Egyrészt a két éves hiatus után megtörténő vizsgaidőszakomra. Szedegetem össze a tanulnivalókat, nyomtatom őket, köttetem őket. Sok, baromi sok. Van bennem félsz.
Meg szokás szerint elkente a számat az a rengeteg dolog, amit olvasok, látok, tapasztalok. Félek attól, hogy nagyon nem fogok felérni ennyi mindennel. De még a közelébe sem jutok. Hiába iparkodom. Szóval így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése