A viaskodók szaga horgonyt vetett az agyamban. Felverte a kakofón hangközöket, azok pedig természetesen rázendítettek. Fülfalfosztó firkák ötsornyi területen. Piszmogok a zavarban, próbálok odafigyelni. Nem megy.
Ahogy jövök felfelé a lifttel és az esernyőre támaszkodom, mint egy modern betyár, közben a liftaknát vizslatom, tornáztatom a húrokat a fejemben, hogy egy tiszta hangzást csikarjak ki. Fejgerinchúros kellene hogy legyek, állapítom meg hirtelenjében. Túl sok volt ez egyszerre.
Rázom a fejemet, hangosan tolul kifelé az orromból a széndioxid. Először szénmonoxidra gondoltam, de nincs ilyen tüdőm. Mindenesetre hallószervemet letakarom a tenyeremmel. Befogom a fülem.
A zsibvásártartás jogát meg kellene vonni tőlem. Visszajőve, hogy állnak a tusakodók. Szemlélet és gyakorlat állnak szemben egymással. Ezért olyan rossz ezt nekem nézni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése