2010. szeptember 3., péntek

Reggeli pislákolás

Szépen elosonok mindenki mellett, az általam létrehozott levegőmozgást pedig igyekszem a legkisebbre összeszorítani. Két dolog fog a szemem előtt lebegni mint valami Grál. Az egyik a szakdolgozat, a másik pedig az írás. S hogy közte mi történik? Nem tud érdekelni.

Az augusztusi túláradások tökéletesen bebizonyították, hogy hosszabb időre szüntessem meg magamat s ennek érdekében célszerű mindent elkövetni, az olyan megjegyzéseket igyekszem felejteni mint példának okáért: " Úgy hiányoztál!". A mondat kimondásának felfogása után gyors iszkolásba fogtam illetve igyekeztem összekapargatni valami értelmes, érzelmileg releváns feleletet. Nekem őszintén szólva senki nem hiányzott.

Míg el nem felejtem. Könyvek, talán keresve sem lehet jobb segítőtársat találni az ilyen esetekben. Bár hosszabb ideig való fenntarthatósága kissé furcsa lesz, lsd. "I got return some videotapes!"

We are what we pretend to be,
so we must be careful about
what we pretend to be.

/Kurt Vonnegut Jr./

Nincsenek megjegyzések: