Tegnap este azon morfondíroztam, hogy mit csinálok, miért, mire fogok kilyukadni vagy esetlegesen evickélni. Tetűnek éreztem magamat, mint aki valami rosszat csinált. Aprópénzből felépített hegy alját kezdték egyesével kirugdosni a gondolatok, én már csak arra eszméltem, hogy ücsörgöm a képzeletbeli alsó lépcsőfokon s jár az agyam, rettegem, hogy mikor csusszan ki alólam ülőalkalmatosságom.
Hallani fogom a robajt, ahogy összedőlök, lezuhanok, de nyakam nem szegem, legfeljebb nagyon-nagyon megütöm magamat. Gurulni fogok, pattogni át árkokon, siklani a latrinában. Vagy már ott vagyok? Sanszos, hogy igen.
Meg-megállít az előremenetelben, befurakodik a fejembe, gondolattá formálja magát s arra kényszerít, hogy csak vele foglalkozzam, elnyom mindent.
Nem ír.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése