Vannak pillanatok, amikor érdemes elmosolyodni. Ilyen volt a ma délutáni 15:45-től 15:46-ig tartó időintervallum. Van nekünk az egyetemen egy hallgatói szerveződésünk, akik minden félévben átlagosan kettő, jobb -rosszabb - esetben három összeröffenést készítenek elő, amit tanult volt kollega annyival méltatott, hogy még arra sem érdemes, hogy az ember tisztességesen leigya magát a sárgaföldig. Ezzel együtt jár az is, hogy ilyenkor műsort adnak elő.
Legtöbbször 20-30 perces pörformansznak lehetünk szem- és fültanúi, a legutóbbit én bojkottáltam. Ennyit elöljáróban.
A fenn említett időpontban arra lettem figyelmes, hogy a fali újságon egy plakát díszeleg, amiben ez a csoport arra hívja fel az ügyeskezű fiatalokat, hogy adjanak be pályaműveket. Erre önkéntelenül el kellett, hogy mosolyodjak. Állati kíváncsi vagyok, vajh milyen irományokat kapnak. A beküldési határidő most vasárnap, szóval aki ilyesmire adná a fejét, ne habozzon, de kiemelném, hogy csak SEMMI szofisztikáltság, bonyolult megfogalmazás, mert az az egyetemista gyomrát megfekszi. Éppen eleget olvas ilyesmit, nem kell még szegény ott is ilyesmi háborgatni.
(Ha nekem nem sikerült, igaz, csak "adaptáció"ban jelent meg az egész ostobaságom, akkor nosza ragadj tollat te is, pajtás!)
Emiatt húzódott a szám sarka a fülem közelébe. Kárörvendő disznó vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése