Amióta először publikáltam, azóta tagja vagyok a Híd-körnek. Ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor meg sem kérdeztek, hogy szándékomban áll-e belépni. Betettek, én meg csendesen hallgattam.
Habár tulajdonképpen bőven lenne okom emiatt zajongani. Egyrészt amiatt, hogy gyakorlatilag semmi, értsd szó szerint, semmi, közöm nincs az újvidéki magyar tanszékhez. Még csak nem is végeztem magyar szakon. Leszámítva azt a néhány kurzust, amit mégis. De ez legyen az én dolgom. Mindenesetre semmiképpen sem nevezhető olyan tudásnak, amit ott kaptam, amit magyarszakos hallgatók kapnak. Tetejébe az egésznek már messze nem élek Vajdaságban. Itt most el lehet mondani, hogy kár vagy nem. Ez az egész szempontjából részletkérdés.
Ami azonban nem, hogy kezdem elunni a dolgot. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyobb az esélyem, így csoportosan kitűnni. Valamint beletettek a június-júliusi dupla számba, ahová csak kezdőket - minden pejoratív felhang nélkül - válogattak be. Azonban egy kellemetlen megérzés számomra az, hogy egyáltalán semmi keresnivalóm sincs a Hídban. Viszont azon is gondolkodom, hogy megunom az egész szélmalom-harcot s szögre akasztom az egész hangszeresdit.
Komolyan ezen jár az agyam. Habár tudom, hogy akkor igen rendesen ki fog siklani az életem. Ugyanakkor messze nem garancia, hogy ha folytatom, akkor nem fog. Egy dolog hétszentség, hogy semmi időm sincs az egészre jelenleg. Hozzátenném, hogy kellemesen megsértődtem két szövegem visszadobásán, semmi intenció nincs bennem, hogy elkezdjek azokkal vacakolni, lévén értelmetlen.
Ha csinálom is tovább, hallgatok most hosszan. Nagyon hosszan. Felejtsenek el! Jobb lesz nekik is, nekem is. Addigra a legtöbbjük irodalmi karriert írhat le, mire én megnyugszom annyira, hogy megint ezzel foglalkozhassak. Másrészt, teljesen felesleges írnom. Nem generál semmit, kalap szar. Pardon, még az sem, mert attól legalább szaros lesz a fej, az irományaimtól még az sem.
Habár biztosan sokat lendítene a dolgon az, ha végre megtalálnám az identitásomat. Mert az, hogy a fentebb felsoroltak közül egyik sem vagyok, az talán-talán világossá vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése