Minél többet gondolkodom rajta, járom körbe a témát, annál rosszabb. Legalábbis felületén nézve. Igyekszem magamat győzködni, hogy jól döntöttem és a hosszútávú terveim tükrében ennél jobbat aligha hozhattam volna, mégis fájdogál, hogy nem vagyok Szegeden. Nincsenek ismerős arcok, kár lenne tagadni, hisz miattuk menekültem el Szegedről, most azonban mégsem vetném el azt, hogy akármelyikükkel összefussak. S talán még azt is megmerészelném tenni, hogy a szemükbe nézzek. Habár, ezt kétlem. Tudjuk be az előző mondatot, a felindultságomnak.

Ostoba egy dolog ez a honvágy, ki kellene találnom valamilyen módot, hogy túllépjek rajta. Feltételezem, azzal kellene kezdenem, hogy nem a lakásban rohasztom el az agysejtjeimet, hanem máshol. Igaz, végeredmény tekintetében nem sok különbséget lehetne észlelni, de [spanyolviasz]az odavezető út[/spanyolviasz]. Tele vagyok kétséggel, hogy jól döntöttem-e. Mind a rövidtávú jövőm tekintetében, mind pedig a hosszútávú jövőmet tekintve.

Mindenesetre makacsul ellenállok, ki tudja, még meddig s iparkodok magamba némi jókedvet önteni az egész jelenlegi életem viszonylatában.

Még egy dolog, természetes, hogy vannak jó dolgok is. Nem szép tőlem, hogy úgy tűnik, hogy időről időre megfeledkezem róluk.