Újabban megint nem tudok végigaludni egy éjszakát. Visszafogytam 66 kilóra. Ami valahol mókás, csak 19 évesen voltam utoljára annyi, azóta pedig eltelt 6 év. S a konklúzió az, hogy nem, nem mókás.
Hiába eszem, nem esik jól, eszem, mert különben összecsuklanék, mint egy bábu. Erőt körülbelül annyit merít belőle a szervezetem, ami a mindennapi vegetáláshoz kell, tehát plussz erőt nem ad. Most az ebédnél megszállt az a gondolat, hogy rosszul vagyok az evéstől, nem akarom folytatni, mert csak rosszabb lesz.
Az egész testem feszes volt már, mint húr, ha pattan, s elborzadva figyelem, ahogy az egész leépül, mert pillanatok alapján működik, nem hosszú távon. Nem érdekli, hogy nekem erre még szükségem lehet, nem bosszantja az, hogy tíz nap múlva nekem bizonyítanom kell. Nem, nem.
Ő azt érzi és látja, hogy az egész idegpályarendszerem egy merő csőd. S hiába nyugtató tea ide vagy oda, a kezem meg-megremeg, a gyomrom összefonnyad. Ilyenkor már csak a fohászra futja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése