Shutter Island

Leo DiCaprio-t talán a Revolutionary Road óta kedvelem. Bár tény, hogy A téglában is jól alakít. Ez a 2010-es film egy pszicho dráma, ami az emberi mivolt hármas leosztásának határait feszegeti. Véleményem szerint a dráma, mint kategóriai besorolás nehezebben állja meg a helyét, mint teszem azt egy Bergman film esetében.

A diegesisben gyakran csúsztatások történnek, narratológiailag felettébb összetett. Az idősíkok keverednek, az átúsztatások nem mindig következetesen flashback-ként vannak elővezetve. Az egyik ilyen eszköz a zene volt. Név szerint Gustav Mahler Quartet for Piano and Strings in A Minor-ja (pt. 1,2).

A narratológiai szintek lebontása majd újboli felépítése alapján tudja a néző rekonstruálni az eseményeket, mert a syuzhet nem a legbarátibb több esetben. Három vagy négy szál fut egyszerre, melynek ismeretében többször megkérdőjeleződik a valóság és az illúzió közötti különbség s talán még a kettő közötti árnyékzóna is felsejlik.

A lélek erdejében:
A helyszín megválasztása sem volt teljesen véletlenszerű. Egy elhagyatott börtön sziget, távol a civilizációtól, sűrűn benőve fákkal, bokrokkal, igazi elveszettséget injektál a nézőbe. Ahogy Edward Daniels rendőrbíró vágja át magát a kusza növényekkel benőtt erdőségen, akkor megtorpanunk egy pillanatra és elgondolkodunk, hogy várjunk csak, mit is látunk pontosan.

Žižek(g)és:
Ez alászállás, a lélek bugyraiba, ahonnan nincs menekvés. Mindenkitől el tudunk menekülni, csak attól a bizonyostól nem. Az egész sziget, a tébolyda épülete az ID. Az erdő, a sziklás perem, az őrültek háza, mind-mind azt sugallják, hogy amit látunk, tapasztalunk az esetlegesen nem a valóság, erre látszik ráerősíteni a történetszövés is, hanem képzelgés, kitaláció. A film folyamán több utalás is történik erre. Nem véletlen az sem, hogy a börtönben három szárny van. Egy 'A' a férfiaknak - ők közelebb állnak a Superego-hoz -, egy 'B' a nőknek - ők kevésbé racionálisak, tehát Ego-k lesznek -és egy 'C' szektor - az ID, ahol meglepő módon csak férfiak vannak -.
Amikor Ted belép a tiltott zónába /'C' szektor/, némi bolyongás után a sötét alagutakban megtámadják, a megszemélyesített ID lesz az, aki megkísérti, de bántani - megölni - nem akarja. Az események innentől más irányt vesznek.

Karakterekről beszélve említettem már az ID, az Ego maga Teddy Daniels, azonban a Super Ego kérdése még nyitott. Ezt a szerepet Ted társa, Chuck Aule tölti be, akit Mark Ruffalo alakít.

Ezt a pszichoanalitikai megközelítést erősíti az a tény, hogy maga Freud is megjelenik a mozifilmen, igaz Dr. Nähring néven. Max Von Sydow alakítja a derék bécsi neurológust. Meg kell emlékezni még a világítótoronyról, ami itt fontos szerepet tölt be, illetve a 'C' épületben való céltalannak tűnő kódorgáskor használt gyufákról.

Kellemes kikapcsolódást nyújt a film - amennyiben ez a jelző érvényes lehet egy thrillerre -, miután azonban az ember rájön a dolgok nyitjára, azon kezd el tanakodni - legalábbis én mindenképpen -, hogy meddig lehet csavarni még.

@ youtube 1/2