2009. szeptember 14., hétfő

Egy esélylatolgató nyugtalansága

Az esélyes már nem reménykedik, tudja, amit tudni kell s hogy miként fog az adott esemény bekövetkezni.
Az esélytelen, ha elég ostoba, remél. Ezáltal egy borzasztó táptalajt nyújt önnön képzelgéseinek. Fertőzőt, mely át- és átissza magát mindenen. Szöveten, húson.
S az aki még töpreng az esélyein? Annak először is realistává kell válni. Aki latolgat, még nem vehet részt az eseményekben. Illetve részt vehet, de ha idő előtt ugrik bele a vízbe akkor félő, hogy nem olyan végkimenetellel szembesül majd, amit előre elképzelt.

Az igazat megvallva semmi kedvem esélyekkel bajlódni. Sőt, tulajdonképpen a hideglelés kerülget, ha számolnom kell velük.
Nyugtalan voltam az elmúlt néhány hétben, most már csak fásult.
Lassacskán vesszőparipámmá válik a fásultság, de - meglepő módon - az eltelt néhány hónapban elkerült. Vagyis nem egészen, csak írás nem közlődött arról az állapotról.

Utálom a péntek tizenhármat!

Nincsenek megjegyzések: