Trüffel Milán

Ritka nagy ráérős zsivány vagyok. Kutatásom eredményeként felfedeztem a baloldalt látható regényt.

A szerző, Kerékgyártó István honlapja kellemesen információdús. Számomra ez alapján a bemutató alapján vált szimpatikussá a történet. Halkan megjegyezném, hogy ismételten a Kalligram adta ki.

Tetszett, hogy még Ábrányi Kornélt is belekeveredett, legalábbis az egyik kritika szerint.

Akarnok

Feltételezem, hogy nekem furcsa a gondolkodásom, de az én kattogóm nem nagyon veszi be, hogy az új Ad Astra számba olyan írásokat jelentetünk meg ismételten, amik már egyszer ki lettek adva.

Ezzel egyrészt azt jelezzük, hogy nem érkezett be elegendő új anyag, másrészt, hogy kifogytunk az ötletekből. Kicsit úgy tűnik nekem, hogy állati magasra tettük a lécet. Igen, valahol az is böki a csőrömet, hogy kevés új firka került be tőlem.

Megszokásból

És láték [...] egy könyvet [...], és le volt pecsételve hét pecséttel

Sokáig nem akartam foglalkozni a témával, sőt hidegen hagyott elvégre egyszer úgyis utolér bennünket, ahogy elérte elődeinket is Isten haragja.

Előre szólok, hogy meglehetősen szkeptikus vagyok a maják jóslatában, a kettőezertizenkettes végítéletben, bár ez akár betudható annak is, hogy nem jártam utána ennek az ügyben, lévén jeleztem már, hogy nem érdekelt.

Ami viszont ez év első hónapjában zajlik a tengeren túli stúdióban, az már több mint parasztvakítás. Tisztában vagyok az In God We Trust-tal, személyes tapasztalataim is vannak azzal kapcsolatban mennyire mélyen vallásosak az amerikaiak, de a riogatásuk mértéke kissé elharapódzott.


Amikor a The Book of Eli trailerére ráfutottam azt gondoltam, hogy már megártott az egyetem, belelátok olyan dolgokat is filmekbe, amik nincsenek is ott. E meggyőződés egészen addig tartotta magát, amíg meg nem jelent a vásznon a King James. Bár az Eli is meglehetősen beszédes, amennyiben tudja az ember, hogy hová nyúljon segítségért.

A másik mozi, ami szembejött néhány perce, az a Legion. Trailerében már a büntetést követhetjük figyelemmel. Itt nincs hét angyal, se trombita, derék amcsi barátaink egyből légióstól zúdítják alá az átkot a komisz emberiségre. Azonban akad egy rebellis angyal /csak én érzek ebben iróniát?!/, aki segít az emberiségnek.




Máz megvan, furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy ezek az interpretációk nyújtanak-é többet, mint egyszerű, kikapcsolásként működő filmek avagy valóban lesz hatásuk társadalmunkra. Malíciózusan annyit biggyesztenék még a végére, hogy ahhoz európai rendező kell, hogy kicsit komolyabban álljunk a dologhoz.

Munka után, pihen a gép

Valahogy így képzelem el azt amikor a munka meghozza a gyümölcsét.

A fehér szalag

Kezdésnek szeretném megköszönni a Videodrome blognak, hogy felhívta figyelmemet erre a filmre.

Előítélet, sztereotípia ide vagy oda a németeket el lehet mondani sok mindennek, csak fegyelmezetlennek nem. A porosz fegyelem és precizitás, szokták volt emlegetni. Ebben a moziban ennek az - hozzáteszem igen nagy - erénynek egy olyan csavarával szembesülünk, ami bőven a múlt század elejei irodalom nagyjainak tollai alá illett volna.

Acélkemény, érzelemtől mentes férfiak, arisztokrácia és az orvos-lelkész-tanár intellektuális szentháromsága tevékenyen meghatározza az egész milliőt. A történet elbeszélője a helyi tanító, visszaemlékezésként vezeti elő az egész narratívát, rányomva ezzel a bizonytalanság bélyegét is egyben. A megfeszülő, robbanni nem tudó düh, őrület végül olyan áldozatokon teljesíti be magát, akik egyáltalán nem szolgáltak rá. A pater familias még élénken él a szereplőkben, mint ahogyan a patriarchális társadalom rengeteg rákfenéje, amit a későbbiekben a XX. század eleji liberálisabb gyermeknevelés elmos. A társadalom mély hallgatása jóváhagyja a családban elkövetett bűnöket.

Szereplőink vergődése egy kétségbeesett kiáltás, hogy valahol akad-e jobb élet, mint a jelenlegi. Kevés a nyílt erőszak, sokkal inkább a tekintetek egymásnak feszülése, az idegek hatékony őrlése, a dramaturgiailag remek helyen beiktatott csendek azok, amik igazán felemelik ezt a drámát.

Felkavaró egy alkotás. Olyan időszakról tudósít, melyről többször ugrik be a "boldog békeidők" jelzőcsokor, mint az a szociológiai, pszichológiai részletességgel bemutatott két óra, amit ez a dráma nyújt. A műfaj szerelmeseinek kötelező, véleményem szerint! Minden porcikájában megérdemelte a Palme d'Or-t.

Hivatalos oldal

@ Wikipedia

@ youtube

Sarlatán

Ha nincs füstölgő zsarátnok, én akkor is el tudom intézni azt, hogy tegyem rajta egy kört mezítláb. Nem, nem vagyok hippi.
Ha éppen csend van, akkor nekem okvetlenül el kell kezdenem lármázni, magamra vonva szemöldök-összevonások tömkelegét. Az új számot heggesztjük a műhely falai közt, ki-kihallatszik a zúgás, kopácsolás. Végig kellene zongoráznom a további lehetőségeimet az egyetemen, hogy ezúttal tudjam mit is vegyek fel pontosan.
Várnak rám a feladatok, elbúcsúzom, könny nélkül.

Új post!