2009. április 5., vasárnap

Ég-és jégverés

Feszélyezve érzi magát, általam. Különös, egy lezárt (?) rendszerben határokig lehet mozogni, ha eléred, lehet megfordulni, haladni a másik irányba.
Kedvesség áradt belőle, ugyanakkor aki fűvágáshoz baltát használ, faritkításhoz pedig fűnyírót attól kicsit vissza kell hőkölnöm. Hogy adjam kezébe a megfelelő szerszámot, szót, gesztust, mimikát, tónust, pillantást, mosolyt? Még mindig bújkál bennem, hogy nem hiszem az egészet. Árnyalatok még, de ha elmegyek előttük, felbúgnak. Jóval halkabban ugyan, de a kétségek emléke ugyanolyan erősen veri az echo-t bennem még mindig.
Az átérzést oly' régóta gyakorlom, hogy szinte teljesen elfelejtettem, hogy milyen az, amikor a saját szempontból nézem a dolgokat. Vajon mások miért nem képesek néhanapján így tenni?
Talánok, tépelődések, elképzelhetetlen módon nem bennem.
nem muszáj
csak gondoltam..
Félreértések, rossz helyre illesztett mondattöredékek... mit akarsz tőlem? - hullámokat vert s a parton valaki szeliden nézte a háborgó vízmozgást, holott szívesebben lógott volna fejjel lefelé egy ágról, ami az öböl fölé nyúlik.
Nem rázott meg az egy év elmúltával keletkező felismerés. Hiába, Ignoti nulla cupido.

Csapó #2

Naivitás. Kinőttem belőle. Néha hiányzik. Néha becsönget, aztán álmélkodva fogadom, mint valami régi családbarátot, aki felnézett hozzám egy kávéra.
néha egyszerűen muszáj pozitívan állni a dolgokhoz, mert ebben a világban megőrül másképp az ember
Van életem? Van, viszont a minőség hagy némi kívánivalót maga után. Húzza, mint gyerek a görgős játékát mindenen át.
Rajtakapott, de nem vallottam be.
szembemenni az előítéleteiddel, a korábbi tapasztalataiddal...
Végtelenített ciklusban termeli újjá a mérget?
aki legalább fele annyira okos mint te.... pulzálás, mélyről jövő dörömbölés, kiabálás, csapkodás, ajtócsapódás, közeledő léptek trappolása
Furának lenni. Talán már meg sem kellene lepődnöm, hogy az egyetlen tulajdonságom, ami mindenki számára kiütközik, az az, hogy fura vagyok. Nem is okozna ez nekem fejfájást, ha mostanában a fura szó nem kapott volna egy csinos kis pejoratív értelmet. Én nem veszem észre. Számomra nincs semmi különbözőség a többiektől. Más az észjárásom, ez vitathatatlan, de mégis akadnak olyanok, akik számára világos, hogy miről jár a bagólesőm.
ritkán találkozik az ember olyan értelmes lényekkel mint te. Csapdába estem! Elnyelt a verem.


Csordás, nem?

Nincsenek megjegyzések: