Fvck yov, April!

Egyszer fenn, egyszer lenn, tartja a mondás. Ha úgy tetszik, Isten adta, Isten elvette.

Az április hónap az elmúlt két évben mindig arról szólt, hogy valami változás állt be az életemben. Az utóbbi két év a pozitív oldalát villantotta meg a változásnak.


Így, a hónapról kilógatva a lábomat egy óvatlan pillanatomban azt találtam mondani magamnak illetve néhány embernek a környezetemben, hogy elértem a mélypontot s innentől felfelé vezet az út. Hiba volt ez az elbizakodottság. Ahogy összekötözgetem a szálakat, úgy döbbenek rá, hogy ismételten hülyét csináltam magamból.

A történet ott kezdődött, hogy április elején kaptam egy yoko gerit és egy mae gerit meglepetésből, amik miatt féloldalam még mindig béna. Én a helyében ezek után nem aggódnék, hogy nem megy.
Értékes és értelmes emberek vagyunk?! Te igen, ebben nem is kételkedem s én ezt közvetítettem feléd. Úgy érzem, hogy te nem így csináltad. Ha valóban annak tartottál volna, akkor értékes lettem volna annyira, hogy elém állj a gonddal időben s értelmesnek tarthattál volna annyira, hogy fel is fogom, amit mondasz. Nem ez történt.

Talán másnapra rá jön az e-mail, hogy van egy jó hírem és egy rossz. Olvasta, de nem tetszik, másrészt nincs is befejezve. Valóban nincs. De ilyen ütemezésű életvitelnél nyárnál előbb esély sem mutatkozik arra, hogy leüljek ezekkel foglalkozni. Nem most.

Pályázat. Voltak könyvekkel a hátuk mögött jelentkező szerzők is. Igazából csak nagyon, nagyon mélyen, agyam félig működő dúcában reménykedtem abban, hogy lesz némi esélyem azok ellen a nevek ellen. Nem volt.

Továbbtanulás. Ahol csak lehetséges, ott zátonyt fogtam. A specializációm nemes egyszerűséggel semmire nem jó. Igen, a tudás megmarad, a kreditek is, de gyakorlati haszna egyenlő a nullával. Magyarán mondva, ezzel a tudással nem tudok felvételizni magyar MA-ra. Nézhetem úgy, hogy egy hellyel kevesebbre kell menni felvételizni vagy egy eséllyel kevesebb, hogy bekerülök MA-ra. Nem akkora az esély.
Ilyenkor elindul bennem a tehetetlen keserűség, hogy miért basztam el két évemet olyasmire, aminek az égegyadta világon semmi haszna nincs. Borzasztóan lehangoló, hogy az ember több, mint 2 év után szembesül döntése értéktelenségével.

A hónap kétségtelenül a keserű pirulák hónapja volt. Nyelni és újra nyelni. Elviselném, ha lenne bármilyen pozitív visszaigazolás a környezetemből, hogy jó vagy, csak tartsd magad szorosan az elképzeléseidhez. Nincs.

Szomorúság, keserűség. S kibombázott módon elegem van az erkölcsi győzelmekből. A hajamra kenhetem, köszönöm.