Feltehetőleg ostobaság, azonban ma délelőtt azt vettem észre magamon, amikor egy csoporttársnőm teljesen véletlenül megérintette a hajamat, hogy hiányzik az érintés.
Fénysebességgel nyilallt lefelé a primordiális mélységekbe ez a felismerés, olyannyira, hogy a 90 perces órát azzal töltöttem el többnyire, hogy ezen gondolkodtam.
Ez szépen szorongás-gubóvá gömbölyödött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése