Ha csend van, azután mindig jön a probléma, ez jószerével aranyszabály. Nincs olyan morzsája az életnek, ahol ez a keserű igazság ne érne el hozzám.
Az elmúlt egy hetet tekintve, elérkezett az ideje, hogy feladjam. Értelmetlen folytatnom. Egy helyben toporogni nem látom értelmét. Az meg, hogy valahol megjelenik, de semmi pénz nem jár érte, értelmetlen. Don Quijote-i harc az egész azért, hogy valaki észrevegye.
Gyakorlatilag azt is feleslegesnek érzem, hogy leadjam az Ad Astrának az eddig elkészült szöveget. Tegnap elolvastam, értelmetlen. Szürke, unalmas, nem szórakoztató. Befejezem, amit be akarok fejezni, az kb. 2 szöveg és annyi. Nem erőlködöm. Nem kell nekem írni. Persze, ironikus, hogy ezt is írom.
Majd kitalálok valamit.
Egy dolog azonban fontosnak tartok hangsúlyozni. Nem ez a visszadobás miatt döntöttem így. Egyszerűen elegem van abból, hogy ez semmi más, mint egyik időpontról a másikra teljesíteni. Hosszú ideje céltalannak érzem az egész vesződést.
Ritkán érzek ennél zsibbasztóbbat. Dombost is kihagyom. Nem akarok odamenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése