2008. április 11., péntek

Folt, mincs

Folt, mincs mondtam magamnak, miután becsuktam az ajtót. Először úgy értékeltem, hogy ezzel is kevesebb lettem avagy egy teherrel kevesebb. Ilyenkor jöhet az általános felhördülés, hőzöngés, hogy én miért tekintek egy kapcsolatot tehernek, problémának.
Én akkor tekintek rá megoldandó feladatként vagy kihívásként, ami egyébként többször bosszantó is tud lenni, ha úgy érzem, hogy veszély fenyeget. Általában nem releváns itt az a dolog, hogy valós vagy sem, pusztán a saját elgondolásaim alapján cselekszem és ez gyakran vezet(het) kenyértöréshez.

A héten Rejtő voltam. Karomra terítettem a kabátomat, kezembe fogtam a bőröndöt és elindultam. Távozni akartam. Mikor Rejtő lélekszakadva rohant a vasútállomáson a Berlinbe tartó mozdony után, úgy akartam volna én is ugyanezt tenni. Felugrott és fordultában visszaszólt: Adieu Budapest, vár Berlin és Párizs, ahol még egyszer sem haldokoltam.

Nincsenek megjegyzések: