I. Goth Bál Szegeden

Beesteledett. A sötétség széleit levarrták már mindenhol. A cilinderes, köpenyes várurak érkezésére még várni kellett, azonban néhány vámpírhölgy már megmutatta a foga fehérjét. A beígért időpontok állandó mozgásával nézhetett szembe a rendezőség, viszont ez a hangulaton egyáltalán nem láttatta hatását. A belépőhöz mindenki kapott egy pohár vörösbort.

Kilenc előtt nem sokkal indult útjára a Vampire kártyajáték bemutatása, amit a hely tulajdonosa vezetett elő. Szépszámú figyelő tekintet követte minden mozdulatát a szakértő úrnak. A kialakulástól a jelenlegi helyzetig lehetett figyelemmel követni az események láncolatát s azt, hogy mi a különbség, közös a mi világunk és a World of Darkness kitalált világa között.

Milyennek képzeled egy huszonegyedik századi költő szobáját? Nos, Sebők Maya, Janó és Kuci úgy gondolták, hogy nem sokban különbözik huszadik századi sorstársaitól, ezért egy pakli cigeratta, egy pohár fehérbor, olvasólámpa s megannyi teleírt papír tette teljessé Kátai Tamás elképzelt szobáját. A jelenetfüvér, melynek szem- és fültanúi lehettünk híven ábrázolta Tamás lépegetéseit a költészet avarában. A piros plafonon vörös sziluettek úsztak és kúsztak egymásfelé, többször összefonódtak s szempillantásnyi ideig megelégedtek azzal, amit kaptak. Az indulatok felhorgadtak s lecsillapodtak, meggondolatlanságok ütötték fel fejüket, hogy a megbocsátás később azt szelíden megsimogassa. Az alkotó több korszakából is csendültek fel versek, melyeket megszemélyesített a két főszereplő. A háttérben Tordai Gábor szolgáltatta a muzsikát az Erika szobája című korongról, mely Kátai Tamás néven látott napvilágot.

Ezután az élőzenéé lett a főszerep. Elsőként a szegedi illetőségű Dreamgrave vette birtokba a színpadon. Megmondom őszintén nem ismerem ezt a műfajt. A tagok nagyon ügyesek voltak, különösen a dobosnak a technikássága nyerte el a tetszésemet. (Na meg az Osszilyánozás az elején...) Álltam, hallgattam, nem talált meg.

Éjfél után állt fel a deszkákra a Sentio Ergo Sum. A már kialakult rajongótáborral rendelkező helyi doom metal zenekart többször elérte a végzet fellépésük során. Kezdés előtt hajszálnyival az egyik gitárosnak szállt el az erősítője, később szintén műszaki problémák akadályozták őket abban, hogy zavartalanul átadhassák dallamaikat a közönségnek. A csapat felállása változásokon ment keresztül az elmúlt két hónapban. Szalma Tamás gitáros helyét Choofie vette át, Nyári Dávid billentyűst pedig Zsuzsána váltotta. A megújult legénység teljes erőbedobással vette az akadályt, lévén az új tagok nem először állnak színpadon. A Mézer János vezette banda ismételten lenyűgözte a közönséget, ahogy sodorták, görgették, altatták s felébresztették őket. Az utolsó nótánál Tamás vette kezébe a gitárt. Megéreztem, hogy milyen is az, amikor az ember magabiztosan kijelentheti magáról, hogy „Sentio ergo sum”.

Hálátlan szerepkörben találta magát a pécsi Athalay, amikor kettő óra magasságában elfoglalta az emelvényt. Két lány és három fiú alkotta együttes azonban fittyet hányva a kései órára nagy erőket mozgósítottak s a pódium elé csalták a még talpon maradtakat. Dallamosabb black metaljukat többen is díjazták a jelenlévőkből s dalaik után tapssal jutalmazták a színpadon állókat. Feldolgozás is terítékre került, mégpedig a Dimmu Borgir klasszikusa, a Puritania. Hangzásuk kevésbé volt teátrális mint a felvételeiken, de a szerényebb körülmények között így is becsületükre vált ez a megszólalás.

Summa summarum, a megjelentek közül titkon többen megválasztották a Bál Királynőjüket vagy Bál Királyukat s mosollyal az arcukon tértek haza otthonaikba, nyugtázva egy olyan estét, ahol legközelebb is szívesen teszik tiszteletüket.

Képek!

Kátai est

Dreamgrave

Sentio Ergo Sum

Athalay

Buliról készültek