthidaljuk ezt az apróságot, én úgy gondolom, hogy ha tényleg az akarok lenni, amit elterveztem, akkor ez az introvertáltság csak fokozódni fog. Természetesen ezt lehet oldani, ugyanakkor nem volna annyira ínyemre az, ha engem kilökdösnének magamból.
Tiszta kép - lett.

"Műhelymunka"

Múlt csütörtökön, ma egy hete, hogy meglátogattam a színészeket, akik elő fogják adni a Szegedi csavargókat. Nyolcra mentem egy lakásra, papucsban nyitottak ajtót, vártuk a többieket, később pedig megkínáltak kávéval, ami felettébb jól esett, aznap reggel kimaradt a reggeli a nagy sietségben.

Kicsivel fél kilenc előtt, megérkezett a színész-négyes másik fele, így nekiláthattak a próbálásnak. Figyeltem, hogy miről beszélnek és hogyan. Amikor a Valakit alakító Peti becammogott, tudtam, hogy jó kezekbe került a jelenet. Számomra talán harsány volt, ahogy megjelenítette a szerzőt, de nyílván én nem vagyok mérvadó. Annak örülök, hogy túl tudtam tenni magamat azon, hogy puffogok, mert bele mertek nyúlni a szövegbe.

Így mindjárt másképp festett a helyzet. Mikor végeztek, várták a véleményemet. Rendezői vagy dramaturgiai tapasztalat híján, maradtam a szöveg megközelítésű értékelésnél. Meglepett, hogy azzal, hogy kiemelték a rendező karakterét, nem okoztak sérülést a koherenciában vagy érthetőségben, mert át tudták úgy hidalni, hogy a a szövegemhez viszonyítva talán még bravúrosabb lett. Illetve azt volna inkább szerencsés mondani, hogy előadásra alkalmassá vált. Így vált a puszta szöveg megjelenített világgá.

Kellően abszurd, megfelelően csavart, a gesztusok, amikre én nem is gondoltam akkor olyan olajak, amelyek gerjesztik ezt a tüzet, amit még az őszön gyújtottam.
Megkérdezték, hogy mi járt a fejemben, amikor leírtam ezeket a dialógusokat. Ők úgy mondták, hogy látják maguk előtt a karaktert. Én nem láttam. Most látom őket. Az akkor és most között szakadék van.

Hiába, nem vagyok rendező. Az októberi megmosolyogtató csetlés-botlás után, ez teljesen újszerű. Profibb kiállás, professzionális felkészültségű emberekkel.

Köszönöm a délelőttöt, jól éreztem magam, nekem újdonság volt veletek dolgozni! Úgy hiszem, este ennek a köszönömnek a súlya tovább növekszik.

Hajgumi és mássalhangzó

Úgy jöttem haza, mint aki részeg. Részben tőle ittasultam meg, valamint Mácsaitól. Irigylem őt s sárgulok Örkény helyzete miatt. Egyiket azért mert mondja s mondhatja, mi több, mondania kell, utóbbit pedig azért mert mondják. Műveltetnek mindketten. Az élő a holt által teszi ezt, a holt az élő által bennünk. Remekül meg van ez konstruálva kérem!

Tegnap megkaptam a hajgumiját. Csekélységnek tűnhet, nekem azonban a köteléket van hivatva meghosszabbítani. Tanulságos az, hogy ezek az alulról felfelé szuszogók és dörömbölők eddig nem törték át a zsilipet, nem szaggatták apró darabokra a szelepet és kerekedtek útjukra, úgy ahogy talán képzelni lehetne. Mégis most végighömpölyögnek az előtérben, érzem a ként, feltúrja magát az agyamig, szívesen prüszkölnék de nem szabad. Illedelmesen ki kell fújnom az orromat, elvégre magamat érzem, én szaglom. Használt dolgaim eregetnek orrtekerően.
Jelenleg a pincémben elalszik a gyertya. Hamarosan eljön az, mikor lemegyünk, de addig szellőztetnem kell. Na nem megszellőztetni, pusztán kiszellőztetni. Ráérősen lesattyogni a grádicson, nézegetni a penészeket a falon mindegyikről eszembe jut(hat)na valami.

Nekem jó. Kérdezte, hogy éreztem-e már, hogy valami ellentmondás nélkül jó? Bennem dolgozik a szkepszis, momentumokra elő-elővillant, de az kevés. Kicsit elfelejtett, inkább elodázott problémák kapnak ismételten fényt. Megoldást kell rájuk találnom. Ezúttal nem idővel, majd később vagy hamarosan. Hanem amilyen gyorsan csak lehetséges.

The Secret of Kells

Emlékeztek a Belleville randevúra? Didier Brunner finanszírozta azt a rajzfilmet is. A producer személye nem hagy az egyszeri néző számára látható nyomot a munkán, ugyanakkor nem árt fejben tartani, hogy még vannak élesszemű hozzáértők, akik szánnak pénzt az efféle alkotásokra. Dotálják a más persektívák megnyitásának lehetőségét.

Magával a plottal nem kívánok foglalkozni, a rajzfilm hivatalos oldalán el lehet olvasni. Sokkal inkább érdekel az, hogy miként hozott létre egyetlen könyv identitást a IX. században, miként adott reményt a vikingek által sarcolt Albion lakosainak.

A kells-i könyvet ha úgy tetszik Book of Kells-t a kelta szerzetesek készítették a Krisztus utáni kilencedik században. Alapja a Vulgata, tartalma a négy evangélium, előszavakkal és glosszákkal.

Az igazi csodálatra méltó dolog az ebben a kéziratban, hogy ekkoriban a keresztény és a pogány művészet nem vált el élesen egymástól, mint a későbbiekben, így az ornamentikája olyan egyetemes rajzolatokkal büszkélkedhet, hogy nekem többször is a magyar jelképek köszöntek vissza, ami kevésbé véletlen, elvégre tanyáztak a Kárpát-medencében kelták, a magyar törzsek bejövetele előtt. /ha tévednék, lehet korrigálni/ Olyan elegy jön létre, melyben minden kultúra felismerheti egy-egy saját darabkáját.

Feltételezhetően nagyképűség, de érzésem szerint a magyar rajzfilmek, mesék is hathattak a képvilágra. Az égig érőnek tűnő fák, a leegyszerűsített, ám nagyon is szimbolikusan hajló fák, mind-mind ezt az érzést növelik bennem.

Észrevehetőek a román stílusjegyek, ugyanakkor az ég felé törő torony kissé ellentmondásba keveredhet a körötte szétdobált tömzsi házakkal és kunyhókkal, de valahonnan mégiscsak be kell látni az apátságot. Eddig a formákról volt szó, most essen egy kevés a szinekről is. Gyakoriak a kékek és zöldek, mind a elöl lévő, mind a háttérül szolgáló rajzok megalkotásában.



A rajzfilm felvonultat tündérmesékbe illő tulajdonságokat mint például: a lány, aki énekével kiszabadítja a fiú főhőst. (Gondolkodóba ejtő, hogy mennyire ősi ez a mozzanat, igaz, korábban többnyire károkozásra használták - lehet itt az Odüsszeia sziréneire vagy Oscar Wilde The Fisherman and his Soul-jára asszociálni -). Tovább töprengve ezen, az is fejtörést okozhat illetve figyelmet követelő momentum a rajzfilmben, hogy az miként jeleníti meg Brendan és Aisling kötelékét. Miként halad a kezdeti 'kitiltás az erdőből'-ből 'bármikor visszajöhetsz'-ig. Kapcsolatuk fejlődése egy ponton megreked, a férfi karakter kilépdel a nő horizontjából, elveszítik egymást. Később találkoznak, ám míg Aisling tündér, nem öregszik, addig Brendan felnő, szakállat növeszt és a hangja is mélyül. A kettejük közti nyílott szakadék azzal válik igazán nyílvánvalóvá, amikor a viszontlátásnak örülve a férfi hajszolni kezdi a lányt a fák között, de az elinal.

Lehet oktondiság felvetni, de miért nem kérte az akkor még fiú a tündér segítségét a könyv illusztrálásában? A mozi más választ ad erre, elsődlegesen azért, mert a tündér nem érti a könyvet. Mivel halhatatlanok, az emlékeik állandóak, nem felejtenek, ugyanakkor ismereteik tárháza növekedhet. Szó sincs arról, hogy bármilyen formában is megörökítésre kerüljön bármilyen eset, ami Aisling-gel történt, ezért nem érti a fiú buzgóságát, hogy emlékbe zárja magát és népét. Azonban segít neki.
Én inkább a másodlagos magyarázathoz nyúlnék, ami azért mélyebb értelmezést is biztosít. A fiú valamilyen bogyóért ment az erdőbe. Egészen pontosan tölgyfa-bogyóért. Azt már természetesen pusztán kukacoskodás, hogy a tölgyfán legtöbbször makk van, és nem bogyó, de hé, mesében vagyunk, minden lehetséges. A tölgy a férfiasság princípiuma jóformán az egész európai kultúrkör szimbolikájában. Már ezen a mélyebben fekvő értelmezési síkon is ki van zárva, hogy egy nő hozzányúljon a könyvhöz, ha pedig ez tetézve van azzal, hogy nem érti magának a szónak a jelentését, sőt soha nem is látott még olyat, akkor érthető, hogy az ifjú szerzetes miért nem fordul segítségért a leányhoz.

Az okoskodások sora lejárt, itt az idő, hogy ajánljam mindegyikőtök figyelmébe ezt a röpke egy órára rúgó rajzfilmet.
@ tecső

Agytágításomat segítette: Dragon Zoltán és Kérchy Anna
ezért köszönet jár nekik, köszönöm!

Holdudvarban

Két hete, hogy árva szó sem került ide fel. Nem volt időm, energiám gondolatokat másolgatni ide abból a kerekségből, ami a nyakamon ül.
Beindult az Egyetemi Tavasz Szegeden. Monstrum rendezvény-sorozat, melyen sok mindent láthat az érdeklődő. Bölcsészhez illően (?) többségében kulturális rendezvényeket látogatok. Volt szerencsém már Bódis Krisztához, a Kalligramos írók közül néhányhoz. Utóbbin sikerült beszerezni két könyvet féláron, abszolút grátisz, ha még mellészúrom, hogy dedikáltatni is sikerült, akkor az már tényleg az öröm teljessége.

Jöttek és mentek az események, tőlem szerencsére nem függetlenül, kell némi idő míg helyére kerül minden. Elrontott esetek javítása, új kezdetek sziluettjei rajzolódnak át a naptár fehér lapján.
Satírozgatok, körbehúzom az alakok keskeny széleit.

Nézelődünk egymás holdudvarában. Lelökünk dolgokat, ordítozunk a másikkal, de mindig visszasétálunk. Ez az, amit képtelen vagyok értelmezni. Illetve úgy teszek, mintha nem érteném. Ha elengedné a zablát a jelenleg irányító értelmezési rendszerem, bizony sok mindenre nyernék választ, több dolog más árnyalatot kapna.

Kibomlott. A méregzsák felfeslett.

Lehet, hogy mássalhangzó?

Il Vangelo secondo Matteo - Máté evangéliuma

Pasolini-t már emlegettem egynéhányszor a blog keretein belül, ha az úrvacsora idén elmaradt, valahogy mégis szerettem volna adózni az ünnepnek, ezért maradt a Biblia forgatása és a Máté evangéliuma című mozi.

Halvány fogalmakkal felvértezve az olasz rendező előző munkáiról, ez az a film, amelyik annak ellenére, hogy látszódik az egész mise-en-scène-en hogy Olaszországról van szó, mégis a rendező elérte azt, hogy a néző tökéletes bizonyossággal hihesse, hogy az új szövetség megköttetésének idejében járunk. A varázs működik, reprezentációval semmi gond.

Vegyük most a Bibliát egy irodalmi terméknek! Miért is ne tehetnénk? Northrop Frye is így vizsgálódott. Tehát, ha ebből a perspektívából nézzük, akkor a szöveg - jelen esetben szent szövegről van szó - átültetése egyik művészi nyelvből a másikba nem maradéktalanul tökéletes.

Az erőteljesen metaforikus nyelvezettel bíró Könyvek Könyve esetében a rendezőnek latba kellett vetni minden képzelő erejét is, ha koherensé akarja tenni ezt a két órát. A már meglévő költői kifejező eszközökön túl, Pasolini ráerősített Júdás karakterének gonosz voltára. Lsd.: A Biblia Máténak tulajdonítható passzusa nem adja az olvasó tudtára, hogy ki volt az, aki megfeddte azt az asszonyt, aki bekente olajjal Jézus haját. (v.ö.: Mt.26:7-10) A film azonban egyértelműen a vöröshajú bűneinek lajstromára veszi ezt a két mondatot.

Rengeteg tableau-val találkozhatunk a megtekintés folyamán. Ezek többnyire nem megállítják a narrációt, sok esetben előrébb lendítik a történetet. Akadnak társadalmi gesztusok is szép számmal. Elég ha csak azokat a jeleneteket hozom szóba, mikor Jézus a főpapokkal beszél.

"...social gest can be traced even in language itself. A language can be gestual, [...] when it indicates certain attitudes that the speaker adopts towards others: 'If thine eye offend thee, pluck it out*' is more gestual than 'Pluck out the eye that offends thee' because the order of the sentence and the asyndeton (a kötőszó elhagyása) that carries it along refer to a prophetic and vengeful situation." (Barthes, Roland: Diderot, Brecht, Eisenstein.)

*Máté 18:9

Az alapanyag is többször ugrik időben, kihagy részeket. A film próbálja tartani ezt a sjuzet-t, sűrűek a vágások, gyakran olyan érzése támadhat a nézőnek, hogy volna még valami a jelenetből, mégis a kép elsötétedik és következik valami más.

Végül pedig egy kérdés s annak válasza. Miért pont a szinoptikus Máté evangéliuma került megfilmesítésre? A válasz ott rejlik a rendezőben. A puritán külső, a letisztult, szinte tapintható és érezhető jelenetek azok a védjegyek, melyek az olasz rendezőre jellemzőek. Nyilatkozatában így vélekedett erről a választásáról: "János túl misztikus, Márk túlon túl vulgáris, Lukács pedig szentimentális."
Mindazonáltal Máté evangéliuma az egyetlen, amely merev egy kissé a többi evangéliumhoz képest. Megkockáztatom a bigott jelzőt is, habár nem a legszerencsésebb. Ebben szerepel az Úr imája is. (Máté 6:9-13)

Pasolini-nak ebben a filmjében elhallgatnak az emberek. A zene mesél, a szereplők kizárólagosan az evangyéliomból átemelt szövegkönyvet mondják.

Íme egy ateista értelmezése a Bibliáról. Trailer (sajnos színes és angolul beszélnek benne)

No-time Tolouse

Péntek délben megnéztem a REÖK-ben a neves francia művész litográfiáit és plakátjait. Hosszasan nem volna értelme a ragozásnak, aki szeretne egy kis csomagolt Moulin Rouget szippantani, némi dekadenciát megpillantani ezeken az alkotásokon, az tegye meg, mert a kiállítás május hatodikáig tekinthető meg.

Henri de Toulouse-Lautrec kiállítása kellemes félórát csempészett az életembe, felhívva a figyelmemet arra, hogy a bötűkön kívül az imaginárius elbeszélésben is termékenyek tudunk lenni.
Egy kicsit úgy érzem, hogy belekontárkodom a ceruzával dolgozók anyagába és megjegyzem, hogy a vonalvezetése furcsán hegyes. Úgy értem, ritkán tudtam tetten érni egy gömbölyű formát. Esetlegesen a fülek esetében.

Az imperializmus tobzódásának idején merész vállalkozás, de talán elvárható (?) is, hogy az értelmiség azon rétege, mely műveket készít, nem csak értékel, pellengérre állítsa a fennálló rendszer hibáit, jellegzetességeit. Franciák hosszú arcukról, az angolok keménykalapjukról és állandóan kellékül szolgáló sétapálcájukról, a németek feszes lépéseikről és hátraszegett vállukról ismerhetőek fel.

So I had time to lose.

Mert már a túlélésre...

játszom, nem pedig arra, hogy jól érezzem magamat. Eddig is észben tartottam, hogy előfordulhat ez a verzió is, de úgy gondoltam, hogy ez a 'worst-case-scenario'. És mondhatjuk, hogy shit happens.

A részletek valóban 'kurva-mindegy'-ek. A mai este konlúziója, hogy nem érdemes beszélni, nem érdemes megfogalmazni, hogy mi van, mert nem értik. Nem fogják fel, hogy az alkalmazásról ne is beszéljek. Bagatell dolgoknak tűnnek, nem azok.

Komolyan azt gondolja akárki is, hogy én feleslegesen nyitom ki a számat és adok 'használati-utasítást' magamhoz. Itt tartok sajnos. "Ha ezt mondod, ezt reagálom, ezért és azért."

Én sajnos még elhiszem, hogy a szavaknak hatalma van, ha kimondok valamit, annak van/lesz foganatja, nem a légüres teret terítem tele széndioxiddal.

Fájdalmas azt látnom, hogy messze nincs így. Fájdalmas vajon a másiknak, hogy nem érti azt, amiről beszélek? Talán. Számomra azonban mégannyira fájó, hogy nem értenek engem. Igen, most húzható még egy rovátka, hogy 'Forest-előadta-a-nagymonológját', de talán el kellene gondolkodnom, hogy ismételten bennem van a hiba.
Én okozok fájdalmat neked? Szerinted engem mennyire tölt el fájdalommal, hogy nem tudsz engem megérteni? Hogy a kezedbe adom a megoldást, de végig kell néznem, ahogy szerencsétlenkedsz, sőt még asszisztálnom is kellene, mert ha nem, hát én vagyok az a gyökér, amit most emelt ki az ásó a földből.

És azért nem nézek a szemedbe, hogy
ne vedd észre az
árvaság szellemét az enyémben.

A Bin-Jipnek köszönöm a felejthetetlen koncertélményt.

A Cock and Bull Story - Bikatöke

251 éves posztmodern. Nyílvánvalóan elment az eszem, hogy ilyeneket le merek írni. Azonban nem csalás, nem ámítás. Valóban erről van szó.

A The Life and Opinions of Tristram Shandy, Gentleman című 1759-ben először megjelent majd az azt követő hét kötet valóban hőn szeretett posztmodernünk jellegzetességeit viseli. Laurence Sterne regényfolyama minden tekintetben kiemelkedő alkotása volt korának. Magát az eredetit még nem olvastam, röpke 500 oldal, ha valaki bele akarna tekinteni a fentebbi linken megteheti, de a filmet elnézve feltételezhető, hogy az alma nem esett messze a fájától, tehát narratív szintek egymásra simulásáról, megcsavarásáról beszélhetünk. Megfigyelhető a stream of consciousness (tudatfolyam vagy minek fordították?) valamint a saját magára való reflektálás megjelenése, mint új elemek az elbeszélésben, ami nem került terítékre egészen a XX. század elejéig. A főszereplő először csak a harmadik kötetben jelenik meg, mint felnőtt önmaga, lép színre, ha úgy tetszik, mégis a megelőzőeket is ő beszéli el születése előttről.

Maga a mozi egyszerre játszódik jelenben - igaz akkor is két kettős helyzetben - illetve a múltban, amikor a regény játszódik.
A jelen időben két dolog zajlik, az egyik maga a filmforgatás. A másik a filmbeli szereplők élete, ahogyan forgatnak mindezeket rögzíti egy második kamera. Tényleg gondolkodóba ejt, hogy akkor most igazából melyik is a film? Az-e amelyiket a filmbéli forgatócsoport forgat avagy az-e amelyiket mi, mint nézők láthatunk? Film a filmben. Érdekes, de talán nem is volna muszáj elkülöníteni a kettőt, bár szervesen nem illeszkednek össze időben, a színészek ugyanazok még ha más szerepekben is.

A főszereplő, Steve Coogan három arcát is láthatjuk. Övé a címszerep, Tristam Shandy, ő alakítja Tristram apját, Walter Shandy-t, és megjelenik mint Steve Coogan, a színész. Mindezt a metamorfózist akár egy jeleneten belül is láthatjuk. Rizsporos paróka fel, Walter, le, Tristram, kibújni a XVIII. századi gúnyából: Steve Coogan.

Korabeli kritikák meglehetősen megoszlottak a regénnyel kapcsolatban. Samuel Johnson, akiről tudjuk a Fekete Vipera óta, hogy egy elviselhetetlen, "dagadt, hájfejű trotli" (ez másik részből van, mindegy) volt ennyiben emlékezett meg az ügyről: Semmilyen furcsaság nem fogja sokáig húzni. Nem fogja kiállni az idők próbáját. Ugyanakkor az olyan nagy nevek a kontinensről, mint Voltaire vagy Goethe nagyon elismerően nyilatkoztak a regény írójáról és magáról a műről. Hangsúlyozták humorban gazdag voltát, ami a filmben is helyet kap.

Maga a film egy mockumentary. Első találkozásom volt ezzel a műfajjal. Hosszú konklúziót kár volna vonni belőle.

Néhány megemlítendő dolog még:
Mr. Dylan aka Bernard L. Black ugyanabban a karaktertípusban tetszeleg, mint a Black Books-ban. (amiről hamarosan kanyarítanom kellene egy írást)
Stephen Fry- szintén három karaktert alakít

@ youtube

Ez megteszi a maga hatását

Talán nem én vagyok az egyetlen, s olyan agyilag elképzelten, kisebb fordulatszámon pörgő processzorral megvert humaniod, aki ha ígérnek valamit, akkor a következő alkalommal aszerint cselekszik, viszonyul, próbál értelmezni. Ez hatványozottan igaz, ha valami számára érdekfeszítő történik.

A probléma akkor jelenik meg, ha nem igazán úgy folynak az események vízcseppjei, ahogyan azt ő elképzelte. Bár ez túlságosan merev kijelentést tartalmazó mondat volt, hadd magyarázzam el! Ha az illető folyamatosan az intellektualitást szajkózza, akkor - feltételezhetően - joggal várnám én azt el, hogy a beszélgetéseink ilyen irányt vegyenek s ne süllyedjenek bele az ostobaság oly' hívogató televényébe.

Nem fogok idézni, mindenesetre megkérdeztem, hogy miért van ez az állandó posvány-iringálás. Igazat adok neki abban, hogy a kelleténél gorombábban adtam elő magamat. Eredmény: sértett elrohanás.

Én úgy gondolom, hogy ha valamit ígérnek, akkor esetlegesen nem olyan meglepő, ha azt a másik megkérdezi, hogy miért nincs úgy.

"ezek a keresztények, Isten óvjon bennünket,
rém hogy mekkora disznók" /Salman Rushdie/

El Topo - A vakond

Úgy hírlik kultmozi. Azt beszélik nehezen érthető. Tartják róla azt is, hogy mérföldkő a filmtörténetben. A magasságokba repítik, holott csak egy piszkosul nehezen megfogható film?

Alejandro Jodorowsky 1970-ben készült alkotásáról ezeket is el lehet mondani. Meg lehet fogni azonban úgy is, hogy az egész film egy átfogó s kifeszülő szimbólumrendszer, amit át- és átsző az a sajátságos mexikói hangulat, mely a film sajátja. A rendező egyúttal főszereplő, jelmeztervező, forgatókönyvíró, látványtervező, zeneszerző. Igazi 'csináld-magad' pasas. Kis költségvetéssel dolgozott, ami nem hátrány, gondoljunk csak a Pasolini életmű egyes darabjaira.

Nem véletlenül hoztam összefüggésbe az olasz rendezőt és Jodorowsky eme művét. Szimbólumhasználatuk hasonló; mélyen gyökeredzik a Bibliában. Tetten érhető még a hármas felosztás. A Salò hármas egysége itt is megjelenik. Lebontva a mexikóira: I. Prophets, II. Psalms, III. Apocalypse.

Az egész alapvetően roppantul morbid. Western környezetben egy olyan jellegű mészárlás, konvencióktól való elszakadás - szó szerint szembe hugyozza őket - eleddig még nem fordult elő, legalábbis a hagyományos értelemben vett vadnyugati történeteknél.

Linkfal:
Port.hu
Youtube


Egyéb
A lábat mélyen fetishizálják a szereplők. Sok blaszfém jelenettel is találkozhat a néző:

Egy papot felöltöztetnek Szűz Máriának, Vakond komédiásként szamárháton megy be a városba.
Az orosz rulettezők a templomban; a buzgón hívő embereket s azokat átejtő lelki vezetőt gúnyolják a film alkotói.

Bibliai utalások, amiket egy ülés során össze tudtam kaparni:
4 evangélista - 4 túlélő pap
Pásztorok, bárányok folyamatosan jelen vannak.
Eli Eli lama sabachthani is elhangzik.
Stigmák jelennek meg a főszereplőn.
Egy kis apokrif is ~ Júdás meglökte Jézust kecske képében, ahol később a Megváltót a római katona megszúrta a kereszten. Ugyanezen a helyen lövi meg az egyik nő Vakondot.
A bújkáló 'szekta' felfogható akár a kumráni törzsnek is.

Valami itt maradt az előző évből

elmehetsz a sunyiba, az tény h másokkal csevegtem és csevegek
most mi is a probléma

mostanáig, de akkor is kitartottam 11ig, holott, teljesen agyhalott vagyok
(már kezdődik, komolyan, mint egy mese...)
sztem élvezed és direkt csinálod
a vége mindig az, h én leszek tahó :D
nem
h meghallgathasd újra meg újra

és mi van ha visszamondom?
kár volna
nos megfontolom a dolgokat
amennyiben
na gyerünk kérdezz rá
tehát, amennyiben?
én csak akkor vagyok hajlandó efféle programban részt venni, ha így értelmezzük a dolgokat
mert amennyiben nem ilyen felállás volna az nekem kényelmetlenül érintené a lelkivilágomat

[snitt]

én állati óvatosan közlekedem, többnyire észre sem vesznek, mert így akarom
mert értékes ember vagy és ezért nem akartam hagyni h "elkallódj"

Talán naivságra vall
Azt ugye te sem képzeled, hogy a tegnapi beszélgetés második fele azt csak úgy spontánul jött? :]

Tessék nézni a dátumot, kicsivel vagyok csak elcsúszva.

Nem akarom, hogy a dolgok ismétlődjenek. Ha tovább követem a sémát, akkor hamarosan boldog (?) leszek(?).

Amikor lenyelek egy mosolyt

Nem tudom elképzelni, hogy hova torkollik mindez, amit jelenleg csinálunk. Nincs kedvem egy áprilisi déja vu-höz. Hogy az utána lejátszódó mizériát fel se emlegessük. Valóban ennyire ciklikusan kellene működnie az emberi szervezetnek?

Próbálom lerázni a nyerget, kiköpni a zablát, de mindig válaszolok. Drótkefe nem használ. Ahhoz képest, hogy "beszéd-embargót hirdetek meg most"ot játszott tegnap éjjel egykor, még a huszonnégy órahosszát sem sikerült kitartania.

(23:12) na kapsz durván fél órát h kiengesztelj amiért olyan durván elbántál velem!

Ugyanakkor, hogy a címhez való kapcsolódás is helyén legyen, tapasztaltam, hogy állati nehezen lehet lenyelni egy mosolyt.

Agora - Egy új vallás felemelkedése és egy régi halála

Alejandro Amenábar legújabb filmje, Rachel Weisz főszereplésével az ókori Alexandriába repít bennünket nézőket. A történet az első női matematikus, Hypatia életével foglalkozik, ugyanakkor nyomon követi a kereszténység felemelkedését, útját az egyeduralom felé.

Kezdetben a Kelet-Római Birodalom kulturális központját, Alexandriát láthatjuk mikor még egyik hiedelemvilág sem kerekedett felül a másikon. Hypatia az universitáson tágítja a fejeket, a neo-platonista szemlélet jegyében. Először a pogányok között robban ki a patália, hogy mégis mit képzel ez a zsidó szekta, kereszténység, hogy becsmérelni kezdik az ő isteneiket. Nyilvános pogrom robban ki a két felekezet között. A politeisták bezárkóznak a könyvtárba védekezésül, támadásuk ellentámadásba ment át a monoteisták részéről. Érdekes ahogyan a keresztények kihagyják a zsidókat a vérengzésből. A jelenet később megismétlődik, igaz más kontextusban. Ezúttal azonban a szektából kinőtt báty az, aki szítja a harag parazsát.

Hüpatia ennyiben hagyja a dolgot - Euklidész legelső tétele: Ha két dolog egyenlő egy harmadikkal, akkor azok mind egyenlőek egymással.

Nem állhatom meg szó nélkül, de a könyvtári jelenet számomra nem volt teljesen hiteles. Akkoriban nem volt elterjedve a néma olvasás, ergo az lett volna a minimum, hogy a könyvtár látogatók mormognak maguk elé, de legalábbis maguk elé beszélve olvasnak, ne adj ég, fennhangon teszik ezt.

Kifejezetten izgalmas, hogy a főszereplő valóban élő személy volt, habár vajmi keveset tud róla a történelemtudomány. Szünesziosz szintén azok közé a szereplők közé tartozik, aki felbukkan és valóban hatott a történelemre. Oresztész, mint római patrícius veszi ki részét a szereplőgárdából, az ifjú egyház korabeli vezetője Kürillosz igen nagy befolyással van az események alakulására.

Van egy szubjektív vonala is a narrációnak, de az elhanyagolható, ráadásul még torzítja is a valódi történéseket. Számomra inkább tűnt hollywoodi húzásnak, semmint szervesen illeszkedő résznek.

Linkek
Imdb
@ Youtube

Veretes cím - Kollázs

Erőnek erejével nem megy. Már erőlködni sincs kedvem, ha nem jön, hát nem jön.
Akkor néhány részlet, hogy milyen is vagyok mostanság:

Az egy dolog h igyekszem az agyadra menni, de ez igen aljas húzás h letörölsz az ismijeid közül.../bőg/ hátjó!
pláne h így álltál a dolgokhoz
Kedves és bűbájos András drágaságom!
de te szörnyen galád és lator és gaz és himpellér emberke lévén
Nem harapok nagyot. :D
(na persze te nem ilyen választékos nyelven szólaltál fel)
és fölhorzsoltam a térdecskémet. és fáj. szóval megírhatod neki (térdemnek) részvétedet!
tündérhercegkisasszony

jólvan nem vájkálok a kis érzékeny lelkivilágodban, majd máshol lyuggatom...:D vagy majd egy érzékeny pillanatodban hipnotizállak és kiszedem belőled ezt egyéb kompromittáló adatokkal egyetemben! muhahaha

na kibe? vagy te már öregnek számítasz és rágósnak? akkor kihagyom és friss husi után keresek:D
a térdemnek most van szüksége istápolásra, vagy különben megsértődik. és duzzogni fog, és az jobban fog fájni. és ezt te nem akarhatod.
vagy csak engem töröltél, nem teljesen értem ezt a hibernálás momentumot... ne vedd bóknak ám, pusztán önzésből mondom, mert igénylem az intellektuális társaságot, és ezt se vedd bóknak de azt hiszem többé kevésbé beleférsz ebbe a kategóriába...szóval...
most tessék feltakarodni FB-re és akkor ott könnyebben tudunk kommunikálni, mert szeretnék vkivel vitatkozni, vagy csak piszkálni, de akit van lehetőségem az most épp nincs jó hangulatban.
úgyhogy kapsz egy őszinte mosolyt:) pff remélem nem vetted be ezt a nyálas dumát
te bárdolatlan fatuskó!
nahát mekkora egy gyökér vagy h nem kommunikálsz másokkal!

micsoda csalódás
sejthettem volna h vidéki vagy
hát egészséges állapotodban sem vagy túl szórakoztató, de így
és mert így tudom ápolni a lelkivilágodat és segítek a gyorsabb felépülésben
ápolni a lelkivilágomat?

te?
igen én
lesz folytatás is ha kivárod
igazából nem rád haragszom hanem magamra mert minden bizonnyal nem érzékeltem hol a határ és ezért szeretnék elnézést kérni de azért én igényt tartok a társaságodra ha ez nem ütközik morális v más akadályokba a te szemszögedből
örülök neki, egyre azonban megkérlek a gyümölcsözőbb folytatás érdekében
ne faggass, azzal csak azt éred el, h goromba leszek

nepofázz, hallgassad
mi az, h ne pofázz?

nem, hanem a másfél hónapja tartó befordultság ellenére
hm akkor nem épp a legjobbkor kezdtelek zaklatni:D mindig is jól időzítettem


nem érdekel
se egyik, se másik
mindig ezt csinálod
figyelj csak, nem látom értelmét, hogy "házaspárasdit játszunk"
ahhoz képest elég jól alakítod a nemtörődöm érzéketlen "férjet"
remélem tudod h ez kurvára bántó volt
de én kérek elnézést ha megbántottalak az egész eddig viselkedésemmel
ismerem magamat annyira, h tudom, h mik a hibáim, eddig még nem sikerült olyanra tapintanod, amit nem ismerek
kíváncsi vagyok, mint te is
hogy meddig lehet feszíteni a húrt nálam?
hát gratulálok
pontosan eddig
ügyes fiú
kétlem, h elértem volna a határt
nem a legvégsőt, de a legkülsőt igen na mind1
hálisten h ez nem élőszóban történt
^o)
mert akkor nem biztos h tudnám kontrollálni magamat olyan téren h mit reagálok
ennyi+egy bambi
igen, jól érzed h most neked kell földobni egy témát ami kiengesztelőleg hathat
ehelyett megkérdezem, miért?
azontúl, h ez volna a norma
ja, hát ha a "hallgatás"-t jobban preferálod úgy legyen meg a te akaratod
azt magyarázd el nekem, h miért akarsz egyáltalán beszélni velem? s most nem kifejezetten a rosszindulat beszél belőlem
megmondjam mi az egyik hátulütője az emberi létnek, az h túl sokat agyal, kombinál akkor is ha valami jó történik és ahelyett h élvezné, elfelejt élni mert rohadtul mindent meg kell magyarázni
de
elmondom miért beszélek veled
azért mert jólesik intellektuális emberekkel kommunikálni, és te különösen belesorolható vagy ebbe a kategóriába, nagyon művelt vagy és széleskörű a tudásod (najó nem tudom mennyire még nem feszegettem a határaid ilyen téren). és persze a baráti köröm is ebbe a kategóriába tartozik, de új ilyen személyiségű embert megismerni mindig érdekes, legalábbis azért ha más más a nézőpontunk akkor abból mindenféleképpen bővítheti az ember a rálátását a világra
hát valahogy így
értem
így jobb?
valamicskét
hát nekem kurvára nem, de ez mellékes persze és örvend a lelkem ha sikerült némelyest kielégíteni igényeidet
nem ne haragudj ezt inkább visszavonom
ez nem volt egyértelmű?
de, mindenképpen
kamu, akkor nem kérdezted volna meg és nem rúgtál volna belém
akkor meg miért kérdezted?
hogy lássam mit reagálsz
természetesen csuklóból hazudok
h miért, az már más kérdés
sejtettem mr.pokerface
naigen, könnyű a pókerarc mögött lebzselni főleg ha másikon sikerült egy kis rést ütni

ha az az egyszerű kérdésem úgy kihozott a sodrodból, akkor mi lesz ezután még?!

Jelenleg így fest a kollázsom. Majd ragasztok még rá, ennek még közel sincs vége.