2010. január 24., vasárnap

És láték [...] egy könyvet [...], és le volt pecsételve hét pecséttel

Sokáig nem akartam foglalkozni a témával, sőt hidegen hagyott elvégre egyszer úgyis utolér bennünket, ahogy elérte elődeinket is Isten haragja.

Előre szólok, hogy meglehetősen szkeptikus vagyok a maják jóslatában, a kettőezertizenkettes végítéletben, bár ez akár betudható annak is, hogy nem jártam utána ennek az ügyben, lévén jeleztem már, hogy nem érdekelt.

Ami viszont ez év első hónapjában zajlik a tengeren túli stúdióban, az már több mint parasztvakítás. Tisztában vagyok az In God We Trust-tal, személyes tapasztalataim is vannak azzal kapcsolatban mennyire mélyen vallásosak az amerikaiak, de a riogatásuk mértéke kissé elharapódzott.


Amikor a The Book of Eli trailerére ráfutottam azt gondoltam, hogy már megártott az egyetem, belelátok olyan dolgokat is filmekbe, amik nincsenek is ott. E meggyőződés egészen addig tartotta magát, amíg meg nem jelent a vásznon a King James. Bár az Eli is meglehetősen beszédes, amennyiben tudja az ember, hogy hová nyúljon segítségért.

A másik mozi, ami szembejött néhány perce, az a Legion. Trailerében már a büntetést követhetjük figyelemmel. Itt nincs hét angyal, se trombita, derék amcsi barátaink egyből légióstól zúdítják alá az átkot a komisz emberiségre. Azonban akad egy rebellis angyal /csak én érzek ebben iróniát?!/, aki segít az emberiségnek.




Máz megvan, furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy ezek az interpretációk nyújtanak-é többet, mint egyszerű, kikapcsolásként működő filmek avagy valóban lesz hatásuk társadalmunkra. Malíciózusan annyit biggyesztenék még a végére, hogy ahhoz európai rendező kell, hogy kicsit komolyabban álljunk a dologhoz.

Nincsenek megjegyzések: