Honey & Loyd

Valahogy eszembe jutott ez a történet. Ahogy mostanában fekszem az ágyban, újra és újra eszembe jut, hogy mi lett volna, ha akkor nem utazik el.

Ő mesélte hátul a teraszon, amikor kávéztunk. Cigarettázott is, nevetett ahogy mesélte. Aranyosan tudott kacagni. Legszívesebben nem engedtem volna levegőt venni. Egyszer sem. Csak amit én szívok be, de nem tüdőzök le abból engedtem volna neki át. Résből résbe. Keresztbe tette a lábát és elmondta.
Gordonnal az állatorvosnál voltunk, tudod, hogy ki akartam heréltetni, hogy szép nagy legyen azután. Egy ismerősömbe ütköztem a rendelőben. Elújságoltam neki, hogy a hátsó tóba Gordon rendszeresen belekapdos. Kérdezte, hogy milyen halak vannak benne. Azt válaszoltam, hogy aranyhalak. Azt javasolta, hogy tegyünk bele sügéreket.
Itt nagyon hahotázott. Én vele.
Nem értette min kuncogok.
Én értem - mondtam.

Miért maradt meg ez? Nem tudom. Talán egyszer elolvasod ezt.

A man who invents itself needs
someone to believe in him,
to prove he's managed it.
[...]
Not only the need to believed in,
but to believe in another.
You've got it:Love.

/Salman Rushdie: The Satanic Verses/