Huszonhatodikán érkeztem Szegedre, igaz, ez még tartozott ideileg szervesen a fesztiválhoz, de meg kellett jelennem, mert szerelők érkeztek, hogy leszereljék a klíma külső részét, amit szerdán reggel meg is tettek. Eszternek segítettem elvinni a cuccait a lakásába. Én, utolsó zsugori lévén, nem akartam, hogy trolizzunk, ezért kellett végigkutyagolnom a Tisza majd' teljes hosszát utazótáskával a vállamon. (Kezd elhatalmasodni rajtam a felejtés! Vagy valóban ennyi minden történt velem, hogy egy halom információra nem emlékszem?!) Ezután a gyaloglás után kirámoltam a felesleges dolgokat az albérletből, hogy több legyen a hely. Majd a kocsi tengelyét hazafelé irányítottam és este nyolcra szerencsésen meg is érkeztem. Nem maradtam sokáig, csak néhány dolgot vettem szemügyre és már fordultam is vissza.
Reggel az albérletben négyen ébredtünk, ki fejét fájlalva, ki korán, de frissen. Apró intermezzo nehezítette reggel a dolgomat, mert nem tudtam oly' egyszerűen bejutni a lakásba, ahova szerettem volna. (A betörés távol álljon tőlem!) Később természetesen a nehézkes bejutás problémájára is gyógyírt találtam. Ekkor már tudtam, hogy hosszasan el fog húzódni ez a nap (is). Vendéglányokat szedtünk össze a Boldogasszony sugárút végében, elszállásoltuk őket. Buszra ültünk és meg sem álltunk Kistelekig. Ez volt az első este, amit kinn töltöttünk a SZIN-en. Backyard Babies annak és rendje módja szerint lekéstük. Emiatt valaki nem akart velünk szóba állni, de aztán a fesztivál további részében megenyhült irántunk. Az est további része viripeléssel, alkoholszörpöléssel telt illetve felmértük helyzetünket a fesztivál hierarchiájában.
Első éjszaka darabosra sikeredett, Amber Smith-re csorogtam be a Red Lounge-ba, lehuppantam a lépcsőre. Nagy átéléssel adták elő a srácok a dalokat, amikor odahajol hozzám a mellettem ücsörgő lány és egy más kontextusban furcsán ható kérdést csicsereg a fülembe: "Te is szereted a fiúkat?" Lélekjelenlétemen múlt, hogy elmosolyodtam és füligszaladt szájjal közöltem, hogy nem, csak ismerem az ilyen típusú zenét. Bélával is találkoztam, meginvitáltam egy sörre. Rég nem találkoztunk, ezért jó volt vele is beszélni.
Második napon, már rutinosabb voltam, gépet kerítettem és úgy mászkáltam végig a nap nagyobbik részét. Napfényben kezdett a szegedi Libra zenekar a Fészek medencében. A legnagyobb meglepetés akkor ért mindenkit, mikor a Vihar című nóta alatt megnyílt az ég és elkezdett rövid ideig nagy cseppekben hullani az eső. Majd Budapest Vámpírjai vették át a deszkák feletti irányítást. Énekesük - számomra - feminim mozdulatok kíséretében emelte a színpadi látványvilágot. Bőrnadrág, napszemüveg, fekete haj, szegecselt kesztyű tette élővé a mélyen búgó hangon éneklő Bincit. Mérgezett egér üzemmódba kapcsoltam, amit többször is folytattam a négy nap alatt. Megjöttek Fényrizsék! Nyolc óra magasságában bejutottunk Besh o droM-ra. Táncikáltunk kicsit, irány Russkaja! Ott aztán két méter magas porfelhő fogadott és nagyon jó hangulat. Túléltünk egy orosz buszozást, többször is diszkódallamokat szólaltattak meg, biztatva mindenkit, hogy mindenkiből váljék Travolta arra a párpercre. Nosza, senki nem volt rest, roptuk rendesen. Azt az egyet csodálom, hogy senki nem esett össze a nagy pororkánban. Mászkálás után vetettünk néhány pillantást Watch My Dying-ék erőtlen előadására. Egy gitárossal léptek fel, ami néhány helyen egy tökönrugással ért fel, mert nagyon hiányzott a másik gitárszólam.
A két pesti srác leszakadt tőlünk, aztán nehezen, de hajnal három körül visszataláltak a kiindulsái pontra. Én is ludas voltam a dologban, némi szesz elfogyasztása után keverek dolgokat, ezért esett meg, hogy veszett módon keresték az 53-as lakást, de csak 29-ig vagy 30-ig voltak számozva a lakások. Korán, négy órakor, zuhantunk ágyba. Előtte azonban még ettünk egy kis virslit, nehogy már éhgyomorral feküdjünk le.
Akárhogy nézzük, utolsó nap voltam a legaktívabb és közösségi szellemet támogató fotós egyén. Teaidőben kezdett a muzsikáláshoz a szegedi Gőzerő. Népzenével átitatott rock zenéjük sokak számára kedves volt, nagy számú közönség gyűlt össze a Fészek medencében. Átlátogattam a Pepsi Színpadhoz, ahol az SZTE tehetségkutató győztes Sheket húzta el mindenki nótáját. Nyelhettük ismét a port, igaz, a korai időpont miatt, olyan sokan nem tobzódtak a színpad előtt, de a "vígan rúgja a port" életérzés itt is tetten érhető volt. Azt az egy dolgot nem értem, hogy a trombitás vagy megszállott Slipknot rajongó vagy egyszerűen csak ilyen kedve volt, hogy miért vett fel egy hungarocellből eszkábált maszkot? Fiatal koruk ellenére ügyesen kezelték a színpad nagyságát, bár egy énekes elférne a bandában, aki jobban fel tudná pörgetni, az eseményeket és vezényelné a bulizókat. A konzis csemeték koncertje után több ismerősbe is botlottam. Futólag belepillantottam az éppen buliját elkezdő Variolába, majd úgy döntöttem, hogy némi tápanyagot magamhoz veszek.
Az est további részében a Borsodi Malátabárban voltunk. Fültanúi lehettünk egy kelta zenét prezentáló együttes ücsörgős nótázásának. A tökéletesen írül kinéző gitáros mellett egy fuvolás lány, egy hegedűs lány és egy bodhran-t kezelő fiatalember alkotta a csoportot. Ők váltották fel a Live Act Folk Project-et. Ráadásban előkerült a Whiskey in the Jar című klasszikus is.
Egy órán át tartó tűkön ücsörgés után előkerült a Napra és feltette a koronát az idei SZIN-re. Előre beharangoztam mindenkinek, akit csak ismerek, de az illető nem ismeri a bandát, hogy jöjjön, mert nagyon jó lesz! Hihetetlen profizmus, intenzitás, szerénység, jókedv jellemzi őket. Gyertek vissza Szegedre minél hamarabb!
Summa summárum: látható és tapasztalható, hogy minden egyes emléket nem tudok közreadni. Aki kimaradt az vagy okkal, vagy elfelejtettem, amiért elnézést kérek!
Konklúzió a nyárra: rengeteg felejthetetlen élmény, némelyek kevésbé kellemesek, de össz-vissz emlékezetes volt 2008 nyara. Találkozzunk 2009-ben!
Fotók (képekre kattintva leszedhető az egész koncertről készült fotósorozat)
Libra
Garden of Eden
Gőzerő
Sheket
Napra
Garden of Eden
Gőzerő
Sheket
Napra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése