Egy valódi bécsi kirándulás

Tegnap Bécsben voltunk, találkoztunk Kathy-vel, alant majd látható róla s Anyámról egy fotó. Szombat kora délután utaztam fel Pestre, Zsuzsival találkoztunk s beültünk a Starbucksba kávézni. Eléggé eltelt rajtunk az idő, majdnem két óra hosszán keresztül beszélgettünk. Régen láttam s úgy érzem, hogy magamhoz képest meglehetősen sokat beszéltem.

Kérdés/kérés

Annyi érdekelne, hogy aki guglizva jön ide, az miért jön? Ismerjük/-tük egymást vagy csak szimplán kíváncsi, hogyan is haladok az életemmel? Dacára annak, hogy komoly bejegyzés jóformán több, mint egy éve nem került bele. Szeretnék kommenteket olvasni, hogy miért. Egy egyszerű gmail account-tal meg is lehet oldani.

Köszönettel,

a blog írója

Évfordulóra

Majdnem elfelejtettem, hogy évfordulóm van. Igaz, akivel ünnepelném azzal nem tudok, de le kell szögezni a tényt, hogy az van.

Hülyeség lenne azt állítani, hogy ott kezdődött, mert nem, nem ott kezdődött s ami akkor éjjel elhangzott a mai napig érvényes s érvényben is marad. Nem örökre illetve remélem, nem örökre, de huzamosabb ideig állni fog, az egyszer biztos. Aztán pedig összeomlik, mint Bábel tornya. Azonban zűrzavar helyett csend és nyugalom.

Tudhattam volna, hogy a szerencsesorozatom egyszer véget ér. Úgy tűnik, hogy elérkezettnek látta az időt, hogy elvándoroljon tőlem, még mielőbb élveznék is rajta valamit. De senki nem látja. Senkit nem érdekel. Ott tartok, hogy most a tükörlétet felülírja az üveglét. Átnéznek rajtam. Már magukat sem látják bennem. Mindenkinek van más dolga, más hely, ahol megláthatja magát. Miért jönne éppen ide? Ugyan mért?!

Nem akarok ott lenni szerdán. Se ott, se máshol. El akarok rohanni onnan, nem akarom, hogy lássanak, nem akarom. Egyszerűen nem akarom.

Nem, az elmúlt hét sem tudja ezt feledtetni velem. Ha mély, akkor tengermély. Belefulladsz. S puffadt testedet felböffenti a víz. Kivet magából.

Nem is fejezem be ezt az egészet, mert csak a torkomat kaparja a mai nap. Az összes elkezdett, be nem fejezett tennivalóval együtt.

Tévedések összjátéka 02.14

Father Murphy, Les Rhinocéros @ Jazz Kocsma

Jazz Kocsma is a relatively tiny, but very atmospheric venue for concerts. There were two ensembles that night, the Italian Father Murphy whose performance reminded me of any post-whatever band - yes, I know, I am deaf - , besides that I enjoyed it and the  Les Rhinocéros from the US who played a nice mixture of folk, psychedic, ethno, rock stuffs. Not to mentioned that their LPs came out under the aegis of Tzadik.

Here is a hint how they sounded:

And the photos:

God smiled upon me

I had a preety solid idea what a miracle is. But what actually happened to me is nothing short of a miracle. The institute has a policy in which rules are laid so there will be no mix up. I read when it came out, but I believed that it works as the AE1 does. If one has an unsuccesful part of the exam, then one has to retake it. However, after one could not deliver the satisfying level then one has to retake the whole exam.

Yesterday, I went in to sit all part of the AE2 exam. Today one of my teachers told me that I only had to sit the Essay Writing part since that was my unsuccessful part. I was quite startled to say the least, but I managed to pull myself together and to say thank you.

The moral of the story would be the following: Always read the policy and hope for the best!

I know I promised that I am not going to write here any personally related post but I cannot miss this. My apology!

Top 10 2011-ben

Az a meggyőződésem, hogy a 2011-es év nagyszerű volt zenék tekintetében. Ha az ember nem tud más támaszt találni, akkor mindig nyúlhat a füles után, ami elrepíti, repteti őt, elfelejtve búját, baját vagy éppenséggel hatványozza örömét.