Éppen időszerű, hogy leüljek s hányjak ide valamit. Több, mint egy hónapja semmit sem írtam ide. Azóta meglehetősen sok minden történt. Felköltöztem Pestre, Gazdagrétre. A Regős utcában lakunk, tiszta folk metál, nem?!
A felköltözésem történetét később fogom megírni, de le akarom írni, mert úgy hiszem, hogy tökéletesen bemutatja, hogy milyen volt a nyaram, az összes hajtű-kanyarával egyetemben. Az eddig eltöltött két napom Pesten rohangálással telt. Elég sokat ki kellett fizetnem többségében feleslegesen, ha egy kicsivel is fineszesebb vagyok, akkor legalább 2000 Ft-ot megspórolhattam volna. Tanulópénz.
Mára el tudtam intézni a helyi bérletet, holnap nekiveselkedem a diák intézésének. Többnyire azonban a Rukkolás könyvek miatt szaladoztam ide-oda. Az első átadást majdnem lekéstem, mert rossz helyen szálltam le a Mexikói úton. Bementem egy helyre kérdezősködni, hogy merre találom a Kis Földalatti végállomását, mert egy órára oda kell érnem. Erre a pali annyit mondott, hogy az "messze van, nagyon messze, nem érek oda." Nem tántoríthatott el ez a savanyú pofa, így megindultam befelé a Mexikói úton, majd röpke tíz perc gyaloglás után el is értem a célt. Ziháltam kicsit, de elértem minden probléma nélkül. Konklúzió: ami egy pestinek messze van, az lehet a vidékinek egy rövidebb séta.
Később már flottul ment a könyvek átadása, így túl sok problémába nem ütköztem. Habár még tanulom Pest közlekedés-hálózatát, úgy érzem, hogy eleddig elég jól teljesítek. Igaz, néha rossz irányba indulok meg, amikor a kijáratot kell keresni. Ez még előfordul, de remélem, hogy nem sokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése