Tikk Ász; Örökség - Hagyaték

Eltelt már némi idő, hogy ide írtam. Sok minden történt, mialatt hanyagoltam az írást, azonban ezekből is most csak azokat akarom leírni, amik nagyon foglalkoztatnak. Nem véletlen a két cím sem, többet akarok most lejegyezni, mint általában.


Tikk-ász:

Meghökkenve tapasztaltam magamon, hogy már az ismeretségeim sem a régiek illetve, hogy egészen pontosan fogalmazzak, az azokhoz való viszonyom változott meg az utóbbi időben. Az is elmondható, hogy egészen egyszerűen felnőttem s már ragaszkodom minden egyes láncból kötéllé, majd kötélből damillá fogyó kapcsolati hálóhúrhoz. Talán egy hete is van már, hogy egy olyasvalakivel futottam össze, akit előzőleg tudtam, hogy kicsoda - ez is milyen relatív; mikor lehet/szabad azt mondani a másik emberre, hogy én őt ismerem? - s berzenkedtem attól, hogy köszönjek vagy akárcsak ránézzek is. Nagy sokára csak sikerült elmormolnom egy 'Helló!'t az orrom alatt, lehetőleg úgy, hogy csak én halljam. Valahol megmagyarázhatatlan számomra, hogy miért nem érzek emiatt bűntudatot. Egy éve már, hogy nem beszéltünk, de semmilyen fórumon, ki is esett az összekötő kapocs közülünk s elhajózott a horizontomról.

Örökség - hagyaték:

Anyám eladta a szabadkai házat. Nagyanyám házát. Szerdán voltunk odaát pakolni. A bútorokat gyorsan kivittük és feltettük a Transitba, de a - számomra - neheze még hátra volt. Ami minden gyerek álmainak netovábbja, a padlás. Tisztában voltam vele, hogy a szellemi örökségen túl, a számomra igazán fontos ingóságok odafenn vannak. Hatalmas a padlás egy polgári házban, huzamosabb időbe telt hát míg átkutattam. Közel nem hoztam el annyi könyvet, mint gondoltam, hogy el fogok, de feltehetőleg nem is baj. Ezúttal nem kerített hatalmába semmi rossz érzés, tudtam, hogy az enyéim emlékei közt vájkálok könyékig.

Ps.: Az öreg Byront törölték.

Művészetből nem lehet megélni.
A művészettel csak elviselhetőbbé lehet
tenni az életet.

/Kurt Vonnegut/