Egy idő óta csak a saját elképzeléseimnek hiszek. Na jó, beismerem, csak annak hiszek. Akárki, akármit hajtogat, nem hiszek neki. Még akkor sem, ha jóhiszeműen mondja. Abban az esetben különösen nem.
Feltételezhetően fel fogok fúvódni, mint valami marha a lucernától s szétszaggat a belső feszültség. Ugyanis az jön. Amikor amiatt igyekszem összepréselni a gondolataimat, hogy elkerüljem azt, hogy akár egy is kiszökjön s galibát okozzon nekem, szégyenszemre, ott már igen-igen elütötték a huszonöt órát. Se baj. Jön a régi nóta. Ezúttal azonban nem fogom azt mondani, hogy ne, ne adjon.
Egy telefon, de feltehetőleg csak márciusban lesz foganatja.
Hogy mit fogok mondani? Mindent, hogy szakadt a gát, elöntött a víz s az iszaptól megfulladtam, mert így volt helyes, nem tudtam úszni. Holott ez nem igaz, tudok úszni.
Szorosra kell(ene) zárnom a számat, orromon venni a levegőt.
Egy tetű vagyok.
Mielőtt teljesen kétségbeesne mindenki, a cím a Kibédi Ervin dalból jött, de tecsőn nincs fenn.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése