Power of Metal @ Budapest

Nagyon vártam az estét, ugyanis több olyan banda lépett fel, akiket már szerettem volna megnézni élőben.
Elsőkörben az amcsi Symphony X és a dán Mercenary mozgatott volna meg, de a csomagban ott lapult még további három banda, amelyek közül kettő szintén érdeklődésre adott okot. Egyik az újra összeállt, kilencvenes években turnézó, pszichedelikus prog legenda, a Psychotic Waltz, a másik pedig a mostanában progban nagyokat alkotó Nevermore.

Igazságtalan voltam a fentebbi leírásban, az egészre való ráhangolódást egy finn power metál csapat kezdte, a Thaurorod. Jól játszottak, számomra azonban kilógtak. Tényleg korrekt módon tolták a gallopos, szólós, pózolásra ingerlő muzsikájukat, azonban úgy éreztem, hogy ebből én már kinőttem. Mostanában egyre kevesebbet hallgatok ilyesmit egyrészt, másrészt kétlem, hogy én lettem volna a megcélzott közönség.

Itt egy példa, hogy mégis mit kell elképzelni. Semmi újat nem tesz le, jó úgy, ahogy kitalálták. Azonfelül pedig, a tagok ránézésre korombeliek voltak s ha már most így játszanak, elképzelhető, hogy a jövőben máshol, mást másoknak fognak játszani. Hat nótát prezentáltak, mint a setlist.fm elárulja.

Következő csapatot még amerikai kinntartózkodásom idején szerettem meg. Akkoriban nagyon eltaláltak az The Hours That Remain szövegei. A dán Mercenary-re gondolok természetesen. Ide már nem hatan, hanem négyen érkeztek, előadásuk dinamikus volt, de mégis hiányoztak azok a reptető dallamok valamint a szinti. Nagyobb mozgás lett volna a színpadon. Ettől függetlenül állatul játszottak, bár néhol túlzásba vitték a pozőr ökörségeket, azonban ezt még szőrmentén elnézem nekik.

Az új album elég morcosra sikeredett, toltak is róla tisztességesen számokat.

Hét nótát adtak elő, visszatapsolás után, ha jól emlékszem, hogy volt, pedig a Firesoul-t játszották el, majd elhagyták a deszkákat. Amikor érdeklődtem a merch standnál, hogy mikor jönnek ki, szerettem volna dedikáltatni a már emlegetett albumot, akkor a lány kedvesen annyit mondott, hogy itt szoktak flangálni és a kezembe nyomott egy plakátot, ami az új korongot hirdeti.

A teremben hirtelen felment az átlag életkor, a fiatalabbak kimentek nézelődni. Néhány igazán kordbársony nadrágos fiatal maradt benn illetve az idősebb generáció. Gyönyörű volt a háttér, amit kitettek. A A Social Grace vigyorgó napkorongja és danse macabre-át járó páros kettőse feszült a zenészek mögött. A lemezek hallgatva izgalmas előadásnak lehetünk tanúi. Nem állítom, hogy hc-rajongójuk lennék, ennek dacára közel merészkedtem a kordonhoz, hogy láthassam őket. Dalaik nehezek, élőben még nehezebben hatottak, azonban a műsoruk vége körül megindított valami, ami miatt rendkívülinek tudtam elkönyvelni a fellépésüket. Devon, énekes, folyamatosan köszöngette a jelenlévők szeretetét, állandóan V-ben állt a keze, ami zavaró volt, hogy ki-kiment a színpadról. Alapvetően furcsa a zenéjük, ehhez hozzájárul Devon néhol Rob Halfordot megszégyenítő sikolya, ami így látva meghökkentő volt a számomra, de végülis túltettem magamat az első megütközésen. Számlistájuk.

Utánuk jött a Nevermore. Ők visszajáró vendégek Pestre. Nagyon nagy showt csináltak, ledózeroltak, mint egy úthenger. Velük játszott Vörös Attila is, aki mostanában a másodgitárosi szerepet tölti be náluk. Számlistájuk.

Utolsóként a Symphony X játszott a közönségnek. Őket borzasztóan régóta hallgatom, talán zöldfülű metálos korom óta. A V albummal ismertem meg őket, 2004 elején terveztem is, hogy megnézem őket a Stratovarius-szal, végül pajti híján nem mentem. Nem gondoltam volna, hogy hét év múlva jönnek csak vissza. Tőlük vártam a legtöbbet s emberileg ők okozták a legnagyobb csalódást. Az énekes, Allen, állati jól dalol, de részeg volt, folyton visszatántorgott újratölteni. Ezenfelül zavart a ripacskodása és az, hogy az embereknek az arcára mászott. Idegesítő volt. Agresszív stílusukkal nem nyerték el tetszésemet.

Bookletekkel felszerelkezve érkeztem, hogy majd aláfirkantják, ezt azonban meghiúsította az a tény, hogy képtelenek voltak kitolni az orrukat a backstage-en kívül. Sőt, ha rosszmájú akarok lenni, akkor arrogánsak voltak, elvileg az ő nevüket nyomtatták a legnagyobb betűkkel a plakátra. Számlista.

Éjfél után kicsivel kipateroltak mindenkit a PeCsából. Nem tudtam eldönteni, hogy ez házi szabályzat vagy törvények szabta korlát. Orsinak írtam még sms-t, hogy egészben vagyok, ő annyit írt, hogy haladt a szakdolgozatával, aminek én örültem.

Vittem fényképezőt, de nem kattingattam túlságosan sokat, amik azonban készültek, azok vagy homályosak vagy sötétek.
Fotók:
Mercenary
Psychotic Waltz
Nevermore
Symphony X