2009. február 15., vasárnap

Savvy

A hétvégén sikerült megjárnom a pocsolyában való dagonyát és a lelket simogató csendességet és nyugalmat is. Először azt képzeltem, hogy a fülem piros lesz, mintha forró kavicsokra szorítanám. Ez a képzelgés tévesnek bizonyult.
Néha elképesztő, hogy mennyire eljárnak az agyamban a gondolatok a valóság mellett.

Hollótoll hullt alá, én néztem. Láttam, ahogy földet ér. Ide-odafújdogálta a szél, ficergett, nyugtalannak tetszett, amennyiben lehet ilyet mondani egy tollról. A pihés tollak keveredtek a felső, durvább sűrűségű hosszabb szálakkal így létrehozva magát a kültakarót a madáron. A gazdáját nem láttam. Elhagyta vagy csak leejtette. Talán nem is ez a fontos. Memento? Fordulat?


Szép volt, ha nem is mondtam. Nagyszerű volt, ha nem is mondtam. Köszönöm a meghívást, ha nem is mondtam. Gyönyörű voltál, ha nem is mondtam.

Csilicsali Csalavári Csalavér

Nincsenek megjegyzések: