Nem szabad irodalomban sürgő-forgó ismerőseim hallgatom, amikor beszélgetnek, mert rájövök, hogy mekkora, de mekkora senki vagyok, hogy mennyire, de mennyire nem érek fel hozzájuk és mennyire, de mennyire felesleges minden küzdelmem, hogy kísérletet tegyek arra, hogy hátha mégis. S mint ilyen, beindul reflexből az öngyűlölet.
Szeretnék most egy teljes héten át éhezni, nem enni semmit, holnap el is kezdem, mert az ilyen öngyűlölet és önpusztítás kizárólag gyáva embernek juthat eszébe, én pedig gyáva ember vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése