Sherlock Holmes

Nem volt meglepő húzás a BBC1-től, hogy július végétől műsorára tűzte a Sherlock Holmes sorozatot. A XXI. századi London milliője idézi meg a néző számára a Conan Doyle-i atmoszférát, megbolondítva természetesen azzal a technikai háttérrel, ami nem állt rendelkezésére se az írónak, se karakterének a XIX. század végén.

A detektívet az Atonement liliomtiprója, Benedict Cumberbatch játssza, míg Doktor Watsont Martin Freeman alakítja, aki olyan filmekben válhatott emlékezetessé, mint a Shaun of Dead, Nightwatching vagy éppen a Galaktikus útikalauz stopposoknak.
Három rész gurult ki eddig a futószalagról, egyenként kilencven percesek, ami kicsit meglepő, hogy ilyen hosszúra írták.

Sherlock és Watson viszonya az összeköltözéssel kezdődik, majd a nyomozó - aki ezúttal "detektív tanácsadó" - lenyűgözi az orvost éleslátásával. Apróbb súrlódások már az elején akadnak köztük, ez azonban betudható Sherlock antiszociális és antipatikus karakterének.
Egy ízig-vérig angol férfit ismerhetünk meg, akit az alkotók felruháztak több olyan tulajdonsággal, mely kiemeli őt az emberek forgatagából. Nem feltétlenül a logikájára gondolok, sokkal inkább arra, hogy unalmában a falat lövöldözi, ezért egyfelől - meglátásom szerint - örökölte a Guy Ritchie által megteremtett alak különcségét.

Korunknak megfelelően a főszereplő nem pipázik, ezt a jellegzetes szokását nem vették el tőle, hanem nikotin tapaszokat tapaszt magára, egyszerre kettőt, hármat, mintegy ellensúlyozva a fapipa hiányát. A nagyító megmaradt, mint kellék, csak sokkal kézreállóbb lett. A hegedű is a helyén maradt.
Watson személye számomra egyszerűbb volt, mint a Jude Law által megszemélyesített doktor. Afganisztáni veterán, akit egy pszichológusnő kezel poszt-traumatikus tünetekkel, ennek tetejébe még biceg is az első részben, amitől aztán az adrenalin megszabadítja. A pszichológus javasolja neki, hogy írjon blogot, ami itt olvasható.
A harmadik részben fény derül arra is, hogy Sherlock is gyakran postolgat az internetre, ami szintén elérhető a közönség számára.

Ezt még érdemes megemlítenem. Nem biztos, hogy újdonság néhányunknak, de itt előkerül Sherlock szexuális vonzódása. Többen a szereplők közül furcsálkodva értesülnek róla, hogy Watsonnal költözött össze. Az ügy akkor veszi fel teljes alakját, amikor az orvos faggatja lakótársát, hogy ezt nem érti miért költözne össze két, felnőtt férfi?! A későbbiekben többször is azzal gyanúsítják meg Holmes-ot, hogy Watson a párja. (Irodalomkritikában felbukkant már ez az elmélet illetve néhány filmadaptáció is született ebből.)

Akit érdekel, hogyan festhet a bűnügyek legjobb felgöngyölítője a XXI. században, valamint szereti a zengő diftongusokat, rajong a krimiért és a néhanapján becsempészett angol humorért, annak még nem késő bekapcsolódni.

@ Tecső