Little Ashes - Kis parazsak

Ez a mozi egy éve jött ki, néhány hónappal később, minthogy a Twilight a honi mozitermeket megtöltse sikongatásokkal. Mr. Pattinson ebben a filmben merőben más oldalát csillogtatja. Ez az alkotás a spanyol huszadik század két - egyik irodalmi, másik elsősorban képzőművészeti - jelentős alakjának színre vitelével igyekszik felhívni magára a figyelmet.
Salvador Dalí és Federico Garcia Lorca életének ezen pontját sokáig homály takarta, a történet szóvá is teszi, hogy csak valamikor a nyolcvanas évek végén derült fény kapcsolatuk minőségére.

Spanyolországban a huszadik század elején is szívósan tartotta utolsó állásait a feudalizmus. Maradványait próbálva igyekezett megtartani azt Rivera diktatúrája által, amit XIII. Alfonz is támogatott. A spanyolnátha járvány már elült, az ország újjáépítésre szorulna, de a kedélyek mégsem csillapodnak.
Ebbe a viharvert állapotba csöppen bele a néző, amikor egy kollégium ablakán látja kitekinteni Garcia Lorcát. Megérkezik egy ismeretlen férfi, kölcsönösen szimpatikusnak találják, dacára annak, hogy a jövevény mókás ruhákban jár, jószerével tudomásul sem veszi, hogy már túl jutottak az emberek a századfordulón. Kettejük életének összefonódását, kettéhasadását követhetjük nyomon a filmkockákon. Jobbára mellékszereplői epizódszerepekre van kárhoztatva Luis Buňuel, holott akármennyire is két nagyformátumú fickó a másik kettő, azért többet is el lehetett volna árulni, nem pusztán sejtetni erről a spanyol rendezőről.

/Az eredeti festmény/

Legnagyobb gondom ezzel a két órával, az az, hogy számomra már túlzottan romantikus illetve, hogy egészen pontosan fogalmazzam meg az álláspontomat, úgy romantikus, ahogy nem volna szabad. Maga a téma, homoszexualitás, is - számomra - kissé ingoványos téma, annak ellenére, hogy a Wilde-ot és a Total Eclipse-t szemrebbenés nélkül végig tudtam nézni. Itt olyan nevetséges formában tálalják a melegeket, mintha inkább nők volnának, nem pedig olyan férfiak, akik történetesen homoszexuálisok. Feltételezem, nem akart nagyot bukni a rendező, ezért vállalta fel ezt a rózsaszín ajakírt, nem bízott abban, hogy a már fentebb említett színészpalánta neve garancia lesz a mozipénztár előtti tülekedésre. Az igazi egymásra találás kliséhegye - holdfényben találtak egymásra - is további mélyíti bennem ezt az elgondolást.

A mesélés fonala még egész ügyesen lett megoldva, a korabeliség tollával ékeskedő áldokumentumfilm részletek vannak egybegyúrva hangosan olvasott levelekkel, miközben a történet halad.
[SPOILER] Amit azonban fontos kiemelni, az a Magdalena-val való szeretkezés jelenete. Egy szobában van Dalí és Garcia Lorca, éppen a határán vannak hogy felfedjék egymásnak a vonzalmukat, mikor Magdalena kopogtat. Dalí elbújik - kifejezetten ügyetlenül -, Federico beengedi a részeg nőt, aki felajánlja magát neki, majd ledobja ruháit. A férfi kap az alkalmon - némi hezitálás után -, magáévá teszi. Ami az aktus alatt történik, ahogy a két titkon egymásba habarodott fiatalember fikszírozza egymást, az tökéletesen előadja, hogyan lehet meggyalázni egy nőt. Abszolút tökéletes jelenet, a keménysége, a hidegsége ellenére is. [/SPOILER]



Linkház:
Wikipedia

Mert szeretett Hispánia
s versed mondták a szeretők, -
mikor jöttek, mást mit is tehettek,
költő voltál, - megöltek ők.
Harcát a nép most nélküled víjja,
hej, Federico García!

/Radnóti Miklós - Federico Garcia Lorca/