Tenyérrel a gordiuszi csomót

Először kezdeném azzal a ténnyel, hogy az Enslaved feliratkozott az általam nagyra tartott black metal bandák közé. Eddigiek: Primordial, Sólstafir. És most jött az Enslaved. Tényleg az államat vagy államomat(?) keresgettem, amikor végigsuhant a Winamp-on a Vertebrae. Egyik ámulatból a másikba pottyanok.

Hogy szavamat ne feledjem, a befirkálás fő apropója a tegnapi ingyenes koncert a Garaboncziásban.
Nagyon korán megérkeztünk, még Janóék próbájába is bele tudtunk hallgatni, miközben elköltöttük két zsemléből álló uzsonnánkat. Hat óra magasságában már fel-feltünedeztek az ismerősök, amikor Bogiék feltűntek a láthatáron onnantól kezdve nem volt megállás a pörgésben. Kicsit azonban el is voltam szontyolodva, később ez eltűnt.
Kilenckor megkezdte a muzsikálást a Mors Silens. Számomra újdonságot nem hordozott a zenekar, azonban lelkesen kattingattam. Hol róluk, hol a közönségről a képeket. Hihetetlenül hálás és nagyszámú közönség verődött össze a küzdőtéren, ahol az egyik szám alatt kellemes kis pogó is kialakult.

(Pursuit of Vikings alatt)

Következő zenebrigád Janóék formációja volt, a Sentio Ergo Sum. Hozzájuk is volt már több ízben szerencsém. Doom metaljuk szomorú volta ellenére mosolyogva és a közönségre hálásan tekintve játszották nótáikat. A hangosítás teljesen megfelelő volt figyelembe véve a klub paramétereit, minden hangszer a helyén volt.

(Tamásnak ez volt az utolsó fellépése a SES-szel, helyettese elméletileg már meg is van.)

Az összegyűltek nagyon jól fogadták ezt a lassú zenét, vissza is tapsolták, így a csapat ráadással kedveskedett nekik.
A nap utolsó fellépője az Evil's Tears. Gyors, melodikus black metal-juk sokakat késztetett arra, hogy álljanak fel a helyükről és ritmusra végezzék a fejkörzést. Különlegességként a lejátszandó számok közé beillesztették a Thy Catafalque - Héja-nász az avaron-ját. Kifestetten léptek a színpadra.

Az élőzene után kezdtünk el zsiványkodni. Előkerült a táskám mélyéről a vízipisztoly. Teletöltöttük és teli tárral kezdtük terrorizálni a gyanútlanul bulizókat. Áginak külön köszönetemet fejezném ki ez ügyben, hogy társam volt ebben. Hehe!
Volt azonban egy pillanat, amikor rossz helyre spricceltem. A válasz két pofon formájában csattant az arcomon. Akármerről is nézzük, ez a két régenvárt pofon vágta át a gordiuszi csomót. Kellett, felszabadított! Előtte egy francia csapat (Zubrowkaja a pia, amit ittam, many thxs to Fényrizs:]) segítségével vészeltem át a gyomorremegést. Azonban ilyesmibe menekülni nem lehetséges minden alkalommal. Ez szerintem - legalábbis remélem - mindkettőnkben lezárt egy zsilipet.