2010. február 13., szombat

Aratás

Bűzlöm és szaglom. Orrfacsaróan eregetek. Undor és hányinger kerülget. Véget nem érő gyomorforgató gázok sürögnek fejem körül, hogy bebizonyítsák nem én vagyok az egyetlen, aki érzi.
Szagot fogtak. Egyedülálló módon, de rájöttek, hogy általánosan csend van. Nem mozog a szél, megállt minden, csak benn verik az edényeket, borítják fel az asztalokat, locsolják szét a szeszt, öntik ki a lekvárt és borítják kifelé a savanyúságot. Abból van a legtöbb. Kicsorog a küszöbre, már a kutya sem nyalja fel, érdes nyelvét nem dugja bele s én mindezt dévaj mosollyal nyugtázom. Feketén rám tekint, hunyorog, érez s elkerül.
Dolgoztam. Egész álló héten, jövő héten is fogok. Azért, mert még elhiszem azt az egyszerűen megcáfolható titkot, hogy ha elfoglaltságot keresek magamnak vagy beszélek máshoz, nem hallom. De, még fülelnem sem kell. Minden kongást, átokverte nekicsapódást, üvegtörést észlelek. Hallom, amint megvágja kezét az ollóval, mikor celofánt vág, hogy az emlékeket befőzze. Figyelem, amint tüsténkedik a konyhában, nem próbálom megfejteni mivégre teszi. Tegye.
Arattam, megérett bennem a bűntudat. Nem jobbról balra, hanem fentről lefelé emeltem a kaszát. Végigrántom a növényen, kettéhullik. Vibrál, de már nem is érdekel. Zümmög a fülembe, takarítja fülemből az odanemfigyelés faggyúját. Töri ezt a hermetikus falat, nyüszít, szűköl, keresi gazdáját. Ellökném.
A foszforok illékonyan távoznak belőlem. Nem zavartatom magam. Nincs aki jönne, akit bosszantana. Szimatolás, szuszogás, mély szippantások a körülöttünk lévő légből. Már nem is büdös, inkább cukorka, amit a nyelved alá teszel s addig szopogatod, amíg ott, helyben fel nem bomlik. Mindünket átjár. Kiknél nyikorgós, kiknél recsegős. Hogyan lehet a gáznak hangja? Ha volt szerencséd már párolni valamit lombikban, akkor tudod. Ezúttal azonban hazudok.
Hazudom, hogy nekem jó így. Hazudom, hogy nekem megfelel a helyzet. Hazudom, hogy muszáj ezt elfogadnom. Hazudom, hogy nincs más lehetőség. Hazudnám, ha hazudnám.

Még mindig hazudom az egészet. Nem kell elhinni egy szavamat se, én sem hiszem. Ha elhinném, boldogabb volnék. Ennyi tekervény után semmi hozzászólás nem érkezik. Ahogy mondtam, szélcsend van, csak köröttem állott a levegő. Ezért nem átallottam ezt leírni.

Ennyi morzsa elég is lesz a madaraknak.

1 megjegyzés:

Blue Lotus írta...

teszel róla h ne legyen.
ill. pont ellenkezőleg, nem teszel.