Örülnöm kellene a héten történtek miatt. Illetve csak egy részének, de most valahogy mégis olyan kesernyés a szám széle. Bujkál, ólálkodik valami bennem, ami miatt nem tudok annyira elragadtatott lenni. Lehet a találka apámmal, lehet a mai FB komment harsánysága, de valami taszított egyet rajtam, hogy vegyem észre, ismételten bilibe a lóg a kezem. Vagy legalább ilyen érzésem van.
Elhatároztam, hogy elkötelezem magam az egyik írószervezet mellett, azonban valahogy már az sem tűnik annyira egy kiugróan jó és támogatandó ötletnek.
Vélt probléma lelencháza, ez vagyok én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése