Újra összeáll a Monty Python

Újra összejönnek a legendás komikus csapat tagjai, hogy együtt ünnepeljék a Monty Python Repülő Cirkusza negyvenedik évfordulóját.

1969 októberében indult el ugyanis a Monty Python Repülő Cirkusza, amely hatalmas mérföldkővé vált nemcsak a brit humor, hanem a televíziózás történetében is. Az abszurd sorozat aztán 1974-ig futott, de John Cleese az utolsó részekben már nem szerepelt - viszont a Gyalog galopp-ban, a Brian életé-ben és 1983-as Az élet értelmé-ben igen, így a csapat feloszlása ez utóbbi film utánra tehető.

1989-ben, éppen a huszadik évforduló előestéjén aztán Graham Chapman elhunyt, így az eredeti Monty Python már soha nem fog összeállni. Az életben maradt öt tagot viszont még láthattuk párszor együtt: 1998-ban például egy színpadi interjút adtak együtt (itt még Chapman is jelen volt, magukkal vitték egy urnában, amit aztán Terry Gilliam fel is rúgott), 2005-ben pedig együtt láthattuk őket Eric Idle musicaljének, a Spamalot-nak a premierjén.

Cleese, Gilliam, Idle, Jones és Palin ez évben egy először DVD-n megjelenő, később a tévében is vetíteni kívánt dokumentumfilmhez állnak össze, amely a Monty Python: Almost The Truth (The Lawyer's Cut), vagyis Majdnem az igazság (Az ügyvédi változat) címet viseli. A filmben olyan vendégek is megszólalnak, akik dolgoztak együtt a pythonokkal, vagy "csak" nagyra értékelik munkásságukat, mint Dan Aykroyd, Tim Roth vagy Hugh Hefner.

A készülő alkotásról Terry Jones így nyilatkozott: "Ez egy olyan dokumentumfilm, amelyről mindig reméltem, hogy elkészül - annyira teljes és annyira hű a valósághoz, hogy nincs is szükségem arra, hogy megnézzem."

Ahogy a kiccsaj meg malacban mondanák: "Kircsi!" :]

A titoknok

Olyan helyzetben találom magamat időről időre, ahonnan mindig megerősödéssel jövök ki s eltelt az érzés, hogy a barátaim számíthatnak rám, még akkor is, ha évente egyszer vagy kétszer találkozom velük.

Kellemeset üdültem otthon, jó volt ismét sört szopogatva világot megdönteni a parkban.

Nagyon olybá tűnik, hogy be fog indulni a nagy Ad Astra is.

Haladvást és az archaizálást nem tudom kikerülni, ez vagyok én.

Mélységesen sajnálom.

A zsenialitás

Darvasiról írtam már egy "kritikát". Már ott megtetszett a hangja, amit megüt. Olvassátok el levelét Noémihez!

ITT

Hétfő

Szeretem a hétfőket. A lakásban csend van mikor belépek, az állott levegő nyújtózik egyet miután kinyitom az erkélyajtót. A Tisza ott van a lábaim alatt. Festeni sem lehetne megkapóbbat.

Ennyit a negédes mondatokról. Takarítanom kell, megtettem. Nem ténferegtem az utcákon, nehogy kikiáltsanak a csőszkunyhóból, hogy "Maga meg mit piszmog ott? Nincs jobb dolga? Vegye észre az embereket!"

Modortalanok, hogy nem hagyják, hogy teljesen szende mosollyal ügessek fel s alá a Dóm előtt vagy éppen a Sasfészek előtt.

Mindenki fontosnak látja saját magát. Lelkük rajta. Elvégre az egészséges lelki fejlődéshez kell, hogy fontosnak tűnt legalább a saját értékeid szerint, nah meg Önmagad előtt legyen kialakult és szilárd énképet[d].

Mulier taceat in ecclesia

(nem, nem vallom, csak Nietzsche-t olvastam)

I have a rainbow

Your rainbow is shaded gray and violet.

What is says about you: You are an elegant person. You appreciate beauty and craftsmanship. You depend on modern technology and may feel uncomfortable without it. You are patient and will keep trying to understand something until you've mastered it.

Find the colors of your rainbow at spacefem.com.

Köszönet ezért Dru-nak!

Shrewd Welsh people!

Psycho Mutants @ JATE

Először is kezdeném azzal, hogy a blog betöltötte az első életévét. Volt része mindenféle savanyúságban, kisebb részben örömben. Aki figyelemmel követte, tudja. Holnap a MM ünnepli születésnapját! Sokkal nagyobb cécót is tervezek, mint itt.

Tervbe lett véve sok új post ide, idő és érkezés híján nem tudom még őket megírni. Apránként azonban hozzálátok.

Szerda, JATE Klub, Sexy Voodoobilly Tour:

Psycho Mutants és La Fanfare En Pétard

Örültem, hogy végre elcsíphetem őket élőben, decemberben nem sikerült. Meglepetésemre szépen csekély, ám annál lelkesebb közönség fogadta a pécsi martalócokat.

Mindenki feketében lépett színpadra, kivéve a dobost, említhetnénk, hogy belőle csak a feje látszott egész idő alatt, ezért nem lógott ki. Itthon - talán - kevesebb ázsióval rendelkeznek, mint külföldön, Franciaországot is megjárták már több ízben, nem zöldfülű csapattal van dolgunk. Tetszett az előadás módja, bár igazság szerint hiányoltam Zoli hangja alól a kísérteteket. Pont azoknál a pillanatoknál kellett volna a borzongás, ami a stúdiófelvétel adta lehetőségek esetében létrehozta.

Számlista:

1/ Ghost City

2/ Lost Sailor [ez át van húzva, emlékeim szerint is kihagyták, kár]

3/ Go go go!

4/ Orfü [Orfű Swing]

5/ Jesus [Jesus on the Moon]

6/ Tango [számomra ismeretlen szám]

7/ Mexikoi [Somewhere in Mexico]

8/ Pyscho'Roll [Pyscho'n'Roll] ~ kedvencem

9/ Zoli új [ez egy új, harmonikamentes nóta, jó kis gitár lehúzásokkal, az énekes megőrülésével]

10/ Western Devil [ahol tényleg hiányoztak a felelgetések]

11/ R'n'r [számomra ismeretlen szám]

12/ Sleep Baby [szintén kihúzva]

13/ Get me out

Klassz volt a buli, jól éreztem magamat, kíváncsi volnék, hogy egy valóban olyan jellegű helyen, ahol dalaik többsége játszódik, hogyan is teljesítenek, miként válik az atmoszféra hangulat- és zeneformálóvá.

Képek:

Memoriter

Meglepő dolog látni ahogyan egy személy tükröződni tud egy másikban. Valahogy a feledés halványan derengő tengere csobban meg akkor, amikor ilyesmit felfedezel. Egyetlen apró momentum jut csak az eszedbe. Az, amikor rámutattál valamire és a másik befogadta azt, feltétel nélkül.


Kár, hogy én ilyesmire alkalmatlan vagyok.

Gyermek vagyok csupán, aki felfelé mutogat a polcra, a tárgy szélét látja, de kezébe nem foghatja.

Lack of Credibility

Ismételten egy kellemes, csontban is zsibogó buli után vagyok. Tegnap a 10 éves Subscribe zenekar és a Road lépett fel a Garaboncziásban. Az két bemelegítő együttest lekéstem. Gyors üdvözlés az ismerősöknek, azonban az egyik, már nem szomjas egyén odatántorog elém, hogy azt hallotta, hogy ő szar alak s meg van győződve arról, hogy akitől ezt hallotta az nem hallhatta mástól, mint tőlem.

Átláttam a helyzet, hogy kinél görbült meg a dolog. Ki pirította meg a valótlanság sárízével. Valóban meséltem a viselt dolgairól, amikor padlón volt, de az igazat. Kibeszéltem őt a hát mögött - öntötte rám vádjait. Megértettem vele, hogy szó sincs erről, elmeséltem az illetőnek, hogy mi volt Szegeden, amíg ő távol volt. Szerintem ezek a történetek némi alkoholban oldva olyan elegyhez vezetnek, aminek a vége az, hogy összerúgjuk a port s én elvesztem a szavahihetőségemet.

Számtalanszor panaszkodtam arra, többeknek is, hogy a spanyolfal-jelenség egy megkeserítője az emberi kapcsolatoknak. Hazudnék, ha úgy tennék, mintha én nem csinálnék ilyesmit. Mindenesetre próbálom kerülni. Több-kevesebb sikerrel, mint a mellékelt ábra mutatja.

Szóval, akinek ruhája, ruházkodjék s szégyellje magát, én meg ismételten állíthatom a mércémet, hogy kinek, mit, mikor mondok el.

Egy újabb illúzióval kevesebb...

Az Én Bakonyom

Megnyugvással töltött el az otthon eltöltött két nap. Összehasonlíthatatlan volt bármelyik alkalommal amikor otthon voltam.
Megszabadulva ráértem. Le kell még szállítanom egy másik kritikát is, de sebaj. Összerántom.
Nick Cave-et is befejeztem, nemsokára tükröt tartok a véleményem elé.

Shrugs

Bevettem a tablettát.

Az én Parti Nagy "kritikám"

Latolgatás

Az anyag később visszakerül a helyére.

Estve

Tegnap este azon morfondíroztam, hogy mit csinálok, miért, mire fogok kilyukadni vagy esetlegesen evickélni. Tetűnek éreztem magamat, mint aki valami rosszat csinált. Aprópénzből felépített hegy alját kezdték egyesével kirugdosni a gondolatok, én már csak arra eszméltem, hogy ücsörgöm a képzeletbeli alsó lépcsőfokon s jár az agyam, rettegem, hogy mikor csusszan ki alólam ülőalkalmatosságom.

Hallani fogom a robajt, ahogy összedőlök, lezuhanok, de nyakam nem szegem, legfeljebb nagyon-nagyon megütöm magamat. Gurulni fogok, pattogni át árkokon, siklani a latrinában. Vagy már ott vagyok? Sanszos, hogy igen.
Meg-megállít az előremenetelben, befurakodik a fejembe, gondolattá formálja magát s arra kényszerít, hogy csak vele foglalkozzam, elnyom mindent.

Nem ír.

Flogging Molly - Float

Drink away the rest of the day,
Wonder what my liver would say,
Drink, It's All you can.

Blackened days With their bigger gales,
Blow in your parlor to discust the day,
Listen it's all you can.

Ah but don't, don't sink the boat,
That you need, you built to keep afloat,
Ah no don't, don't sink the boat,
That you built...

Secret tired of luck to save,
Jump the river from the ball and chain,
Breath... it's all you can.

Rambling years of lousy luck,
ya miss the smell of burning turf,
Dream it's all you can.

Ah but don't, don't sink the boat,
That you Built, you built to keep afloat,
Ah no don't, don't sink the boat,
That you built... you built to keep afloat.

Singled out for who you are,
Takes all types to judge a man,
Feel its all you can.

Fill your sense with biggest ears,
Hide behind their their own worst fears,
Live it's all you can.

It's all you can
It's all you can... do.

No matter where i put my head,
I wake up feeling sound again,
Breath its all you can.

Tomorrow smells of a lester cade,
Reach the bowls but glooming frame,
Be thankful it's all we can.

Ah but don't, don't sink the boat,
That you Built, you built to keep afloat,
Ah no don't, don't sink the boat,
That you built... you built to keep afloat.

Ah but don't, don't sink the boat,
That you Built, you built to keep afloat,
Ah no don't, don't sink the boat,
That you built... we all built to keep afloat.

It's a ripe old age,
It's a ripe old age,
It's a ripe old age,
Thats what I am.

A ripe old age,
A ripe old age,
A ripe old age,
Ahhh...

A ripe old age,
A ripe old age,
A ripe old age,
Thats what I am.

A ripe old age,
A ripe old age,
A ripe old age,
Thats what I am.

Normálisnak lenni

Ma délután megjelent nálam két régi ismerős, elhívtak kávézni. Némi hezitálás után belementem, már február elején eldöntöttük, hogy hosszú idő után összeülünk, de közbeszólt egy programom, ezért lemondtam.

Itt volt a lehetőség a pótlásra, hát éltem vele. Többségében csak fecsegtünk, ki mit csinál, ki mit tud a többiekről, hova járnak, mikor végeznek. A személyes témák taglalása kimerült a "Mi a helyzet a nőkkel?" kérdéskörben.
Az igazat megvallva, még élveztem is a dolgot, ahova mentünk vasárnapi pangás volt, jóformán üres a bár, néhány párocska ücsörög bentebb vagy a helyi elit néhány prominensebb képviselője néz be néhány jó szóért.

Hazaérve szíven ütött, hogy mennyire normálisak. Míg én nem. A különbözőségek, az eltávolodás árkokat vájt közénk, de úgy, hogy ha az egyik partján állsz, nem látod a másikat. Rádöbbeni erre, kegyetlen felismerés volt. Tudni, hogy ők normálisak, te pedig nem. Nem csak a korábban már emlegetett problémáim miatt, hanem teljes egészében. Normálisak.

ízlelgetem egy kicsit miután kiejtettem. Normálisak. Ők. Nem én. Kész az oppozíció. Felállt a kettőség. Nincs ténfergés.

Valaha is visszajutok a másik oldalra?