Nem siettük el a felkelést, mert a nagy hepajokra kötelezően rá kell pihenni és az aznapi éjjel annak ígérkezett. A Hajógyári sziget és Fényrizs háza közötti távolság két órát kóstált időben, ezért kettő órakkor fogtuk a sátorfánkat és elindultunk. Négy órára be is jutottunk minden különösebb probléma nélkül. Unatkozva ődöngtünk a sátrak között, sört szopogatva.
Hat órakkor indult meg a nagy buli a Nagyszínpadon. Az ír emigráns folk punk zenét prezentáló amerikai együttes, a Flogging Molly játszott. Nagyon jó hangulatban voltak, mert először játszottak itt, nagyon bizonygatták, hogy vissza fognak jönni. Nagyon jó hangulatú, pörgős koncert volt. Ugrálás, hogy Fényrizst idézzem: "...kellemes, baráti taszigálás volt a mosh-ban.". Erre bólogatni tudok csak, mert én kiküzdöttem magam a kerítésig és onnan pásztáztam a színpadot a fényképezőmmel. Abszolút best of programmal készültek, volt minden korongról egy-egy esetenként több szelet is. Habár megérzésem szerint több volt a külföldi a színpad előtt, mint a magyar... Néhány, ami eszembe ötlik: Drunken Lullabies, 7 deadly sins, The rebels of the sacred heart, Paddy's Lament, Selfish Man, Tobacco Island, Float, Whistles the Wind (a teljesség és bemutatás igénye nélkül)
Háromnegyed nyolcra átértünk a Hammer színpad elé, ahol lassacskán a Volbeat-nek kellett volna birtokba vennie a deszkákat. El lettem küldve sörért, így az Intro-ról lemaradtam. Nem zavartattam magamat! Ez talán még nagyszerűbb volt, mint az előző zenei produkció. Léggitár, headbang azzal a minimális hajjal, ami van és táncikálás bár pogóba nem mentem be fényképezővel és táskával! Leírhatatlanul örültünk annak, hogy élőben láthattuk őket, vissza is tapsoltuk az egész bandát. Igazi szoknyapecér lévén, az énekes sokat bókolt a lányoknak, persze olyan borostás mondókákkal, amiken úrilány elpirul. Hihetetlenül joviális volt a frontember, előadtak egy kis Cannibal Corpse-ot. A számok között Vol-beat, Vol-beat kórust kellett többször is skandálnunk! Legújabb számuk, egyben ízelítő az új anyagukról.
A CD booklet aláíratása után, bementem és végignéztem az Avantasia műsorát is, igaz ezután a két egetrengető buli után nehéz volt újat mutatni, meg ebben a zenekarban teljesen másról van szó, mint a a két előzőnél.
/Véleményem szerint az egyik legjobb, ha nem a legjobb képem, az egész Szigetes galériából. Jorn Lande van a képen./Tizenegykor érkeztem csak meg az A38 sátrához, némi kóválygás után. A Kultur Shock nevű amerikai bandát néztük ki magunknak a műsorfüzetből és 'Éljen a spontán koncertremenetel!' felkiáltással belevetettük magunkat egy igazi kultúrális sokkba! Balkáni népzene, punk lendülettel, néha megcsépelve grind- és metal tempókkal, kiállásokkal. Az énekes pasas, úgy festett, mint a begombázott járási sámán!
Nagyon elfáradtunk! Viszont az utolsó forintig megérte, hogy kilátogattunk erre a napra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése