Még mindig utálok egyedül lenni. Ha Anyám nem ment volna osztálykirándulásra, talán nekem sem kadarognának a gondolataim az agyféltekem árnyékosabb oldalán. Dörögnek.
Recseg alattam a padló, újfenn kikötöttem annál a megállapításnál, hogy többeknek van igaza, mint nekem.
Már helyesen sem tudok írni. Már csak egy vizsgám van, mert minden kétséget kizáróan a tegnapi sikerült.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése