FÁJ. Nem is, talán inkább irigy vagyok. Hogy velük foglalkoznak, törődnek. Hozzáértők olvassák őket. Az az érzésem, hogy hiába megannyi leadott szöveg, beleölt idő s kreativitás, sohsem fogok odakerülni, ahová ők. Mindig valahogy pereme leszek az egésznek, mert ha meggebedek, akkor sem fogok odatartozni.
Ostobaság volt engedni, hogy bevegyenek. Ez volt az első elhibázott lépés.
[...]
Habár inkább arra lyukadtam most ki, így tépelődve, hogy nem is fájdalom vagy elhibázottság az, ami végigvonul bennem, sokkal inkább az, hogy megveregessék a vállamat, mosolyogjanak rám s azt mondják, hogy "Igen, ez tetszett." vagy "Jó volt olvasni." Az igény, hogy elismerjenek soha el nem múló, apró, szúró fájdalmat okoz.
Biz' Isten az lenne a legjobb, ha lelépnék a Híd Körből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése