Athame, Negură Bunget @ Garaboncziás 10.12.

Töredelmesen be kell vallanom, hogy sohsem voltam nagy értője a fekete fémnek, de azt készséggel elismerem, hogy vannak olyan csapatok, akik képesek ebből a túljátszott műfajba is hajtást vagy hajtásokat oltani. Eme együttesek mostanság többször is felbukkanak a lejátszómban, nem kevés köszönet illeti azokat a személyeket, akik korábban felhívták rá a figyelmemet. [Igen Fényrizs, ez neked szól, hogy szakadj alá:]] ] Név szerint: Primordial, Sólstafir, Enslaved.

Ezután a kitérő bevezető után rátérnék a bejegyzés tárgyára, a fellépésre. A makói-szegedi származású Athame kezdte meg a színpad s hallójárataink bevételét. Északi black metal hagyományok feltétlen tiszteletének jegyében íródott saját nóták végére
beillesztették a srácok az idén napvilágot látott Burzum feldolgozásukat, a Beholding the daughters of firmament-et. Ennél a pontnál Gabi, a Szenti testvérpár másik bandájából, az Evil's Tears-ből a szólógitáros is a deszkákra lépett s együtt adták elő a nótát. Ezzel zárták programjukat, amit összefoglalva azzal lehetne zárni, hogy a pandamedve smink, a lebegő hajak s a hangba injektált ömlő feketeség a hangfalakból mindenkit magával ragadott s ezzel elnyerve többek megítélése szerint az est fellépője címet. (számsorrendes képre kattintva le tudod szedni a többi képet is!)Itt ki kell, hogy térjek arra a csodára, ami velem történt. Valami oknál fogva életre kelt a kezemben a fényképezőgép, de oly módon, hogy olyan emberektől kaptam pozitív véleményt a kész képekre, akiknek a véleménye fontos a számomra. Köszönöm még egyszer! Tény, hogy a Negură Bunget régen nem játssza ezt a pőre változatát a black metal-nak, mint az előző csapat, azonban nem megkerülendő tény, hogy muzsikájuk mélyen ebben az irányvonalban gyökeredzik. Az ő esetükben többször előfordult, hogy vaku nélkül dolgoztam s meg kell hogy mondjam, hogy még az én magasra állított mércém esetében is volt több olyan kép is, ami megugrotta ezt.

Az apró problémák nem voltak a legkönnyebben kiküszöbölhetőek a zenészek számára. Maga a dob felszerelése félórát igényelt. Szintetizátor, népihangszerek, basszusgitár, két gitár, üstdob s dob alkotta a hangszerek sorát. Zúgva, sodorva haladt minden szám, leginkább egy hol gyorsan vágtató tiszta folyóhoz, hol pedig egy mély, kavargó lassan hömpölygő folyamhoz tudnám hasonlítani. Hibátlan volt a maga nemében, dacára annak, hogy hanghordozón csak egyszer hallgattam őket, élőben valamikor 2004 végén láttam őket a JATE-ban, azóta rengeteget változtak ők is, meg az én ízlésem is. Ha van lehetőséged megnézni ezt a professzionalitás írmagját is magában hordozó csoportot, egy percig se habozz! Vizen fogsz utazni s érezni fogod milyen az, amikor a hang hullámai átcsapnak a csónakon, amiben ülsz vagy éppen finoman folydogálnak s te bele tudod lógatni a kezedet, hogy megérints minden eljátszott hangot. Köszönjük Negura!

Összes kép