Ma este úgy jöttem haza, hogy szükségem van valamire, ami egy kicsit elhúz ettől a fásult lelkiállapotból, amibe belebucskáztam mostanában. Ittam hát egy pohár vörösbort, aztán még egyet. De ennyit és nem többet. Menetelés, semmi más.
Talán az egyetlen örömhír, hogy lassan megáll a szakállamban a fésű, amikor fésülöm. Valamikor ide is el kell jutni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése