2015. május 8., péntek

Van valami

kacagtató abban, hogy a szüleim mennyire félnek, hogy nem fog sikerülni a nyelvvizsga és akkor továbbra is egy nagy rakás szerencsétlenség maradok, aki voltam.
Most beszéltem telefonon Anyummal, nem bírta ki az este nyolc órát, mert amúgy is minden-fvkcing-nap fel kell hívnia a kicsi fiát, mert..., és közölte, hogy ügyes leszek és nagyon szurkol. Ne izguljak, csak kicsit, mert menni fog.

Nem izgulok, mert tudom, hogy nem fog. :) Közel sem tanultam annyit, amennyit kellett volna, ez mindössze kapálózás, hátha.

Nincsenek megjegyzések: