Merítmény

Reggeli időpontokban félhülyén nem szabad kimennem az utcára. Pláne abban a helyzetben, hogy nem ellenőrzöm teljesen az agyammal, hogy kijön szembe, ismerem-e vagy sem, de integetek neki. Legtöbbször a válasz igenlő, de akkoris.

...felpúpozta a hátát, félellipszis görbült végig rajta, hunyorgott. Torka kormosabb részéből szakadoztak le a hangfüggönyök. Először csak rezesen hallatszódott, később erőre kapott s a nyelőcsöve teljes hosszábban pattogott a méreggel telt magánhangzó zacskó. Feljutott a szájába, a kapu kinyílt. Feltört. Haragosan szólt és fájdalmasan.

A gazda egy ideig figyelte a morgó kandúrt, majd elvette tőle a tálat.

Cselekvésképtelen lett. Letették, evett belőle. Visszavették. Talán ha karmolna a jussért? Csak a karma szakadna bele.
A kék tálka... A köré szórt piros falatkák...

A kandúr megnyalta a száját, majd elkezdett mosakodni.

Tegnapi könyvtári bambulásom eredménye az lett, hogy egy - talán ismeretlen, ilyenkor mindig rossz érzés fog el - lány elkezdett integetni felém. Visszaintegettem.
Jelenleg azt a problémát szajkózom, hogy elmenjek-e Félegyházára Dalriada-ra.

I'd rather cut my head off with a razor blade and put it into a Halloween candy bag than have a look at it again.

Leégtél?
Nem, hámlik az orrom, nem iszom elég vizet.