Az én országomban mindig esik

Eszméletlen! Alfonz már szinte kiabál velem, hogy le kell ülnie a géphez. Új levéltárcát akarna írni. Nos, egyelőre nem fog. Hülyeségnek tartom, hogy csak azért akarjon írni, mert egész nap esett.
Különben is, az eső előbb vagy utóbb eláll. Legtöbbször utóbb.
Előtte azonban hosszasan áztatja a talajt, ragadós és cuppanós anyagot terítve le.

Drága Jutkám,

Örülnék, ha várnál egy kicsit a sorodra! Hamarost befejezem ezt, addig törpöld ki, hogy miért is írsz megint Jutkának.

Mi az, hogy régen nem írtál már neki?! Talán sűrűn ír vissza? Emlékeim szerint rendre elmaradnak a válaszok, holott te kötöd az ebet a karóhoz, hogy nyílvánvalóan a posta nem hozza. Még címed sincs! Ha volna, talán küldene, de így, mindettől mentesen nehezen fogja neked bárki is kézbesíteni.

Elvonult. [Szerkesztés: Közben elkészültem, megnézed?]

A viharfelhők még nem, mégis van egy olyan halvány derengés ami arra emlékeztet, hogy jobb lesz nemsokára.

menne már haza :]

ki menne már haza?:D

a füles:D

áhh, értem...vagyis nem bántál vele jól

nem erről van szó, hanem honvágya van; egyébiránt lehet, h valóban egyedül volt a gyertya és a 'kötelező' olvasmányom közt

ohh, szerencsétlen